Adalék a Paks-vitáhozAdalék a Paks-vitához




Van egy szörnyű előérzetem: az atomerőmű-ügy ugyanolyan tragikus véget fog érni, mint 20 éve a Bős-Nagymaros kérdés, amelyben lelkiismeret nélküli politikusok a saját politikájuk minden áron való érvényesülése érdekében sikeresen kiharcolták hatalmas természetvédelmi területek totális tönkremenetelét, és a határfolyamunknak, a Duna egy szakaszának hajózhatatlanná válását. És még büszkék is rá a mai napig.


Bizony ez a sorsa minden olyan nagyobb léptékű beruházásnak, amelynek létrejöttében a tárgyhoz teljesen analfabéta politikusok döntenek, anélkül, hogy a hozzáértők véleményét is megkérdeznék, sőt, uram bocsá’ még figyelembe is vennék. És sajnos most, ennek az iszonyúan nagy jelentőségű döntésnek, a Paks-kontraPaks vitának is ilyesféle kimenetele látszik.


A Galamus általam nagyon tisztelt egyik állandó olvasó-levelezője is abba a hibába esik, hogy álláspontját nem szakemberek véleményére alapozza, sőt, Wittner Mária véleményét elemzi. Azét a Wittnerét, aki még az érettségiig sem tudott eljutni, otthonról meg nem hozott semmit, mivel köztudottan szülők nélkül nevelkedett (amiről persze a legkevésbé tehet, de a tény ettől még tény marad, és jelzi a hölgy hozzáértését, továbbá gyilkos indulatait).


Tősér István véleményével egyetlen mondat erejéig tudok egyetérteni: abban a mondatban, ahol kijelenti, hogy a kérdésben laikus.


Márpedig „aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul!”, mondja a mélyen igaz közmondás. És nem csak Wittner demokrácia-felfogásában van a hiba, hanem Tősér Istvánéban is, ugyanis a „zemberek” véleménye, miután döntő többségük szintén laikus, ugyanúgy befolyásolható a média által, mint Tősér István, és bizony ebből következően szintén nem autentikus. Mindezekből következik az, ami ma lassan a konnektorból is folyik (bocs a képzavarért): Ostobaság, ostobaság hátán.


A döntést megelőző vitáknak ugyanis legalább a következő elemzéseket kell(ene) figyelembe venni:


1. Magyarország energiaigényének alakulása a következő 30-50 évben.


2. Ezeknek az energiaigények (a gazdaságos) kielégítésének lehetőségei, és azok változásának prognózisa


3. A fosszilis energiahordozók fogyásának trendje, beleértve már az olajpalát, az olajhomokot és az extrém nagymélységű fúrt kutak gazdaságossági kérdéseinek vizsgálatát.


4. A környezetre gyakorolt hőerőművi és atomerőművi szennyezési hatások elhárítása költségeinek összehasonlítását ugyanilyen időtartam alatt. (CO2 emisszió, kontra elhasznált izotóp)


5. A fúziós reaktorok üzembe állításának várható ideje (nincs elhasznált izotóp)


6. A végleg leállított nukleáris erőművek sugárszennyezett alkatrészeinek biztonságos tárolási költségei (ez sajnos néhány tízezer tonna erőművenként, de 30-50 évenként)


7. A helyi ún. mini atomerőművek fejlődési irányai, trendje (elmarad a méregdrága elosztó-továbbító hálózat)


8. Ezen tényezők gazdaságossági kihatásának elemzése a teljes életciklusra a szakmai egyetértés után.


Ha már minden világos és ismert, a média feladata eloszlatni azt a szakmailag abszolút hibás és alaptalan feltételezést, hogy „mi lesz, ha itt is Fukushima, vagy Csernobil” következik be, és ismertetni a fosszilis erőművek teljes üzemidő alatti állandó CO2 emissziójának (milliárd tonnák!) eddigi és ez utáni következményét.


A közvélemény megismertetése a mindenki által megérthető, reális és valós érvekkel (van rá példa: Dr Agy!). Utána lehet, sőt kell megkérdezni a „zembereket” pl. egy népszavazás útján.


Minden ettől eltérő program nemcsak antidemokratikus, hanem egyszerűen aljas politikai disznóság, és/vagy személyes érdekek megvalósulása.