Egyházfórum: Világ-nézet XXIV – A magányos Isten és a holokauszt
- Részletek
- 2014. március 20. csütörtök, 04:49
- Végh Endre
Az Egyházfórum című, negyedévente megjelenő folyóirat 2013 elején új internetes rovatot indított Világ-nézet címmel, amelyben heti rendszerességgel valamely aktuális egyházi, társadalmi, politikai kérdésről közölnek rövid cikkeket. A szerkesztők célja, hogy fórumot teremtsenek azoknak az elsősorban keresztény egyházakhoz kötődő szerzőknek, akik egy korszerűbb egyháziasságot és világlátást szeretnének megmutatni. Az alábbiakban Végh Endre írásából olvashatnak részleteket: A magányos Isten és a holokauszt.
„Sokan úgy gondolják, hogy a holokauszt csak a zsidóság legszörnyűbb tragédiája, pedig ez ugyanakkor a kereszténység történetének legnagyobb tragédiája is. A kereszténységé, amely nemcsak hagyta tombolni ezt az őrületet, hanem évszázadok során – bár akaratlanul – létrejöttéhez hozzá is járult. Nem könnyű felismerés, de másként csaknem felfoghatatlan, hogyan jutottak el ide olyan országok, amelyek lakósságának döntő hányada önmagát keresztényként határozta meg. Könnyű felmentést jelentene, ha azt képzelnénk, hogy sátáni erők által megszállt szadista őrültek tették az egészet. Azonban ez nem igaz. A legrettenetesebb annak a belátása, hogy a népirtásban résztvevők többsége egyszerű átlagember volt, aki „tette a dolgát”: irányította a vonatokat, begyűjtötte a törvényben előírtakat, vezette a kimutatásokat, és kezelte a Ciklon-B gázt előállító gépsorokat. Munka után hazament, és megsimogatta a gyereke fejét. És volt egy hatalmas tömeg, amely legalábbis sejtette, mi történik, de hallgatott és elfordította a fejét. Persze, hogy voltak szadisták is, de nem ez volt a többség.”
„Ma szeretnek arra hivatkozni, sőt még az Alaptörvénybe is bevették, hogy hazánk az 1944. március 19-i német megszálláskor elveszítette függetlenségét, következésképpen a történtekről kizárólag a megszállók tehetnek. Azonban – mint már sokan megírták – napi közel tízezer ember elhurcolása hatalmas feladat, erre csak a magyar közigazgatással szorosan együttműködő húszezer-fős magyar csendőrség volt képes.”
„A holokauszton gondolkozó minden emberben felmerül a kérdés: Hogyan engedte meg ezt az Isten? Egy német protestáns teológus, Dorothee Sölle, meglepő választ ad erre: „Én ma úgy felelnék: Isten akkoriban nagyon gyenge volt, mert nem voltak barátai Németországban. A hagyomány szerint Isten csak az emberek révén végezheti el művét a világban, és a Soá idején Isten nagyon magányos volt.”5 Mellbevágó gondolat, pedig tulajdonképpen nincs benne semmi új, hiszen a kereszténység mindig is azt tanította, hogy a keresztény embernek Krisztusba kell öltöznie. Lelkiismeretünk hatalmas felelőssége, felismerhető-e rajtunk Krisztus arcvonása?”