rss      tw      fb
Keres

Miért helytelen a magyarok és zsidók szembeállítása?




A mai Magyarország területén, történelme során, igen vegyes etnikai összetételű lakosság alakult ki. Kezdve a honfoglalás korától, amikor is nem lakatlan területet talált az ideérkező nomád nép: avarok, frankok és szláv népek éltek a területen. Már az Árpád-korban vallonok, olaszok is jöttek, igaz, nem nagy számban. Ha csak a nagyobb beköltözéseket soroljuk fel, akkor is figyelembe kell vennünk, hogy a 11. századtól már elkezdtek betelepülni kun népcsoportok az ország északabbra fekvő vidékére (feltehetően ők voltak a palócok ősei), majd a 13. századtól nagyobb kun betelepedés történt. A kunok török eredetű nomád népcsoport. A jászok, észak iráni eredetű népcsoport, szintén ebben az időben telepedtek le a mai Jászság területén. A török elől menekülve a 15. századtól dél felől települtek be szlovén, horvát, szerb népcsoportok. A 17. század folyamán örmények jöttek az országba, akik a hazájukból menekültek el. A török idők után, de főleg a 18. században, a német nyelvterület különböző részeiről zajlottak szervezett betelepítések az elnéptelenedett területekre. Északon kisebb számban ruszinok (ukránok) költöztek be az országba. Ugyancsak ekkor szláv, főleg szlovák népcsoportokat telepítettek be, nem csak a Dél-Alföldre. Jöttek ezen kívül román telepesek is. Ezzel főleg a vidék etnikai megoszlását vázoltam fel, mert még nem említettük Pestet, Budát, Sopront, amelyek már a középkorban jelentős, főleg német eredetű városi polgársággal rendelkeztek. Nem említettem még a kereskedéssel foglalkozó görögöket, akik szintén főleg városi polgárok voltak.


Mindezek a népcsoportok integrálódtak a magyar kultúrába, miközben a zártabb közösségek kialakították saját tradíciójuk által színezett saját kultúrájukat.


A cigány népcsoportokat nem sorolom ide, az ő integrációjuk tudott okoknál fogva nem ment végbe, vagy csak nagyon kis mértékben, ennek most kell megtörténnie.


A magyarországi zsidó lakosság legkorábbi emlékei a római korból maradtak fenn, de a középkorban több nagyobb településről tudunk. Ekkor még a királyi birtokokon éltek. Ez lassan megváltozott, és a főurak telepítettek birtokaikra zsidókat, akiknek a királytól elnyert kiváltságként meglévő haszonvételeiket adták bérbe. Az ország nyugati, északnyugati területein a jelenlétük a középkortól jóformán folyamatos volt. A 17. századtól telepedtek le az ország más területein is. Itt nincs mód részletezni a sok tiltást, ami a számukra elérhető foglalkozások körét minimálisra csökkentette, de ezek lazulásával egyre több foglalkozási ágban tevékenykedtek, és az általuk sűrűbben lakott északi, nyugati országrészből beljebb és délebbre költöztek, ahol a megélhetésük feltételei jobbak voltak. A mezővárosokban kezdettől fogva, a királyi városokban 1840 után telepedhettek le zsidók. A tiltások a középkori hagyomány alapján a vallási különállás miatt sújtották a zsidó embereket, de a városi lakosság főleg mint konkurenciát akarta távol tartani a kereskedő és később iparos betelepülőket.


A felsorolt népcsoportok mindegyike, kivétel az említett roma népcsoportok, integrálódott a magyar társadalomba. Nemzetiségként ott maradtak meg zártabb csoportok, ahol a csoportos betelepítés következtében ugyanazon a településen éltek viszonylag zárt közösségben, de ez az elkülönülés is csak részleges volt, és mára már sokat lazult.


Mindezek fényében teljesen indokolatlan egy népcsoportot kiragadni és szembeállítani az összes többivel. Az egyetlen dolog a zsidó vallás – az ősi egyistenhit, amelyből a kereszténység is ered –, amely különbségként szembeállítható.


Tehát csak a keresztények és zsidók a helyes szembeállítás, de egy művelt kereszténynek és egy művelt ateistának is tudnia kell, hogy mennyire szoros szálak fűzik a kereszténységet a zsidó valláshoz.





A szerző muzeológus-etnográfus