rss      tw      fb
Keres

Heller Ágnes









Különbségek és hasonlóságok


Ma délután ötre a Demokratikus Charta tüntetést szervez a Nagy Imre-szobor mellé. Magam is elmegyek tüntetni, de erről majd holnap számolok be.

Hazaérkezésem óta annyit már „felszedtem” a több mint három hét alatt idehaza történtekről, hogy fontosnak tartsam a tüntetésen való részvételt.

Ma délelőtt Benda Iván Jeruzsálem-fotóihoz kezdek szöveget írni. A képeket már augusztusban, még a Balaton mellett sorba raktam, de azóta egyetlen szabad napom sem maradt a munka (kellemes munka!) folytatására. Elhatároztam, hogy most minden más, szintén sürgető, szintén halasztott kötelességet elhanyagolok, és ezt most végre megcsinálom. Úgy állnak sorba a kötelezettségeim, ahogy a repülőgépek a kifutópányán egy igen forgalmas repülőtéren.

De tegnap megígértem, hogy a politikáról is beszélni fogok, egyelőre nem a miénkről, mert arról a amerikaiaknak számoltam be, hanem az övékről.

Előre kell bocsátanom, hogy most – hogy, hogy nem – mindenütt olyanokkal beszélgettem, akiket nálunk „ballib”-nek szoktak nevezni. (Meg is tanítottam nekik a kifejezést!)

New Yorkban félnek a mai naptól. Attól tartanak, hogy nemcsak a szenátusban, hanem a kongresszusban is a republikánusok lesznek többségben. S ha ez így történik, az elnök béna kacsa lesz, semmit a világon nem tud majd keresztülvinni. Obama két eszendejét azok sem értékelik ragyogónak, akik mellette állnak. A majdnem tízszázalékos munkanélküliség nagyon magas egy olyan országban, ahol a munka – nem papíron, hanem valóban – becsület dolga. Obama azt ígérte, hogy minden más lesz, mint annakelőtte volt, ő lehozza a csillagokat az égről. Rendben van, nem megy, de miért mondta a kampányban folyton azt, hogy „we can”? De azert csak drukkolnak, hogy ne legyen nagy a visszaesés, hogy valami azért mégis sikerüljön.

Megértem barátaim félelmét, ugyanakkor azonban irigykedek is. Irigykedek egy országra, ahol megosztott a hatalom, ahol senki sem viheti egyedül keresztül, amit keresztül akar vinni, ahol lassúak, mert egyeztetettek a döntések, és mindenki tiszteli az ország alkotmányát.

***

Brazíliában látogatásom idején éppen az elnökválasztás második fordulója előtt álltak. Mindenki tudta, hogy Delma fog győzni, növelte a támogatottságát. De a vélemények erősen megoszlottak, nemcsak Delma, de a leköszönő elnök, Lula szerepének értékelésében is. Voltak, akik egyérertelműen nagy sikernek értékelték Lula kormányzását, a szegényeket felemelő reformjait, de kissé féltek Delmától, tekintettel szélsőbaloldali múltjára. Érdekes volt a vélemények szakmák szerinti megoszlása is. Alkotmányjogász meghívóim szerint már Lula is nehezményezte a hatalmi ágak elválasztását, s ők attól tartanak, hogy Delma alkotmányellenesen fogja a hatalmat koncentrálni. (Mondtam nekik, hogy erről mi is tudnánk mesélni.) Egy közgazdász asszony viszont egész más húrokat pengetett. Szerinte Lula rettenetesen túlköltekezett, az ország eladósodott, ez tarthatatlan, ennek államcsőd lesz a vége. (Ezt is ismerjük.) Egy dologban azonban minden beszélgetőpartnerem egyetértett: mindannyian rettenetes hibának tarották Lula iráni látogatását.

Mára befejezem, folytatom a jeruzsálemi fotókhoz írt szövegemet, majd elmegyek, úszom egy órát, aztán jöhet a tüntetés.


Lásd hírösszefoglalónkat az amerikai választásokról



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!