Újabb blődli




Amint hallom, a Fidesz agytröszt (Finkelsteinék) egy újabb blődlivel hívták föl magukra a figyelmet. A szocik eszerint 50 milliót fizettek Zuschlag Jánosnak, hogy az ne akarjon szoci képviselőjelölt lenni („lelépési pénz”?).


Kétségtelenül bár nem tűnik túlzottan erkölcsösnek, de nem világos, bűncselekmény-e, ki a károsult?
Számomra a választási procedúra legyalázása a Fidesz kormány által sokkal veszélyesebbnek tűnik társadalmilag, hátborzongató bohózati elemeivel. Esetleg adócsalásnak számíthat, ha Zuschlag eltitkolta a bevételét, bár haragudtam Simon Andrásra, amikor ezt fölvetette (6:40), úgy véltem, abszurd módon fölült a Fidesz sulykolta blődlinek.


1. Esetleg életszerű, hogy egy közszeretetben álló személyre (Zuschlag nem ilyen volt – égre földre szidalmazták, ő volt a baloldal bezzeg-rasszistája) esetleg mégis egy párt rákívánkozik, szeretné megnyerni őt, csábítgatja, induljon jelöltként a színeiben, ha kifejezetten unortodox akarok lenni (naná, hiszen Szeretjük Matolcsyt, jaj, de nagyon!), még akár azt is elképzelem, hogy valami formában jutalmat ajánlanak neki (anyagit, hatalompolitikait?) – ismét kérdés: bűncselekmény ez? Egyébként lehet meditálgatni, de jelöltek jutalmazásáról nekem nem a szocik jutnak eszembe (Nagyemberek tribünön! Nagyemberek marhaságokat nyilatkoznak! )


2. A szóban forgó eset, persze, az iméntinek pont az ellentettje, azt tételezzük, hogy Zuschlag nagyon akarna képviselőjelöltként indulni, s ettől csak egy szakajtónyi zsozsóval téríthető el. Nekem azonnal az merül föl, ha egy párt nem akar egy személyt jelölni, nincs az a hatalom, amely ráerőltethetné, tehát ugyan már mi a fészkes fenének fizetett volna ezért a MaSzoP egy lyukas petákot is akár, amikor ingyen és bérmentve elküldhették az ipsét melegebb éghajlatra?


Finkelsteinék már megint hülyének néznek?! Persze, gondolom, nem vagyok a célcsoportban. De milyen ezeknek az embereknek a lelke?


Érdekes anyag az endorfin, bizonyos értelemben élvezethormon, amely stressz, orgazmus esetén ópiátokhoz hasonló jó érzést okoz, sőt még a csoki- és a fűszeres ízek kedvelése is, valamint a kínzó sport- és harcteljesítményekhez szükséges földobottság is vissza vezethető rá.


Másfelől Pavlov híres kutyakísérletében az ételosztáskor föllépő nyálelválasztást az ételhez társított „hívó” ingerek (hang, körülmények) is ki tudják váltani, adott esetben akár táplálék távollétében is.


Finkelsteinék a turulban született, keresztény Fidesz-szimpatizánsokban az endorfin-képződést (a kellemes, euforikus, gyűlöletélményt) társított, „hívó” ingerekkel (Gyurcsány, Zuschlag, rezsicsökkentés, Kossuth-tér, Őszöd, gumilövedék, zsidó, roma, magyar, bankár, szabadságharc, IMF, baloldali, libsi, szoci, EU stb.) ki tudják váltani, akár racionálisan, vagy látszólag racionálisan értékelhető konkrét narratíva nélkül is. Lám, esetünkben a „narratíva” nemhogy értelmetlen, illogikus és ellentmondásos, de annyira komolytalan is, hogy nem is létezik.