„Nemzeti” kaméleon




Miközben jól álcázzák magukat, a kaméleonok rendkívül lassan mozognak, és mégis ügyes vadászok. A kaméleon bőrében kis üregek vannak, ebben találhatók a színanyagok, ezekből az üregekből nyúlványok haladnak a bőr felszíne felé, ezek a chromatophor sejtek. Ezek a sejtek a kaméleon idegi és hormonális szabályozása szerint működnek, így lehetséges, hogy a különböző ingerekre különböző színekkel reagálnak. Ma már egyértelműen bizonyítást nyert, hogy ez a kommunikációjuk része.


Orbán Viktor emlékezőképessége kívánni valót hagy maga után. Rövid idő után elfelejti, mit mondott ugyanarról, teljesen ellentétesen. Tanulságos lenne az a szöveggyűjtemény, amely összefoglalná a zsenge „forradalmár” 1988–89-es éveitől napjainkig elhangzott megállapításait a Zemberekről, Ellenzékről, Keletről, Nyugatról. Igencsak zavarba jönne a tisztelt olvasó.


Hogy is van ez? Lehetséges, hogy nem is az emlékezettel van baj? Lehetséges, hogy nemzetünk (bocsánat: a saját tábor) nagy vezetője csupán cinikus, netalán gátlástalan? Táborának egyedei, félrevezetett „panellakók”, vidéki gazdálkodók, „konzervatív értelmiségiek” néhánya hogy nem látják ezt a kaméleont? Megzavarja őket a színek gyors változása?


Egy embernél ez az összevisszaság csak azt bizonyítja, semmit sem gondol őszintén. Nem az ország, a nemzet, hanem az önös érdek, a hatalom birtoklásának mámora diktál nála.


A vezértől azért tanulni is lehet. Itt van például az eredetileg „zöld” Illés Zoltán. A Paks 2 szavazásnál elegánsan kivonult narancssárga színre váltva, „mosom kezeimet” alapon.


Lehetséges, hogy Orbán Viktornak már készen áll az újabb szöveg, ami átfordítja önmagát a következő, remélhető ellenzéki éveire. De hogy lesz, ha mégis túléli?


Azt … ne várjuk el egy kaméleontól, hogy fel fogja venni kedvenc színünket, hiszen lehetőségei végesek, és ebben a tekintetben nem idomíthatók, bármennyire érdekes is lenne.