rss      tw      fb
Keres

Heller Ágnes









Utazás után


Ma ünnepnap van, ilyenkor az ember nyugodtan dolgozhat, senki sem zavarja, sem telefon, sem előadás, még csak rengeteg email sem.

Mivel egy hosszú útról érkeztem éppen vissza, s megérkezésem utáni két napot egy Lukács-konferencián töltöttem, naplóírási restanciámat kell elsősorban behoznom. Minden nap feljegyzek ugyanis valamit kézírásos naplómba, s most több mint három hét kimaradt, ezt a kimaradást kellett bepótolnom.

Beszámolhatnék többek között a New York-i Tolsztoj-konferenciáról, a Metropolitan múzeum új kiállításairól, amelyek közül az egyik (Mabuse) ragyogóan van megrendezve.


Mabuse: Danae, 1527 – Wikimedia

Mesélhetnék a Metropolitan opera új Rajna kincse előadásáról is, ahol ha a díszlettechnika csodái nem is hatottak meg, de Alberich remek éneklése és játéka igen. Beszélhetnék baráti találkozásokról s egyebekről is, de ezt most kihagyom.

New York után Brazíliába utaztam, s erről az útról sok feljegyeznivalóm volt.

Hallották-e valaha Curitiba nevét? Én mindeddig nem. Brazil város, ahová alkotmányjogászok hívtak meg előadást tartani.Nem csoda, hogy meghívtak, mert az alkotmányjog professzora (egy Vera nevű asszony) hallgatta néhány kurzusomat annak idején a New Schoolban. Nos, gondoltam magamban, biztos unalmas, poros kisváros, hasonló az argentínai San Juanhoz. De mekkorát tévedtem!

Nemcsak azért, mert ennek a „kisvárosnak” kétmillió lakosa van (s így a 8 milliós Rióval és a 14 milliós Sao Paolóval összevetve valóban kisváros), hanem azért is, mert igen európai város. S modern épületeiről joggal híres város. A Niemeyer által tervezett múzeum a modern építkezés egyik mesterműve. Amikor az épület felett emelkedő hatalmas „gombában” gyönyörködtem, szégyenkezve gondoltam a pesti Nemzeti Színházra vagy akár a MÜPÁ-ra. Micsoda lehetőségeket szalasztottunk el az ostoba ízléstelenséggel!


Curitiba – Museu Oscar Niemeyer – flickr/Alexandre H. Kitamura

De itt még nem ért véget számomra Curitiba feldezése. Másnap megcsodálhattam azt a képességüket is, hogy – a régi görögökhöz hasonlóan – milyen tökéletesen képesek harmonizálni az építészetet a természettel. Kevés erdejük, hegyük van, és még kevesebb vizük. De abból, ami van, nagyszerű látványt hoznak létre. Az egyik erdei (mesterséges) tó körül szabadegyetemet építettek, egy fából készült spirális alkotmányt, a tetejéről egyetemi professzorok szoktak előadásokat tartani. (Az épületben zárt tantermek is vannak, eső esetére.)


Curitiba – Universidade Livre do Meio Ambiente – flickr/Rafa from Brazil

Majd elmentünk a dzsungelszerű erdő egy másik tájára, ahol a hegybe operaházat építettek, fémből! Ezt a látogatást anekdota is fűszerezte. Az operaház felavatásakor a hölgyek lenge szoknyában jelentek meg, nem tudván, hogy az alsó emeletek körfolyósóiról felfelé mindent lehet látni. Így a férfiak örömére, s általános vidámság közepette nagy volt a „belátás”.


Curitiba – Ópera de Arame – flickr/whl.travel

Mindehhez ráadásul még három nagyterjedelmű parkjuk is van, a kertépítészet remekművei. Megint csak szégyen fogott el. Miért nem lehet, mondjuk, a hűvösvölgyi nagyrétből egy efféle parkot létrehozni? A természet kínálja nekünk a lehetőséget, de mi nem élünk vele.

Nem Rio de Janieirót csodáltam leginkább, a világ okkal legszebbnek tartott városát, ahol a városban, az óceán partján, hatalmas hegyek emelkednek, mert ennek a városnak mindaz megadatott, ami más városnak nem. Igaz, ők is éltek az emberi fantázia adta lehetőséggel, mert nem volt nekik elég, amit a természet a rendelkezésükre bocsátott, még meg is építették a világ talán legszebb, de mindenesetre egyik legszebb, botanikus kertjét.


Rio de Janeiro – flickr/terrydu

Utamat Párizsban fejeztem be, hogy megnézhessem a FIAC (a Jelenkori Művészet Nemzetközi Fesztiválja) kiállításait. Volt egy magyar kiállító is, „Video Space” Budapestről. Igen régóta furcsállom, hogy érdeklődő és művelt emberek (nem csak a bambák és ostobák) elutasítják a jelenkor művészetét, legyen szó zenéről, képzőművészetről, építészetről. Talán ezért olyan konzervatív a MÜPA műsorpolitikája.

A politikáról majd holnap.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!