Barátságosan konzervatív új lengyel püsBarátságosan konzervatív új lengyel püspökkari elnök: a szélsőségesnél ő is jobbpökkari elnök: a szélsőségesnél ő is jobb
- Részletek
- 2014. március 19. szerda, 05:00
- Domány András
Nem a szélsőséges uszító Mária-rádiós Rydzyk atya barátja lett március 12-én a lengyel katolikus püspöki kar új elnöke, pedig a veszély fennállt. Tudom, Magyarországról nézve ez nem látszik nagyon izgalmasnak, de ha egy kicsit kiélezem a dolgot, talán világossá válik, hogy miért nem érdektelen: megtörténhetett volna, hogy Európa egyik legnagyobb létszámú és legbefolyásosabb katolikus egyháza látványosan szembefordul az egy éve hivatalba lépett Ferenc pápával. Az esemény emellett arra is alkalmat ad, hogy szóba hozzam a lengyel egyház helyzetét, társadalmi és politikai szerepét.
A püspöki kar elnöke egyébként nem olyan jelentős funkció, mint az elnevezésből hihetnénk. A püspökök ugyanis önállóak, mindegyik közvetlenül a pápának felelős. Ez elvben régen is így volt, amikor automatikusan a prímás állt a püspöki kar élén, de a legendás Stefan Wyszyński bíboros (1948–1981) megkérdőjelezhetetlen egyszemélyi vezető volt, és ezt egy ideig még utódjára, a tavaly meghalt Józef Glemp bíborosra is (prímás 1981–2009, elnök csak 2004-ig) el lehetett mondani. A prímási tisztség, amely hagyományosan a gnieznói érseki székhez kötődik, mára teljesen formálissá vált, az elnököt a 90-es évek óta választják, és igazából nincs más szerepe, mint hogy ő hívja össze és vezeti le a püspökkari konferencia, illetve a szűkebb vezetőség üléseit. Mégis fontos, hogy ki ül az elnöki székben, mert kifelé, a laikus világ felé ő képviseli a lengyel egyház egészét.
Előd és utód
A két ciklus (tíz év) után távozó Józef Michalik przemyśli érsek például a szenvedélyesen politizáló ókonzervatív főpapok közé tartozik. A 2013-as Jasna Góra-i zarándoklaton, a nagy Szűz Mária-ünnepen például arra panaszkodott, hogy „pogányság hulláma önti el hazánkat és Európát… Mi, egyszerű emberek gyakran engedünk ennek a pogányságnak.” Ő volt az, aki – a Szentszék nyilatkozataival ellentétesen – többször megvédte a pedofíliával gyanúsított papokat, sőt a bíróság által első fokon már elítélteket sem volt hajlandó felmenteni plébánosi állásukból. Kifejtette, hogy ezért a problémáért is az elvilágiasodott és erkölcstelenné vált társadalom a felelős, mert a válás miatt csonka családokban vagy a vallástalan szülők mellett a gyerekek nem találnak szeretetet és megértést, ezért a papokhoz fordulnak, hozzájuk törleszkednek, és egyes esetekben ezzel kiprovokálják, hogy a pap testileg is közeledjen hozzájuk. Amikor pedig ebből a kijelentésből botrány lett, és még a katolikus sajtó egy része is felháborodott, a főpap üldözöttnek érezte magát, és a kommunista korszak egyházellenes kampányaihoz hasonlította a reagálásokat.
Józef Michalik, a távozó elnök – Wikipedia
Utódja Stanisław Gądecki poznani érsek lett, aki a második választási fordulóban 90 szavazatból 47-et kapott. Alapvető vallási és társadalmi nézeteit tekintve őt is a konzervatív táborhoz sorolják, tehát semmiféle „forradalmat” nem várnak tőle. Tagadja, hogy a világi állam lenne a liberális demokrácia alapja, és úgy látja, van egy világhálózat, amelynek érdeke a keresztényellenes hírek terjesztése. Mégis barátságosabb, dialógusra készebb, mint a merev Michalik. Húsz éve ő a katolikus-zsidó párbeszéd felelőse, Jeruzsálemben is tanulmányozta a zsidó teológiát. Nem sokkal a püspökkari elnökválasztás előtt fontos kérdésben keveredett vitába most távozó elődjével. Azokra a főpapokra utalt, akik nyíltan kiállnak a legnagyobb ellenzéki párt, a Jarosław Kaczyński vezette Jog és Igazságosság (PiS) mellett: „Baj, hogy egyes püspökök túlzottan elkötelezik magukat egy politikai opció mellett. Ez szerencsétlenség, a Szentszék és maga a Szentatya is bírálja, ezt az egyháznak soha nem lenne szabad megtennie… A lengyel egyháznak nehézséget okozhat Ferenc pápa stílusának átültetése. Az ’ad limina’ látogatásnak nem az a feladata, hogy konzerválja az állapotokat.” (Nemrég zajlott le a lengyel püspökök „ad limina Apostolorum” útja Rómában – így nevezik azt az eseményt, amikor egy ország főpapjai közösen számolnak be munkájukról a pápának.) Michalik érsek, aki pedig ugyanakkor volt ugyanott, másképp emlékezik. Szerinte a pápa „nagy elismerését fejezte ki a lengyel egyház teljesítménye iránt… A püspökök között példás az egység, csak egyes papok és katolikus publicisták térnek el ettől egészségtelen módon.” Ez utóbbi mondat elég mulatságos, hiszen az ellentétes nézeteket valló püspökök nyíltan és élesen bírálják egymást a sajtóban.
Gądecki javára írják azt is, hogy sikerült békességet teremtenie az egyházmegyéjében 2002 óta, amikor vészhelyzetben vette át a kormányzást. Elődjét ugyanis papnövendékek és fiatal papok szexuális zaklatása miatt váltották le.
Stanisław Gądecki, az új elnök – Wikipedia
Poznańi szexbotrány
Ez önmagában is érdekes történet. Annyira köztudott volt, hogy Juliusz Paetz érseknek az illendőnél jobban tetszenek a jóképű fiatalemberek, hogy saját beosztottja, a szeminárium rektora kénytelen volt őt kitiltani a papnevelde kollégiumából. A főpapnak ugyanis mindig estefelé akadt ott sürgős lelkipásztori feladata, amikor a fiúk egy szál törülközőben járkáltak a zuhanyozó és a szobájuk között. Voltak, akik figyelmeztetni próbálták, de ő mindenkivel könyörtelenül leszámolt. A botrány úgy robbant ki, hogy II. János Pál egyik régi bizalmas lengyelországi barátja, akinek bejárása volt hozzá a Vatikánban, közvetlenül az ő kezébe adta a helyzetet ismertető beszámolót, amely addig mindig „elakadt” a kúriában. A pápa ekkor az egész szentszéki apparátust megkerülve három személyes megbízottat küldött Poznańba, majd leváltotta Paetzet. A volt érseket eltiltották a nyugdíjazott főpapokat egyébként megillető funkciók gyakorlásától, de ezt rövid idő múlva fel akarták oldani. Róma csak akkor állt el ettől a szándéktól, amikor Gądecki érsek lemondással fenyegetőzött.
Az adott választékot tekintve mérsékeltnek nevezhető főpap lett a püspöki kar elnökhelyettese is: Marek Jędraszewski łódźi érsek. Vagyis a szélsőségesnek tartott Wacław Depo częstochowai érseket, akit az elnökválasztás második fordulójában csak kilencen támogattak, a helyettességgel sem vigasztalták meg. A választás előtti hetekben sokan tartottak tőle, hogy akár az elnöki tisztségbe is ő kerülhet, aki nyíltan szemben áll Ferenc pápa stílusával és gondolkodásával, és ostromlott várnak tartja az egyházat, amelyet az egész külvilággal szemben védelmezni kell. Továbbá rendszeresen szerepel a Mária Rádióban, és jó barátja az alapító igazgatónak, Tadeusz Rydzyknek. Támogatja azt a gyűlölködő, az eltérő világnézetű és politikai álláspontú embereket a nemzetből kitagadó, gyakran antiszemita hangvételt, amelyet a toruńi rádióadó és a hozzá kapcsolódó Trwam („Kitartok”) televízió képvisel.
Tadeusz Rydzyk, a Mária Rádió alapító-igazgatója – Wikipedia
A Mária Rádió rejtélye
Ez a történet az elmúlt évtizedek legnagyobb rejtélyeinek egyike. Egy homályos múltú redemptorista szerzetes, a most 69 éves Tadeusz Rydzyk 1991-ben ismeretlen eredetű pénzből alapított egy rádiót, később mellé egy televíziót, és azóta sikeresen száll szembe minden állami és egyházi hatalommal. Nyílt pártpolitikát folytat, agitál a kormány ellen. A jobboldali politikusok reszketnek esetleges haragjától, mert képes embereket felemelni vagy megbuktatni azzal, hogy szerepelteti vagy mellőzi őket. A papok által vezetett műsorokban durván gyalázzák a nekik nem szimpatikus paptársakat, sőt püspököket, publicistáik pedig uszító hangot ütnek meg. A jogszabályokat megszegve reklámot sugároznak, pedig ezt ingyenes frekvenciához jutott közműsorszolgáltatóként nem tehetnék, de az emiatt kirótt büntetést nem hajlandók befizetni. Noha saját belső szabályaik szerint Rydzyknek semmiféle vagyona nem lehet, a Trwam televíziót egy általa létrehozott magánalapítvány működteti. Mivel ez nem tudta felmutatni az előírt tőkeerőt, nem kapott helyet az első digitális multiplex platformon. Bár ettől még az ország nagy részén látni lehetett, Rydzyk több tízezres tüntetéseket szervezett az állítólagos diszkrimináció ellen. A médiahatóság vezetőit a műsorokban zsidónak, kommunistának, hazaárulónak minősítették. Majd csendben beadtak egy megfelelő pályázatot – hogy mitől lett megfelelő, azt nem tudni –, és kaptak egy helyet, amit úgy lehetett eladni, hogy ezt a hívő nép követelte ki. A Mária Rádió stílusa és politizálása ellen többször szót emelt a varsói nuncius, tehát a Szentszék hivatalos képviselője, de hiába. Amikor Józef Glemp bíboros-prímás még püspökkari elnökként tiltakozott bizonyos műsorok ellen, a redemptorista tartományfőnök pökhendi hangon elutasította a bírálatot, a szerzetesrend római központja pedig – élén jelenleg egy kanadai generálissal – hallgat. A püspöki kar mélyen megosztott ez ügyben. Egyes püspökök gyakran szerepelnek Rydzyk médiájában, ott pedig nagy tisztelettel méltatják őket. Mások nem állnak szóba a toruńi rádióval és televízióval, és az ellenszenv kölcsönös, de ők vannak kisebbségben. Ezért látszott riasztó perspektívának, hogy Rydzyk barátja kerülhet a püspöki kar élére.
Mennyire befolyásos az egyház?
A tények tulajdonképpen cáfolni látszanak az egyház közvetlen politikai befolyását. Ugyanis a rendszerváltozás óta tartott 12 parlamenti és elnökválasztás közül mindössze négy esetben győztek azok, akik mellett a papság nagy része agitált. Legmarkánsabban 2005-ben, amikor mindkét választást egy-egy Kaczyński-fivér nyerte. Ám a politikusok ennek ellenére rettegnek attól, hogy konfliktusba kerüljenek a klérussal és ezáltal a hívők tömegével. A baloldali kormányok talán még jobban rettegtek, mert nem akarták, hogy párhuzamba állítsák őket az egyházat tényleg üldöző, a vallásos embereket gyakran másodrendű polgárként kezelő kommunista elődökkel.
Ezért nincs például sok próbálkozás ellenére még mindig törvény az élettársi kapcsolatokról, amely csak mellékesen szólna az azonos nemű párokról, hiszen a férfi-nő párok közül is egyre többen élnek együtt és nevelnek gyermekeket házasság nélkül. Ezért nincs törvény a mesterséges megtermékenyítésről és annak költségvetési támogatásáról, mert a püspöki kar „Isten művébe történő beavatkozásnak” tartja az ilyen eljárást, és kiközösítéssel fenyegetett meg minden képviselőt, aki egy ilyen jogszabályt megszavazna. A világszerte több millió így született emberről kijelentették, hogy mind torzak és betegek. Ettől még persze évtizedek óta folyik mesterséges megtermékenyítés Lengyelországban is. Amikor az első lengyel lombikbébi már boldog ifjú anyaként és hívő katolikusként tiltakozott a megbélyegző egyházi nyilatkozatok ellen, senki nem talált egyetlen emberi szót sem válaszként. A fiatalasszony elkeseredve kilépett az egyházból.
A politikai gyávasággal magyarázható az is, hogy ha egy vidéki önkormányzati iskola menzáján nagy betűkkel kiírják: ebéd előtt imádkozni kell – és csak alatta jön kisebb betűkkel, hogy kezet is mossanak a gyerekek –, akkor ezt a város, a tanfelügyelőség és a minisztérium együttesen is képtelen levétetni. Mert az igazgatónőt nem érdekli, hogy az alkotmány szerint a közösségi iskola világi. Szerinte a szülőknek tetszik a felirat. Egy részüknek tényleg. Más részüknek nem, de ők nem számítanak, mert nemzetellenesek. (Hangsúlyozandó: ma már bőven vannak katolikus iskolák azok számára, akik kifejezetten vallásos nevelést kívánnak.) Abból is csak egy abnormis légkörben lehet országos botrány, hogy a radomi rendőrparancsnok a saját titkárságán levétette a falról a keresztet. Nem az összes helyiségben – a világi állam világi rendőrségén –, csak a sajátjában. Közölte, hogy ő történetesen nem vallásos. Emiatt hatalmas tüntetések zajlottak, mert ebben sokan vallásellenes hadjáratot véltek felfedezni, és a hívő zsaruk is követelték a parancsnok leváltását, mert diszkriminálva érezték magukat a keresztmentesített titkársági szobában.
II. János Pál szobra Jasna Górában – a zarándokhely pálos kolostorában őrzik a częstochowai Fekete Madonnát – poznajpolske.onet.pl
Abortusztilalom és ami azon is túlmegy
Lengyelországban Európa egyik legszigorúbb, legkegyetlenebb abortusztilalma van érvényben. Ám még ezt a törvényt is rendszeresen megszegik, ami miatt az ország már több pert vesztett Strasbourgban. Ugyanis az orvosok még a nagyon kevés kivételes esetben sem merik elvégezni – nem a műtétet, hanem az azt megelőző vizsgálatot! Ha kiderülne, hogy az anya élete veszélyben van vagy a magzat életképtelen, akkor még e szigorú jogszabály alapján is meg kellene szakítani a terhességet, de ezt senki nem vállalja legálisan. Nemrég nagy egyházi tiltakozást váltott ki a Lengyel Tudományos Akadémia Bioetikai Bizottságának állásfoglalása, amely szerint sok orvos visszaél az úgynevezett lelkiismereti klauzulával – amely szerint vallásos meggyőződése ellenére senkit nem kényszeríthetnek abortusz elvégzésére –, egyebek közt úgy, hogy az előírás ellenére sem tájékoztatják az érintettet, hogy az elutasítás után hová forduljon. No persze, főleg kisebb települések kórházaiban, minden nőgyógyász mélyen katolikussá lett. Az is, aki nem az. Részben mert az igazgató utasítást adott, hogy náluk mindenki tagadja meg a terhességmegszakítást. Részben pedig azért, mert ha valaki egy nőgyógyászati osztály tíz orvosa közül egyedüliként nem írná alá az ilyen nyilatkozatot, annak pokollá válna az élete. A pap kiprédikálná a templomban, a feleségét kiközösítenék a munkahelyén, a gyerekét leköpdösnék az iskolában. Sokkal egyszerűbb beállni a sorba, legfeljebb néhány szerencsétlen nő hal bele ebbe. Természetesen csak a szegények és tájékozatlanok. Mert aki nem az, az elmegy a közeli Csehország vagy Németország valamelyik jól felszerelt és nem is túl drága magánklinikájára, ahol diszkréten és gyorsan elvégzik a műtétet. Legújabban a patikusok követelik, hogy nekik is lehessen lelkiismereti klauzulájuk, vagyis vallási meggyőződésből megtagadhassák az óvszerek, fogamzásgátlók, „esemény utáni” tabletták árusítását. Még akkor is, ha egy településen éppenséggel nincs más patika. Még akkor is, ha az éppen műszakban lévő alkalmazott meggyőződését nem sértené a kiszolgálás, mert a tulajdonos határozhatja meg az üzlethelyiség szellemiségét. Az egyház – és az eredetileg nem túl vallásos, de politikai érdekeit követő Kaczyński pártja – ezt lelkesen támogatja. Pedig a követelés abszurd. Az orvosok azt tagadhatják meg, hogy ők maguk tegyenek valamit, ami meggyőződésük szerint bűn. Ezt még el lehet fogadni, eltekintve az említett visszaélésektől. A gyógyszerész azonban mások életébe akar beleszólni: ha őszerinte a fogamzásgátlás bűn, akkor az se csinálhassa (legalábbis az általa eladott árucikkel), aki szerint nem az.
Harc a genderfantom ellen
És még egy téma: hónapok óta folyik egy elképesztően hisztérikus egyházi kampány az úgynevezett genderideológia ellen. A még Michalik vezette püspöki kar 2013 végén körlevélben fejtette ki, hogy az állítólag alattomban bevezetett gendernevelés célja a fiatalok szexualizálása; már az óvodában maszturbálásra ösztönzik a gyerekeket. A sajtó a férfiak és nők egyenlőségére, a családon belüli erőszak elleni fellépésre koncentrál, bezzeg nem mutat rá ennek az ideológiának a hosszú távú veszélyes következményeire. Az ilyen fellépések hatására ezrek átkozzák gyűléseken és tüntetéseken a „genderizmust” és „genderideológiát”, amelyek „antropológiai eretnekséget” jelentenek, rosszabbak a nácizmusnál és a kommunizmusnál, szétrombolják a családot és a nemzetet. Mellesleg pedig a homoházasságot akarják bevezetni. Szerencsétlen tudósok a kormány esélyegyenlőségi biztosával együtt hiába magyarázzák kétségbeesve, hogy nem mozgalomról és ideológiáról van szó, hanem tudományos vizsgálatokról, és hogy a férfi és nő nem társadalmi szerepének kutatása nem jelenti a biológiai meghatározottság tagadását. Továbbá hogy foglalkoznak ugyan a melegek és a transzszexuálisok jogaival, de messze nem ez a lényeg, hanem a nők társadalmi egyenjogúsága. Az pedig még nem lenne a család szétrombolása, ha az apáknak kellene kivenniük a gyermekgondozási szabadság egy részét, vagy ha az óvodákban nem csak olyan képeket mutogatnának, amelyeken anyu vacsorát főz, apu pedig a fotelben újságot olvas.
Vannak józan papi hangok is, de elvesznek a tömegben, továbbá sokan eleve elutasítják őket, mert az „istentelen” világi sajtóban jelennek meg. Amikor Lublin város képviselőtestülete határozatban ítélte el a „genderideológiát”, Alfred Wierzbicki lelkész, a Lublini Katolikus Egyetem etika professzora kifejtette: a városi képviselők tudatlanok, és a püspökök is pontatlanok és nevetségesen túlbuzgóak, hiszen a gender nem ideológia, hanem tudomány. Egy közismert domonkosrendi szerzetes, Maciej Zięba pedig elkeseredve számolt be róla: rendeztek egy normális hangú, tárgyszerű vitát a témáról. Egyszer csak megjelent egy csapatnyi futballhuligán-stílusú „igazi lengyel” (a minősítés és az idézőjel Zięba atyától származik), ordítozni kezdtek, majd bedobtak egy égő röppentyűt. Egy kolostorba!
Maciej Zięba II. János Pállal, 1995-ben – recogito.pologne.net
A pár évvel ezelőtt meghalt népszerű pap-filozófus, II. János Pál jó barátja, Józef Tischner mondta egyszer: ő még nem találkozott olyan emberrel, aki Marx vagy Lenin műveinek hatására veszítette volna el vallásos hitét. Olyat azonban látott, hogy valakivel ez történt, miután elbeszélgetett a plébánosával. Persze ezért Tischner is megkapta a magáét a hit védelmezőitől. A püspöki kar új elnöke – hogy visszatérjek az eredeti témához – messze van az ő szemléletétől. De talán Rydzyk atyáétól is, és már ez is valami.
Domány András újságíró (emasa.hu)
1949-ben született, nemzetközi szakot végzett közgazdász, Pulitzer-emlékdíjas és Táncsics-díjas újságíró. 1972 és 2011 között a Magyar Rádióban dolgozott, ebből 1990 és 2009 között parlamenti tudósítóként. Szakterülete továbbá Lengyelország.
