2002. január 03. - Vörös csillag a dobozi főutcán
- Részletek
- 2010. január 03. vasárnap, 04:05
- Mihancsik Zsófia
8 éve, ezen a napon…
A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya feljelentés-kiegészítést rendelt el annak a feljelentésnek az ügyében, amely amiatt érkezett, hogy jelenleg is áll Dobozon (1), a Kossuth Lajos utcában egy szovjet hősi emlékmű, vörös csillaggal a tetején.
Balogh Lajos Barna, helyi református lelkész ezért feljelentést tett a település polgármestere és jegyzője ellen a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál, önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt.
A lelkész ugyanis, levéltári kutatásai alapján, arról győződött meg, hogy az emlékművet - szemben a dobozi polgármester állításával - nem 1944-ben, hanem 1958-ban emelték, így szerinte kizárt, hogy ott a II. világháborúban elesett orosz katonák földi maradványai nyugszanak.
A november 27-én kelt feljelentést azóta a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal - hatáskörének hiányát megállapítva – áttette a büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező rendőrséghez.
A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya most feljelentés-kiegészítést rendelt el, amelynek határideje 15 nap, és meghosszabbítható. Ezt követően döntenek a nyomozás elrendeléséről, vagy megtagadásáról.
A dobozi szovjet hősi emlékmű
A történet:
2001. december 6.
Népszabadság: Feljelentés egy emlékmű miatt – Perdöntő lehet az építés időpontja
„Önkényuralmi jelképek használatával és közokirat-hamisítással gyanúsítja Balogh Lajos Barna dobozi református lelkész a Kettős-Körös partján fekvő békési nagyközség munkáspárti polgármesterét és jegyzőjét. A vita középpontjában a település szívében található emlékmű áll, amelynek tetején vörös csillag van. A lelkész feljelentése jelenleg a Legfőbb Ügyészségen van.”
„Balogh Lajos Barna szerint csak azokat az emlékműveket nem érinti az önkényuralmi jelképek használatáról szóló törvény, amelyeket 1947 előtt szovjet kérésre vagy szovjet közreműködéssel emeltek. A lelkész állítja,’a megyei levéltárból előkerült irattal tudom bizonyítani, hogy az emlékművet 1958-ban emelték’.
Szatmári János dobozi polgármester szerint viszont nem sérti az önkényuralmi jelképek használatáról szóló törvényt a településen található emlékmű. Nem lehetetlen, hogy az emlékművet 1958-ban emelték, mondta, de biztos, hogy a történelem egyik szomorú eseményére emlékeztet.
Így aztán a polgármester Kiss László jegyzővel együtt följelentést tesz a református lelkész ellen jó hírnév megsértése és hamis vád miatt.
***
2001. december 13.
A Népszabadság helyszíni beszámolója – megjelenik a grófnő
Részletek:
„Az emlékmű hátterében gyönyörű épület áll, iskolának látszik. Hivatalosan az is. Ám ha megkérdeznénk az intézmény szomszédságában élő finom vonású asszonyt, vajon ő mit lát, ha az épületre néz, azt válaszolná: gyermekkorának emlékét, az egyik ablak mögött éppen a hálószobáját. A törékeny asszony nem más, mint Jeanne-Marie Wenckheim-Dickens grófnő, aki négy évvel ezelőtt úgy határozott: hátrahagyja a férje halála után megüresedett angliai kastélyát, és szülőfalujába, a négyezer lelkes Dobozra költözik. A katolikus egyház dobozi parókiája ekkor már tíz éve állt üresen, az épület teteje megrongálódott, falai repedeztek. A grófnő húszmillió forintért újíttatta föl a parókiát, ahol oktatási termeket, tíz-húsz férőhelyes hálószobákat alakított ki, no meg egy négyszobás, lakájos otthont teremtett magának és olykor Dobozra látogató rokonainak. Wenckheim grófnő élete végéig használhatja a parókia épületét, halála után azonban ez a jog visszaszáll az egyházra.”
„Wenckheim grófnő azt mondja: ha neki kellene döntenie arról, a helyén maradjon-e az ötágú csillagot tartó oszlop vagy sem, ő bizony lebontatná, és elszállíttatná az emlékművet. […] Hozzáteszi ugyanakkor: az emlékmű ügyében nem neki, hanem a doboziaknak kell dönteni. Ők azonban - állítja a visszatelepült grófnő - még ma is félnek, és nem merik nyíltan vállalni az emlékművel kapcsolatos véleményüket.
Ezt a félelmet magam is tapasztaltam. Jó néhány embert megállítottam az utcán, de amikor az emlékműről kérdeztem volna őket, csak annyit mondtak, hogy nem nyilatkoznak.”
„Szatmári János - az MSZP és a Munkáspárt által támogatott, immár a harmadik ciklusban e posztot betöltő polgármester, aki a rendszerváltást megelőzően tíz évig a község tanácselnöke volt - papírokat vesz elő annak igazolására, hogy az emlékmű már 1944-ben is a faluban állt. Tavaly az orosz nagykövetségről kértek igazolást arról, hogy mióta van Dobozon szovjet katonai emlékmű. Szergej Borozdin, a nagykövetség első titkára az alábbi választ adta erre a kérdésre: ’A nagykövetség irattárában szerepel a dobozi szovjet katonai emlékmű. Az adataink szerint 1944-ben állították és 1956-ban újították fel. Az eredeti felirat az volt: A felszabadító Szovjet Hadsereg tiszteletére a dolgozóktól.’ […] Ha lebontása és áthelyezése nem Oroszország engedélyével történik, az komoly nemzetközi bonyodalmakat okozhat, mi több, hátráltathatná az Orosz Föderáció területén zajló magyar vonatkozású sírfeltáró munkát is.”
„A dobozi polgármestertől megtudom: nem sokkal a rendszerváltás után közmeghallgatást tartottak, ahol egyebek mellett a szovjet hősi emlékmű sorsáról is kikérték a faluban élők véleményét. Akkor a jelenlévők többsége úgy döntött: ne háborgassák az emlékművet. Három évvel ezelőtt, egy augusztus 20-i ünnepségen, Dobozon egy kisgazda országgyűlési képviselő beszédében újból kezdeményezte a vörös csillag eltávolítását. Ezt követően a település képviselő-testülete úgy döntött: a Békés Megyei Közigazgatási Hivataltól kér állásfoglalást arról, jogszabályt sért-e a vörös csillagos emlékmű. A hivatal tájékoztatása szerint a falu nem sért jogszabály azzal, hogy megőrzi azt, mi több: ennek gondozását a nemzetközi jogszabályok is előírják.”
A Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsora 2001-2002-ben többször is foglalkozott a dobozi üggyel. Részlet az egyik műsorból, Vörös csillag az emlékművön címmel futott:
A műsorvezető felkonferálása: „Még tavaly decemberben történt, hogy kollégám, Toroczkay László [igen, akkor még y-nal írta a nevét, de már a MIÉP színeiben rádióriporterkedett, a közszolgálatiság nagyobb dicsőségére – m. zs.] a Békés megyei Dobozon jártában felfedezte a nagyközség főterén a vörös csillaggal ékesített szovjet emlékművet. Elővette a magnót és meglepő véleményeket gyűjtött össze. A megszólalókat egyáltalán nem zavarta ez az egyébként törvénybe ütköző monstrum, sőt, elmondták, hogy a szabadságot hozó szovjetek vödörrel hordták a tejet meg a túrót a felszabadító harcok közben a dobozi lakosságnak, a gulágokon meg nem is volt olyan rossz dolga azoknak, akik oda kerültek. Az esetnek nagy visszhangja lett. Sokat írtak a jelenségről a Békés megyei lapok, a dobozi református tiszteletesnek viszont még a riport elhangzása után betörték az ablakát. Doboz ennek ellenére nem homogén vörös sziget. A nagyközségben akadnak még olyanok, akikben a szovjet emlékmű látványa nem az örök hála érzését generálja. Toroczkay László riportját hallják.”
És maga a riport:
„Szabó Gábor: Szabó Gábor vagyok, dobozi születésű lakos. Én nem óhajtok ránézni se, nemhogy még annak örvendezzek, hogy ott van. Most is például libabőrös vagyok, ha csak rá gondolok. De tessék nekem megmondani, hogy hol, melyik az az ország, ahol a rablónak emlékművet emelnek. A legfőbb felelőst, aki Kádár, mer őneki köszönhettük ezt a sok vérontást, meg mindent, véleményem szerint Szálasi után ő következik. Hát mikor beszélnek már róla. Úgy nézett ki minden orosz, aki ott nálunk járt, mint egy kazánkovács, aki azelőtt negyed éve mosta meg a kezit. Elvittek tőlünk egy öt mázsás üszőt, aki még nem volt vemhes se. Mit osztottak volna, mikor úgy néztek ki, mint a csürhe. Örültek, hogy nem döglöttek meg éhen.
Fekete István: Fekete István vagyok, dobozi lakos. Elvitték mindet, mer most nincs Dobozon semmi. Kié volt ez... a parasztoké volt, meg grófé. A pufajkások verték meg az embert. Sok ember meghalt már oda, fiatalemberek, akiket megvertek.”
„Toroczkay: A Nemzetőrségnek kellett felépíteni ezt a kommunista emlékművet?
Férfi1: Senki nem merte mondani, hogy nem adok, mert tudta, hogy mi vár akkor... félholtra verik.
Toroczkay: Tud-e Ön arról, amire egyébként hivatkozhatnak, hogy ez hősi emlékmű?... Van ez alatt az emlékmű alatt orosz hősi katona egyáltalán?
Férfi1: Itt orosz katona, semmilyen halott nem volt 56-ban, 45-től meg ha volt is, nem tartogatták 56-ig, hogy oda letegyék.
Toroczkay: Tíz évvel a rendszerváltozás után, kik irányítják itt Dobozt?
Férfi1: Az MSZP-sek. Tíz év alatt ennyit fejlődtünk, hogy ugyanott vagyunk, ahol tíz évvel ezelőtt voltunk. Egyetlen pozíciót nem tölt be olyan ember, aki nem velük van.”
„Toroczkay: Az előző, dobozi riportunkban megszólaló hölgy szerint 56-ban itt semmi nem történt és az oroszok - szó szerint idézek – ’vödörrel hordták a tejet, túrót’. Valóban ilyen volt? Önök is így látták az oroszok bejövetelét?
Nagy Lajos: Doboz a Horthy-korszakban is a Viharsarok viharsarka volt. Tehát egy kommunista fészek. A 19-es kommunik alatt a dobozi kommunisták kirabolták a grófot, a lovát szélnek engedték és a magyar nemzeti zászlóból kapcát tekertek, mondván, hogy erre a rongyra már nincs szükség. És még ezeknek is megvan az emlékművük.”
„Toroczkay: Amikor többekkel beszélgettem itt az utcán decemberben, akkor többször elhangzott az a válasz, hogy erről mi nem beszélhetünk, ez a tanács dolga. Úgy érzékeltem, hogy nem mernek az emberek ezzel foglalkozni. Hogyan lehetséges ez 10 évvel a rendszerváltozás után?
Nagy Lajos: Mint ahogy lehetséges, hogy a vörös csillag még ott díszeleg azon az obeliszk emlékművön. A polgármester például 10 évig volt tanácselnök, most már itt a harmadik periódust húzza. Megtudták a dobozi kommunisták, hogy azt a csillagot a békéscsabai POFOSZ le akarja bontani. Abban a pillanatban megalapították a polgárőrséget, hogy ne tudjuk a csillagot lebontani. Elrettentésképpen még mindig ott van, mind a két fél tudja, a vezetőség is, Doboz község lakossága is, hogy míg az ott van, addig ők töretlen hatalmon vannak, és nyugodtan alusznak.”
A műsorvezető lekonferálása: „Dobozon tehát a ’felszabadítás’ és az 56-os forradalom kezelése pontosan úgy zajlott, mint az ország bármely más pontján. Vagyis a kommunizmus összes borzalma oda is ’begyűrűzött’. De vajon a polgári demokrácia miért, és még meddig nem tud begyűrűzni Dobozra? Toroczkay László riportját hallották.” (2)
2002. január 10.
Népszabadság: Összefirkált lak
„Ismeretlen tettesek keddre virradóra összefirkálták Balogh Lajos Barna dobozi református lelkész békéscsabai házát. […] Balogh nem tartja kizártnak, hogy feljelentésével összefüggésben írta valaki házának utcai frontjára az ’Emlékezz a halálra!’ feliratot. A rendőrség rongálás alapos gyanúja miatt kezdett eljárást ismeretlen tettes ellen.”
2002. február 18.
Horogkereszteket mázoltak egy szovjet emlékműre
Részlet:
„Hétfő reggelre virradóan ismeretlen tettes vagy tettesek a dobozi szovjet emlékműre három horogkeresztet és egy Dávid-csillagot festettek.
Az ismeretlen tettesek a magyar nyelvű emléktáblát is lefestették a szovjet emlékművön. A rendőrök a helyszíni vizsgálat során egy borotválkozáshoz használt pamacsot és egy doboz fekete festéket találtak.”
2003. február 28.
Magyar Nemzet: Ízlések, pofonok és a köztársaság szégyene
Hende Csaba országgyűlési képviselő írása
Részletek:
„Jóval egyszerűbb, ám ugyanilyen egyértelmű az a transzparens, amelyet Barna Tibor a február 15-i béketüntetésen tartott magasba. A tábla két hasábból állt: az egyik oldalon három évszám a hozzárendelt jelképpel:
1989-ig: sarló-kalapács és vörös csillag.
2002: az EU zászlaja.
2003: az USA csillagos-sávos lobogója.
A másik hasábban a szöveg: ’Péter, szar lehet ennyi segget nyalni.’
Meglehet: sokan durvának, udvariatlannak és ízléstelennek találják ezt a hangnemet. Aligha vitatható azonban, hogy az örökösen a külső elvárásokat kémlelő s azok ellentmondásai miatt törvényszerűen összezavarodó, mert a magyar nemzeti érdeket sohasem a megfontolások alfájává és ómegájává tevő csatlósmentalitást tömören és félreérthetetlenül fejezi ki Barna Tibor transzparense. […] Barna Tibort a Magyar Köztársaság rendőrei 2003. február 15-én a tüntető tömegből kiemelték, a tábláját elkobozták, őt magát rabosították (fénykép, ujjlenyomat stb.), rendőrautóval végigszáguldottak vele oda-vissza Budapesten, hogy házkutatás során lefoglalják festéktubusait mint bűnjeleket.
Barna Tibort és Pál Mártont – aki egy darabig szintén kezében tartotta az ominózus táblát – önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt [Btk. 269/13. § (1) bek. b) pont] gyanúsítottként büntetőeljárás alá vonták.”
„A Btk. szerint nem büntethető, aki az önkényuralmi jelkép (sarló-kalapács, horogkereszt, vörös csillag, nyilaskereszt) közszemlére tételét ’a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el’. Barna Tibor és Pál Márton egy valóságos személy (M. P.) múltbéli és jelenkori azonos magatartása illusztrációjaként M. P. politikai pályafutásának három szakaszát ábrázolta. Világos, hogy arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy különböző korokban egy adott személy (M. P.) szerintük miként viselkedett, és hogy erről nekik mi a véleményük. Vagyis arról tájékoztat a transzparens minket, hogy 1989-ig a sarló-kalapács meg a vörös csillag volt hivatalban. Egyáltalán nem véletlen egybeesés, hogy ebben az időben Medgyessy Péter is hivatalt viselt, méghozzá nem is akármilyet: pénzügyminiszter, majd miniszterelnök-helyettes volt. (No meg szigorúan titkos tiszt!)
Ezek tények.
A vörös csillag akkor a Magyar Népköztársaság államcímerének csúcsán volt (a Szent Korona helyét bitorolta el); a sarló-kalapács és a vörös csillag pedig a Szovjetunió állami jelképe volt. Aki eddig netán nem tudta volna, hogy szegény hazánk 1989-ig nem független ország, hanem a Szovjetunió csatlósa volt, azt Barna Tibor transzparense erről a történelmi tényről röviden és velősen tájékoztatta.”
„Egész egyszerűen kifejezve: a sarló-kalapács és a vörös csillag használata az adott esetben illusztrációként szolgált, amellyel – mint a korszakot kifejező piktogrammal – a nácizmustól semmiben nem különböző másik XX. századi borzalmat kívánta tömören ábrázolni Barna Tibor.
Csakúgy, mint a Terror Háza pengefalán egymás mellett látható nyilaskereszt és a vörös csillag, minden korok magyarjainak okulására. Ide illik a friss hír: a Demszky vezette főváros elrendelte a pengefal lebontását. Úgy látszik, sokakat zavar a nyilvánvaló párhuzam a nácizmus és a kommunizmus között. Láthatóan sokakat zavarnak a Terror Házában látható családi fényképek.
Sem őket, sem a rendőrséget, sem az ügyészséget nem zavarja a Doboz község főterén éktelenkedő vörös csillag; nem zavarja őket a budapesti Szabadság téren éppen újraaranyozott vörös csillag sem. Nem tiltakoztak az ellen sem, hogy Dunaújvárosban a minap a szocialista többségű önkormányzat úgy döntött: ismét felállítja a véreskezű népirtó terroristavezér, Lenin szobrát.
Barna Tibor és Pál Márton csak annyit tett, hogy a véleményét az alkotmányban adott jogával élve kinyilvánította. Ezért ma a bíróság előtt kell felelniük.”
2006. május 7.
MTI, részletek:
„Ironikus tudósításban számolt be a Békés megyei Doboz szovjet emlékművén található vörös csillag körüli polémia hátteréről a Le Figaro című francia napilap vasárnapi számában. A párizsi konzervatív újság A plébános, a grófnő és a vörös csillag című fényképpel ellátott féloldalas írásában Magyarország utolsó vörös csillagaként említi a Doboz szovjet emlékművén található tiltott önkényuralmi jelképet, amelyet Szatmári János ’egykori kommunista, ma független’ polgármester nem hajlandó eltávolíttatni, s amely ellen Balogh Lajos Barna plébános a lap szerint ’keresztes hadjáratot’ indított.”
„A ’tényleg nem túl vidám településen, amelyet egy törmelékkel teli patak szel át’ a lakosság több mint fele munkanélküli - hangsúlyozza a lap. A volt kommunisták által vezetett kis Moszkvának is becézett község lakóinak egy része a Le Figaro szerint tart a polgármestertől, akit senki nem mer kritizálni, valamint az a hír is járja, hogy a jobboldalra szavazó nyugdíjasok nem kapnak meg bizonyos szociális támogatásokat.
A kocsmában megkérdezett kamionsofőröket és nyugdíjasokat ugyanakkor nem érdekli különösebben a vörös csillag. ’Ha népszavazást tartanának, a csillag maradna, a plébános pedig menne!’ - állította egyikük a francia lapnak.
2007. november 18.
Aranyszínű lett a vörös csillag
Részletek:
„Aranyszínűre festették át a Doboz központjában álló szovjet emlékű vörös csillagát, az obeliszk pedig sárga szint kapott.
A korábbi években, ugyanis például a helyi református lelkész a vörös csillag miatt rendőrségi feljelentést is tett tiltott önkényuralmi jelkép használata miatt, ám nem sikerült eltávolíttatnia az emlékművet. […] Az ezredforduló előtt és után lezajlott vitákat követően az utóbb 2-3 évben nem került nyilvánosságra a vörös csillaggal kapcsolatos újabb polémia. Az emlékművet közel egy hónappal ezelőtt átfestették.
A dobozi emlékművet és más felújításra szoruló, a Vörös Hadsereg haditetteire emlékező obeliszkeket a budapesti orosz nagykövetség megrendelésére, és az általuk megbízott kivitelező segítségével újították fel. Az oszlopokat mindenütt sárgára festették, a tetejükön lévő csillagot pedig arany színűre.
A lakosoknak viszont nem tetszik.
A településen, ahol a nagyobb utcák még mindig Marxról, november 7-ről és a Vörös Hadseregről vannak elnevezve, általános elutasításra talált a besárgítás: ’Nagyon ronda sárga lett, nem tudom, ki találta ki, de sokkal jobb lett volna, ha eredeti szépségében hagyják’ - mondta például az [origo]-nak egy 51 éves asszony, aki maga is Marx utcai lakos. Mások azt hangoztatták, hogy az általuk már olyannyira megszokott emlékmű egyáltalán nem volt lepusztultabb, mint a magyar katonák emlékműve, ezért ehhez sem kellett volna hozzányúlni.
Az elmúlt 10 évben mintegy 40-50 önkormányzat helyezte át közterületről a temetőbe ezeket az emlékműveket az orosz fél hozzájárulásával - magyarázta a helyzetet a Hadisírgondozó Iroda vezetője. Ha a községben lenne ilyen szándék, akkor Horváth szerint Dobozon is ez lehetne az egyik megoldás a sárga emlékmű eltüntetésére, de - mivel továbbra is az önkormányzat feladata a karbantartás - akár újra át is festhetnék.”
***
"Örök idők"
„Nem csak a budapesti Szabadság téren álló emlékmű, de az ország valamennyi szovjet hősi obeliszkje és sírja védettséget élvez az 1995-ös kormányközi megállapodás keretében - mondta el az [origo]-nak Vjacseszlav Bugakov nagykövetségi főtanácsos. A védettség kölcsönös: az Oroszországban található mintegy 380 temetkezési hely, emlékmű, illetve a 2 nagyobb temető ugyanilyen védettséget élvez - tette hozzá. A felek a megállapodásban azt vállalták, hogy ezeket az emlékhelyeket ’örök időkre’ fenntartják és gondozzák.
(1) Doboz község honlapja
(2)A Vasárnapi Újság 2001-es működéséről lásd: Antiszemita közbeszéd Magyarországon, 2001-ben. Budapest, B’nai B’rith Elsô Budapesti Közösség, 2002. 57-61. old.
(Összeállította: m. zs.)