rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. október 29.

Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza


Bolgár György: - „Egyszerűen nem igaz Lázár János indoklása, hogy az Alkotmánybíróság a különadóra vonatkozó törvény egyhangú megsemmisítésével megakadályozta azt, hogy a jó erkölcsbe ütköző módon fölvett hatalmas összegű végkielégítéseket az állam visszaigényelje” - írja a Magyar Helsinki Bizottság közleményében. Miért nem igaz ez?

Tóth Balázs: - Ez azért nem igaz, mert a magyar jogrend több olyan lehetőséget biztosít a kormány számára, amelynek az igénybevételével vissza tudná szerezni azokat a pénzeket, amelyeket vagy jó erkölcsbe ütköző módon, vagy pedig bűncselekmény útján fizettek ki akárkinek is az elmúlt pár évben.

- Ha jól emlékszem, az egész ügysorozat a nagy végkielégítésekkel ott kezdődött, hogy a BKV humánerőforrás igazgatójának volt egy majdnem százmillió forintos végkielégítése. Ezek után följelentés történt, a rendőrség – nem azért, mert valami más ügyben esetleg bűncselekmény gyanúja vetődött föl, hanem ez a jó erkölcsbe ütköző és nem tisztességesnek látszó végkielégítés volt az ok erre – elkezdett vizsgálódni. Vagyis létezett rá törvény, ugye?

- Az ügy egy kicsit más, de valóban hasonló. Ott hűtlen kezelés is felmerült, illetve ha jól tudom – bár nem tudok pontos adatokat arról az ügyről – visszafoglalkoztatás is, és az is probléma volt, hogy az illető saját magának utalta el azt a pénzt, amit egyébként nem lett volna jogosultsága magának elutalni.

-  Igen, de alapvetően ez a kirívóan magas végkielégítés volt az, amely miatt elkezdődtek a vizsgálatok sorozatban.

- Igen, ez volt az egyik ok. Tételesen azt szeretném mondani, hogy a Polgári Törvénykönyv szerint a nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző szerződés semmis, tehát az ilyen szerződéseknek a polgári bíróság előtti megtámadására mindig van lehetőség. Illetve, ha valaki bűncselekményt követett el, akkor a büntetőbíróság kötelessége a bűncselekmény elkövetése során vagy a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben szerzett vagyont elkobozni. Tehát ha bűncselekmény, akkor a bíróságnak kötelessége elkobozni, ha pedig polgári jogi igényről van szó, akkor meg lehet állapítani az adott szerződésnek a teljes vagy részleges semmisségét. Semmis szerződések esetén vissza kell állítani az eredeti állapotot, vagyis a semmisségi igény alapján szerzett vagyoni előnyt vissza kell szolgáltatni annak, akitől azt megszereztük.

- Magyarán, ha a kormány lát öt, tíz, ötven, száz, százötven olyan esetet, amelyben feltételezése és gyanúja szerint egyesek megalapozatlanul, a jó erkölcsbe ütköző módon kaptak magas végkielégítéseket, akkor följelentést tehet, és ha bebizonyítják, hogy ez így is van, akkor megsemmisítik ezeket a végkielégítésről szóló szerződéseket.

- Abban az esetben, ha úgy ítéli meg a hatóság is, de azért lássunk világosan…

- A kormány nem hatóság, ugye?

- Így van. A kormány nem hatóság, ő ezt nem ítélheti meg, és ha egy kifizetés a kifizetés időpontjában sem polgárjogi, sem büntetőjogi normába nem ütközött, akkor azt nem lehet jogellenesnek tekinteni, tehát azt vissza sem lehet követelni. Éppen arra van a jogrend, és arra vannak a független bíróságok, hogy az ilyen kérdéseket megvizsgálják. Természetesen ez sokkal hosszabb ideig tartana, sokkal több energiába kerülne, és kockázatosabb is egy független bíróságon eljárást indítani és tesztelni a saját állításunkat az igazságszolgáltatás formális rendszerén. Ennél egyszerűbb természetesen hozni egy törvényt, és aztán a törvényt végrehajtatni mondjuk az APEH-hel.

- De annál bonyolultabbnak látszik az Alkotmánybíróság telibe támadása, hiszen azért ez elég nagy visszhangot és ellenállást váltott ki, még jobboldaliak körében is.

- Ez egy – én azt gondolnám – precedens nélküli próbálkozás. Legalábbis én nem tudok ilyenről, és akárkivel beszéltem azóta, senkitől nem hallottam, hogy tudnának példát mondani jól működő vagy egyáltalán bármilyen formában működő alkotmányos demokráciából, ahol az alkotmánybíróság hatáskörét olyan tekintetben korlátoznák, hogy egyes alkotmányos szabályok érvényesülését nem kontrollálhatja. Én nem hallottam ilyenről, és ez nyilván egy abszurd felvetés. A mögöttes indok szerintem teljesen nyilvánvaló, és nem nagyon kell vagy nem nagyon érdemes takargatni. Nem erről az egymilliárd forintról, és mondom, nem is a társadalom jogos igazságérzetének a számonkéréséről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy egyéb olyan jogszabályok is vélelmezhetően vagy legalábbis jó eséllyel alkotmányellenesek, amelyek viszont komoly lyukat ütnének a költségvetésen. Ezt próbálja meg nagy valószínűséggel a kormány most megakadályozni ezzel az álindokkal.

- Olyat látott vagy hallott már a modern civilizált világban, hogy egy ország miniszterelnöke a több mint húsz éve érvényben lévő alkotmányt – amelynek alapján egyébként őt is megválasztották – ideiglenesnek nevezi csak azért, mert készül egy új?

- Ezt nem ő nevezi ideiglenesnek, hanem a preambulum. Tehát ő nem azt mondja, hogy ideiglenes, hanem hogy ideiglenesnek szánták akkor, amikor megalkották. Bizonyos értelemben kétségtelenül igaza van.

- Igen, a dolog formai értelmében ez igaz.

- Igen, de inkább azzal van a probléma szerintem, hogy már a választások előtt is egy technokrata szabályhalmaznak tekintette – illetve annak minősítette – Orbán Viktor az alkotmányt, amiben semmifajta erkölcsi érték nem testesül meg, és úgy gondolom, hogy ez a fajta attitűd most a gyakorlatba is átültetődik. Az a kérdés, hogy például a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmában megtestesülő erkölcsi érték fontosabb-e, mint mondjuk az, hogy adott aktuális politikai érdekhez vagy értékhez igazítsák az alkotmány szabályait. Tehát az nyilvánvalóan nem igaz, hogy a jelenlegi alkotmányos szabályokban semmifajta erkölcsi tartalom nem testesül meg. Olyan erkölcsi tartalom testesül meg bennük, amelynek a tiszteletben tartása jelen esetben komoly nehézségek elé állítja a kormányzatot.

- Ha most a Fidesz mégis ragaszkodik ebben a büntető adótörvényben a visszamenőleges hatályhoz, akkor ennek milyen következménye lehet bármilyen más esetben? Hiszen ez azt feltételezi – főleg ha az Alkotmánybíróság előtt nem lehet megtámadni –, hogy bármilyen ügyben, bármikor visszamenőleges hatállyal is lehet törvényeket hozni, akár elítélni olyan bűncselekmények miatt embereket, amelyek nem számítottak annak egy-három-öt évvel ezelőtt, de most a kétharmaddal kormányzó többség mégis annak minősíti ezeket.

- Ez így nem igaz. Az Alkotmánybíróság hatáskörét most azokban a tárgykörökben korlátoznák, amelyekben népszavazást sem lehet tartani. Ebbe nem tartozik bele például a Büntető törvénykönyv.

- Ez így van, csak arra akartam rákérdezni, hogy ha ebben az esetben mégiscsak keresztülmehet a visszamenőleges hatályú törvénykezés, akkor ennek lehet-e bármilyen hatása más törvényekben? Vagyis megpróbálkozhat-e a kormányzat azzal, hogy visszamenőleges hatállyal léptessen érvénybe törvényeket, és az Alkotmánybíróságnak meglesz-e a felhatalmazása arra, hogy ezeket ezen az alapon megsemmisítse? Hiszen már egy másik törvény is alkotmányosnak minősíttetett végül. Pontosabban nem, mert először elutasította, de aztán másodszorra mégis elfogadta az Alkotmánybíróság, mert érdemben nem vitathatta ezt a visszamenőleges hatályt sem.

- Én nem hinném, hogy azt kéne gondolnunk, hogy súlyos probléma van. Szerintem a mostani szabályozásból nem következik az, hogy például a büntetőjogi visszaható hatály tilalma bármikor is sorra kerülne a rendszerben. Én mondanék egy másik példát, ha nem haragszik, ami egyszerűbb kérdés. Szerintem azzal nincsenek tisztában – legalábbis valaki biztos nincs a megalkotók közül –, hogy mi ennek a következménye. Az egyik következménye például az  – és az Alkotmánybíróságnak nincsen hatásköre az adótörvények felülvizsgálatára -–, hogy a mindenkori országgyűlési többség, legyen az négy, nyolc, tizenhat év múlva, teljesen mindegy, hogy mikor, megteheti azt, hogy mondjuk olyan adószabályt alkot, hogy az ellenzéki képviselők vagyonát százszázalékos adóval sújtja. Ezt bármikor megteheti. Ha jön egy olyan kormány, amelyik bosszút akar állni a jelenlegin – vagy harminc év múlva akar bosszút állni azon a kormányon, ami majd húsz év múlva lesz –, akinél tehát elszakad a gyeplő, elveszti az önkontrollját vagy mondjuk egyszerűen csak egy gonosz időszakát kezdi el élni egy valamikori kormányfő harminc év múlva, akkor annak a döntéseit semmilyen alkotmányos kontroll nem fogja keretek közé szorítani. Ez a súlyos probléma ezzel.

- Hiszen bizonyos típusú kérdések ki lesznek vonva az Alkotmánybíróság kontrollja alól.

- Így van. Most nem az egymilliárd forintról, sem a társadalom konkrét igazságérzetéről – ami súlyos probléma természetesen – van szó. Az a baj, hogy ennek olyan hatásai lennének, amelyek hosszú évtizedeken keresztül kinyitnák a szelepet, és a mindenkori kormánytöbbség olyan szabályokat alkothatna, amelyek fölött nincsen semmiféle alkotmányos kontroll. És ezzel a hatáskörrel, ezzel a lehetőséggel nagyon komolyan vissza lehet élni, nem csak most, hanem harminc év múlva is. Egy alkotmányt nem fél évre írnak, sőt, ha most megalkotják az új alkotmányt, nem tudjuk, hogy milyenek lesznek az alkotmány módosításának a szabályai, de nagy valószínűséggel bebetonozzák az új alkotmányos szabályokat. Tehát vélelmezhetően rendkívül nehéz lesz a tavasszal majd elfogadandó alkotmányos szabályok, módosítási szabályok fényében új szabályokat alkotni. Ebből, gondolom, az következik, hogy jó néhány évtizedig kitesszük magunkat annak a kockázatnak, hogy a mindenkori többség korlátozás nélkül köthet mondjuk nemzetközi szerződést – mert ez az egyik probléma, amit szintén kivennének az új módosítással – vagy korlátozás nélkül vethet ki bármilyen fajta adót, adott esetben diszkriminatív adókat is. Azt is mondhatnák, hogy például a fővárosiak, mivel gazdagabbak, 80 százalékot fizessenek, a Borsod megyeiek, mivel ők szegények, tíz százalékot, hiszen ezt kívánja meg a társadalmi igazságosság és a közérdek, és erre senki nem mondhat majd semmit.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái