rss      tw      fb
Keres

Heller Ágnes









A költő, a politikus és a szónok


Kedd reggel Gyurcsány Ferenccel ébredtem az ATV csatornáján. Valószínűleg volt miniszterelnökünk ma délután is lényegében azt fogja elmondani, amit Kálmán Olga kérdéseire válaszolt. De már a tv-interjú is megér egy kommentárt.

Amit Gyurcsány elmondott, ígéretes volt és támogatható. A jogállam védelmére össze kell fognunk nekünk, demokratáknak, szociáldemokratáknak, konzervatívoknak és liberálisoknak. Ő nem akar az összefogás vezetője lenni, legyen más az előtérben, ő csak részt venni akar benne.

Csak egy problémám volt, de az elég vaskos. A szöveg egy álmodozó, jóindulatú független értelmiségi (mondjuk egy költő) szövege volt. Az égvilágon semmi köze sem volt a politikához.

Mit csinálna egy vérbeli politikus hasonló elképzelésekkel? Először kiépítené a támogatók csapatát. Nem az értelmiségből, nem is az „emberekből”, mivel ők, bár jönnek tüntetni, mégsem osztanak-szoroznak sokat a  politikában. Hanem  megkeresne legalább hat le nem járatott, hiteles politikust a jelenlegi és korábbi politikusok köréből, köztük legalább két ismert konzervatívot és két ismert, hiteles, le nem járatott liberálist. Velük, továbbá két, le nem járatott, hiteles, szociáldemokrata politikussal közösen dolgoznának ki egy platformot. Azután együtt jelennének meg, együtt mutatnák be közös koncepciójukat (egy másik politikus vezetésével) a magyar jogállamiság védelmében. Amíg ez a szövetség nem alapozódna meg, egy politikus hasonló elképzelésekkel, mélyen, visszavonulva, hallgatna.

Sajnos a szép szövegekből sosem lesz politika. Mutathatnak célt,de sosem tudják kiépíteni a célhoz vezető utat. Még csak meg sem tudják kezdeni a kiépítését. Mondjuk hol vannak azok a hiteles konzervatív politikusok, akik egy szép beszéd hallatán azt mondanák,”tied vagyok” „kezdjünk hozzá”? A holdban.

Közben elolvastam Bauer Tamás válaszát is az én írásomra és Debreczeni írására. Remek embernek tartom Bauert. De nagyon szomorúvá tett! Uramisten, rettenetes vereséget szenvedett a „ballib”. A liberálisoknak zéró képviselőjük van a parlamentben. Elképzelhető-e, mint ezek az írások sugallják (ahogy Gyurcsány is sugallta), hogy mindennek egyedül és kizárólag Orbán Viktor manipulációja és demagógiája, vagy esetleg egyes szocialisták félrelépése az oka? Ezen kívül minden rendben volt?? Főleg az SZDSZ háza táján? Ki hanyagolta el pártjában a fiatalságot? Kinek volt fontosabb a parlamenti frakció, mint a pártja? Nem szaporítom a kérdéseket. De önvizsgálat nélkül nincs megújulás. Még akkor sincs, ha joggal látjuk a másik szemében a gerendát. Mert a magunkéban akkor is szemügyre kellene vennünk a szálkákat. Különben sosem fogunk világosan látni.

***

A délutáni tüntetés sikeres volt. Viszonylag nagy tömeg, három szónok. Bauer Tamás saját racionális énjét adta, Gyurcsány Ferenc retorikája legjavát. Meglepetésként kaptuk Ungváry Rudolfot, nem tételeztem fel, hogy ilyen meggyőzően hatásos rétor.

Nem baj, hogy nem egy tüntetés volt, hanem még kettő lesz. Lehetne öt is. Érdemes az érdeklődő és lelkes embereket mozgásban tartani. Nem kell minden gyűlésnek nagygyűléssé válnia. Van, amikor százezer ember demonstrál, van, amikor egy tucat. Senki sem tiltja meg, hogy a különböző pártállásból tiltakozók egymás rendezvényeit is látogassák.

A szónokok a kormány elleni jogos felháborodást szólaltatták meg. Jól hangzott, amikor Gyurcsány azt mondta, hogy Orbánt megvetjük. Ugyanis csak a diktátorok gyűlölik az ellenfelet, a demokraták vagy tisztelik, vagy megvetik. Kevésbé tartottam meggyőzőnek a  javaslati oldalt. Így azt, hogy Gyurcsány arra szólított fel, támogassuk az új alkotmány ügyében a népszavazást. Én ennek nagyon ellene vagyok. Szemben áll a mai tüntetés pátoszával. Nem vagyunk populisták, polgárokként beszélünk. Megvédjük hatályos alkotmányunkat a Fidesz önkénye ellen: azt az alkotmányt védjük, amely nem szorgalmazza, mi több, nem is ismeri az alkotmányozás esetén a népszavazást.

Különben is az a véleményem, hogy (ha nem vagyunk populisták) népszavazást csak olyan ügyben jogos tartani, mikor biztosak lehetünk abban, hogy akármely párt lenne is kormányon, akármilyen politikai összeállítású lenne is  a parlament több cikluson keresztül, az adott ügyet sosem fogják népszavazás nélkül pozitívan eldönteni. Ezért támogatom a népszavazást egyedül a női kvóta ügyében. Egy 91 százalékban (vagy akár 87 százalékban) férfiak által dominált parlament, ahol mindenki a saját székét félti, soha, semmilyen kormányzás esetén nem fogja a női kvótát elfogadni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!