Évértékelő? Hallgattassék meg a másik fél is




A miniszterelnök szerint jó dolog úgy találkozni valakivel, ha csupa jó híreket oszthatnak meg egymással. Bizonyára. Azonban az elmúlt 4 év a folyamatos komoly belharcokról szólt. Kezdődött az előző ciklusuk alatt, de a jelenleginél teljesült ki. Elsőként a többször testükre szabott alaptörvénnyel, amelyben – a korábbi alkotmánnyal szemben – vannak hazai kirekesztettek. A korábban állampolgári jogon járó juttatások nem járnak, vagy csak olyan mértékben és módon, hogy azzal élni nem lehet, és meghalni is „szociálisan” kellene. Hol a cigányokról, akiknek még közmunka sem jut, döntik el, hogy nem is akarnak dolgozni, meg kell őket regulázni. Hol a szegényekről, a hajléktalanokról, akiket a városközpontokon kívül szeretnének tudni ellátatlanul. De vonatkozik ez a „zsidó honfitársainkra” is meg a „Doni huszárok” utódaira is, akiket a „sors” megvert olyan tényekkel, amelyekről ma mást állít a kormány. Folyik a harc az EU-val szemben, a kormány nem kifogástalan ortodox megoldásai miatt, lásd a Tavares jelentést. A kormány-állásfoglalás szerint őket mindenki rosszindulatúan félreérti, a magyar válasz a személyeskedés. Az anyaságról a házelnök úgy beszél, hogy a „jövőhöz újabb gyerek szükséges”, ami abszurd, mintha csak le kéne gyártani, holott ma 4 millió embernél nem biztosítható a gyerek jövője. Ami ma van, az legfeljebb az éhezés, és nem a biztos tanulási, előbbre jutási lehetőség, nincsenek ingyenes iskolabuszok, csak hétvégén böjtölő gyerekek, és nem valószínű a Soros-ösztöndíj. A meghirdetett családmodellnél jó, ha a két szülő garantált, a munkahelyük és keresetük hiányzik, a gyerekek megvannak. Családi adózás és járulékos pótlása: csak akiknek van munkájuk?!


A „választás előtt” gyorsan még az itthoni adózók nyakába varrnak nemcsak jó néhány felesleges stadionberuházást, de kétes értékű rezsiharcot, benne a piaci gázár kb. 55 milliárd forintnyi offshore bankban landolásával, amit ki tudja, mikor vizsgál a NAV, vagy a takarékszövetkezetek ál-államosítását stb. Ha még akad állva maradt honpolgár, akkor majd földre/nyomorba dönti Paks2. (Bocs, a rubel nem deviza, érvényesítették a szerződésnél a hazai tapasztalatokat?)


Miért most? Az ajánlat egy óriás hitel, ki akarja és ki garantálja, hogy vissza tudjuk fizetni? Bizonyára ismerik a problémát (Orbán, Lázár, Illés), akiket a Fidesz-frakció nem kényszerített szavazásra, nem adták a nevüket.


De mire az áram kérdése aktuális lenne a magyar gazdaságnak, felmerülhetnének más, korszerű megoldási variációk. Addigra Paks2-nél már csúsznak a határidők, csak elkezdődik az építkezés, vagy éppen a hazai hányad hiányzik, átütemezünk, a Duna alacsony, a hűtésre kellenének kisegítő megoldások, bizonytalan a kiégett fűtőelemek végleges tárolása, bizonytalan a piac stb.


Úgy járunk, mint Bős-Nagymarossal. Még a helyét is „hamuval” kellett beszórni, és a szerződésszegés miatt fizetünk, és fizetünk. Az állampolgároknak ebből haszon nem származott, és még tanulópénzként sem szolgált a mostani vezetőknek Pedig ők, akkor, ott voltak az események sűrűjében. Senkinek semmilyen erkölcsi felelőssége nincs az állampolgárok iránt, soha nem kell elszámolni a nagyberuházásokkal és ezek hasznosulásával? Csak újabb, hatalmas adósságteher a folyamatosan fogyó magyar állampolgárokra. Vannak alternatív energialehetőségek: mikor, ki vizsgálta meg? A napelemek telepítésére vannak háztetőink, van meleg víz a földünk alatt, van, ahol még szélenergia is van, ott helyben, ahol kell. Megfelelő ütemezéssel és a több lábon állással, az igény felmerülésekor megteremtendő pénzzel, negyedáron megoldható. Az igaz lehet, hogy akkor most senki sem verhetné a mellét.


Bizonyára igaz, hogy 52 százalék, az éppen kétharmad volt 4 évvel ezelőtt. De a fentiekre nem kaphattak felhatalmazást. Miért is nem lehet népszavazás, úgyis csak az megy el, aki felfogja, miről van szó. Ehelyett titkosítják 10 évre. Az egyetemleges adósok előtt titkos?!


Akik ma értékelnek kormányoldalról, bármikor elmennek a családjukkal, a pénzükkel külföldre, és a földjeiken, vállalkozásaikban megoldják a távirányítást. Biztos volt pozitívum is. De az arányok rendben vannak?


Választásnál a külföldre szakadt hazánkfiainak és a határainkon túl élő állampolgárainknak ezeket a kérdéseket is mérlegelniük kellene. Vagy tessék mondani, az adósság mindig határokon belüli?