A jog állama




Emberek vagyunk. Egyikünk sem különb a másiknál. A parlamenti képviselő is gyarló ember. Ha jogállamot akarunk, akkor nem alaptörvény kell, hanem Alkotmány, amelyben pártállás nélkül leírják az állampolgárok jogait és kötelességeit, közösen, a jobb és baloldali gondolkodású emberek közössége, egyforma támogatottsággal.


Az alkotmánynak az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával kell kezdődnie, idézem:


– jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz;
– jog a művelődéshez;
– jog a kulturális életben való részvételhez;
– jog a magántulajdonhoz;
– védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől;
– a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága;
– a vélemény és kifejezése szabadsága.


Ha az alkotmányt sikerülne a következő kormánynak megalkotnia, akkor ennek Bibliának, szentírásnak kell lennie, amit az Ország lakosságának írtak, és nem annak a kétharmadnak az alaptörvénye, amelyet a felső egyharmadnak írtak. És ha megvan az Alkotmány, akkor kell egy Polgári és Büntető törvénykönyv, joghézagok nélkül, amit nem lehet kijátszani.


Mert most az van, hogy a kormánypártok nem az értékek és érvek alapján kampányolnak, hanem annak alapján, hogyan lehet lejáratni embereket, hogyan lehet tönkretenni, lejáratni a politikai ellenfeleket.


Mert magyarázkodnivalójuk lenne a kormányon lévő vezető politikusoknak, az ellenzéki politikusnak is, akinek eltitkolt számlája van vagy volt. Mert ebben az értelemben egyik sem különb a másiknál.


És befejezésül: azért kellene jogállamban élni, hogy ne egymást gyalázzák a politikusok – akiknek az ország tükreinek kellene lenniük –, és ha bűnt követtek el, teljesen mindegy, milyen pártállással, a jövőben a valóban független bíróság ítélje el őket, és ne csak a közvélemény. És ha elítéli, mi higgyük is el, hogy bűnös, mert egy jogállamban így kellene élni.