Statista? Statiszta!



Az egymással csak távoli vagy semmilyen rokonságban nem álló nyelvekkel is előfordul néha, hogy ugyanaz a szó az egyes nyelveken semmi hasonló jelentést nem hordoz, sőt még olyan is van, amikor a jelentésük épp ellenkező. Eddig még nem mutatták ki, hogy az olasz és a magyar nyelv között rokonság állna fönn, ezért is számítanak csemegének az olyan furcsaságok, mint pl. az autista, ami olaszul semmilyen kóros agyműködésre nem utal, mint azt – ha magyarul olvassuk – mi gondolnánk, hanem egyszerűen annyit tesz: gépkocsivezető, sofőr.


Ugyanilyen érdekes szópár az olasz statista és a magyar statiszta. Az előbbi magyarul államférfit jelent és semmi köze a statisztikához. A magyar statisztának pedig az égvilágon semmi köze az államférfihez.


Nem tudom, hogy mindez miért éppen most jutott eszembe, amikor a köztársasági elnök – hazaérkezve Szocsiból – rohanvást aláírta a paksi atomerőmű orosz pénzből történő továbbfejlesztéséről, hazánknak sok évtizedes, nemzeti párbeszéd és konszenzus nélküli elkötelezéséről szóló törvényt. Lehet, hogy azért, mert az eddigi működését tekintve az embernek az a benyomása, hogy Áder köztársasági elnök – kellő távolságból – statistának látszik ugyan (szép palotája, autója, öltönye-nyakkendője van), valójában azonban csak egy szomorú szemű, ámde szerény képességű statiszta? Az elmúlt időszakban számos alkalma lett volna, hogy statista legyen, hogy felnőjön a feladatához. Most is adatott neki egy ilyen. Ő azonban most is, sokadszorra is kihagyta a lehetőséget. Inkább a statisztaságot választotta.