rss      tw      fb
Keres


         Andor Mihály

A négy éve elmúlt kerek öt év


         Fleck Zoltán

Levél galamusos barátainknak


         Lánczos Vera

Gyorsfénykép
 


         Lévai Júlia

Lehetne-e...


         Hanák András

A Galamus szurdok
 


         Krémer Frenc

A nemzeti elnyomás szomorúsága


         Lendvai L. Ferenc

A tiszta erkölcs, melly ha megvész…

Charta-vita II.

Gulyás András
Hozzászólás Lévai Júlia, és Lánczos Vera vitájához


Ami nem is igazi vita még, mindössze annyi, hogy utóbbi nem értett egyet azzal, hogy előbbi egy tőle nem megszokott indulatos kirohanást intézett a Charta-tüntetésen elhangzottakkal kapcsolatban. Nem akarok kettejük közt igazságot tenni, legfőképpen azért, mert nem is nagyon lehet, és hát hogy is jönnék én ahhoz.

A lényeg ugye az, hogy Lévai Júliának nagyon nem tetszett a tüntetés szónokainak „fidesz-stílusa”, szóhasználata, verbális agresszivitása. Ezzel kapcsolatban máris adódik a kérdés, hogy egy utcai demonstráción van-e értelme higgadt, józan érvekkel, nyugodt tónusban szólni a hallgatósághoz, akik azért gyűltek össze, hogy demonstráljanak ajándékba kapott szabadságunk és demokráciánk leépülése, pontosabban a leépítők ellen? Hát… ugye ez mégsem egy konferencia, még csak nem is parlamenti felszólalások sora.

Tegyünk fel egy másik kérdést: egy tüntetés szónoka elsősorban kinek beszél? Gondolom a résztvevőknek. Aztán azoknak, akik ellen tüntetnek éppen. Aztán meg azoknak, akik otthon kényelmesen elterpeszkedve nézik a híradók így-úgy szerkesztett összefoglalóit. Mármost aki vette a fáradságot, és fontosnak tartotta személyes jelenlétét a demonstráción, az biztosan nem kimért, okos mondatfüzérekre vár, hanem hangosan, és kíméletlenül  kimondott tömörített igazságokra. Tüntetésen nem szokás kerülgetni a forró kását, sokkal inkább belecsapni a lecsóba. Hogy aztán ebbe belefér-e a „kurvaanyázás”, az ízlés dolga is, de ha valaki(k)nek – és milyen sokaknak, istenem – napi rendszerességgel vitatják el a magyarságát, nevezik nemzetidegennek vagy jobb(?) esetben hazaárulónak, az mit mondjon az ilyenek miatt (is) felhevült tömegnek? Hogy kérem szépen hölgyeim, és uraim: higgyék el, én magyar vagyok?

Ugyanakkor azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy egy finoman szólva népszerűtlenné lett – most ne firtassuk miért – politikai oldal helyesen teszi-e jelen helyzetében, ha nála nagyságrendekkel népszerűbb ellenfeleit akarja verbálisan sárba döngölni? Nem lehet-e ez kontraproduktív, akármennyire okkal teszi is? Nem kéne várni az ilyesmivel addig, amíg az emberek elkezdenek rádöbbeni, mennyire becsapták őket? Tudhatták: a jobbos média majd gondosan ügyel arra, hogy a legkevésbé szalonképes, néha trágár szavak ne maradjanak ki a rövid bejátszásokból, ami ugye tovább rongálhatja a ballib értelmiség ázsióját, akármilyen identitásúakról lett légyen is szó. (Bár vannak súlyosbító esetek…) Nem szólva arról az ugyancsak nem elhanyagolható lehetőségről, hogy egy olyan finom lelkű úrhölgy, mint például Lévai Júlia, akit én egyébként nagyon kedvelek (és most inkább vele értek egyet) egyszerűen elhagyja a tett színhelyét, és indulatos cikket ereszt meg a Galamusnak, amitől aztán megnézheti magát Ungváry Rudolf, vagy akár Gyurcsány Ferenc.

Az ország tönkretevői meg egyelőre növekvő népszerűségük biztos tudatában elégedetten dörzsölhetik a tenyerüket.


Faragó György


Lévai Júlia írásához, illetve Lánczos Vera ellenvéleményéhez kapcsolódva én nem elemezném Ungváry Rudolf szavait, mert szerintem az igazi baj az, ha a demokrácia védelmében összehívott emberek olyan mértékben fennakadnak egy – szerintük hibás – gondolaton, hogy otthagyják a demonstrációt.

Utólag lehet értékelni az elhangzottakat, de ha mindenki úgy tett volna, mint Lévai Júlia, akkor a tüntetés fokozatosan kiürült, végül nevetségbe fulladt volna.

Ugyancsak visszás látni, hogy egy magát liberálisnak valló személy nem képes elviselni a kritikát, a tőle eltérő véleményt.

Igaz, hozzászokhattunk ehhez az SZDSZ felbomlása során.


Lakatos Péter, fészbuk


Van ideje a higgadt beszédnek és van ideje a határok indulatos jelzésének is.

Bauer elemző felszólalása, bármily okos volt is (szokása szerint), nem biztos hogy tüntetésre való (hasonlóan Kőszeg másnapi szintén okos felvezetőjéhez).

Gyurcsány beszéde ellentmondott saját szavainak. Hiába hirdeti meg minden demokrata összefogását, ha rögtön rácsapja az ajtót például azokra, akik a demokráciához ragaszkodnának a Fidesz mai vagy tegnapi támogatói közül (akárcsak, hasonló farkashibával, Schiffer beszéde tette az MSZP vagy a liberálisok támogatóival, és Gyurcsánnyal magával).

Ungváry pont azért érdemel szerintem elismerést, mert arányos volt beszédének indulata a helyzettel, és érzésem szerint még végszavában sem vétette el a célpontot: Petőfihez hasonlóan joggal küldte melegebb éghajlatra azokat, akik erre szavaikkal, tetteikkel rászolgáltak. Ez nem a baloldali B-közép kiszolgálása. (Jó lenne mondani, hogy Szalai Erzsébet másnapi beszéde hozott ilyet, de ezzel csak a szimmetriának tennénk szívességet: az ő beszéde minden féligazsága ellenére inkább szolgálta akár a szélsőjobb indulatok szítását, akár Orbánék felelősségének szokásos ellenfélre hárítását, mint a tüntetésre okot adó demokrácia védelmét).

Megjegyzem, egy sikeres koreográfiában Ungváry szavaira tökéletesen illett volna egy kapukat valóban szélesre nyitó Gyurcsány-beszéd. Kár, hogy nem az jött.


Pap László


Kedves Galamus.hu,


Lévai Júlia cikke után írtam egy rövid (egyetértő) levelet, amelyet voltak szívesek leközölni. A sokféle – de az elutasításban szinte egyöntetű – vélemény miatt szeretnék valamivel bővebben szólni a tüntetés (általam helyesnek tartott) illemtanáról.

Tüntetni – másokkal közösen – nem azért megyünk, mint az Operába vagy egy futballmeccsre, vagyis közönségnek, aki tapsol vagy kiabál, esetleg fújol. A tüntetésen a szónokok mellett ugyanis mi vagyunk "az esemény". Azért megyünk, hogy megmutassuk másoknak is, milyen sokan vagyunk. És akkor azt is meg fogjuk mutatni, hogyan viselkedünk így, egy tömegben. Ha valóban erőt akarunk mutatni, akkor azt csak méltósággal tehetjük, bármennyire is felháborító az, ami ellen tüntetünk. Ez persze nem csendes álldogálást és udvarias tapsikolást jelent, hiszen a feszítő szenvedély tapinthatóan jelen van. De hogy ez hogyan nyilvánul meg és milyen keretek között marad, az jórészt a tüntetés mindenkori szónokának a felelőssége. Gondolatokat akar ébreszteni, vagy felkelést szítani?

A Ungváry beszédről. Egyrészt: A káromkodás szinte mindig a tehetetlen düh kifejeződése. Mi pedig a tüntetésen (a tüntetéssel) éppen azt szeretnénk demonstrálni, hogy nem vagyunk tehetetlenek. Másrészt: a beszéd végén elkövetett váratlan, durva szitokkal a szónok csak azt érte el, hogy gondosan felépített mondanivalójára szinte senki sem fog később emlékezni, csupán az ugyancsak gondosan megtervezett „csattanóra”.

Volt alkalmam részt venni (nemcsak szemlélődőként) egy párizsi május elsején. Ez nem afféle városligeti majális volt, hanem kemény tüntetés, rohamrendőrökkel és provokátorokkal. A tüntetők gömbölyű szatyrában nem labda volt, hanem bukósisak. És ott megértettem, mit jelent a politikai tudatosság, az erőt sugárzó fegyelmezettség. Ezt éreztem a régi Charta tüntetésein is. Ha már feltámasztjuk a Charta-hagyományt, legyünk hűek hozzá. Ebben is.


Kúti Zsolt


Kedves Lévai Júlia!

Mindig érdeklődve olvasom a Galamuson megjelenő írásokat, köztük az önéit is.

A Charta tüntetésről írottakkal mélyen nem értek egyet. Hogy mivel nem, azt felesleges lenne részletezem, miután gondolataimmal tejesen azonos pályát bejárva megtette ezt helyettem Kamarás Zsófia, amit ezúton is köszönök neki!


Surányi Bálint


Lévai-Lánczos vitájában egyértelműen Lánczos kétlábon járó női racionalizmusát látom a témához és alkalomhoz illőnek, inkább, mint Lévai presziőz megközelítését.


Zsolnai Gábor, fészbuk


Aki a mindig kiváló Ungváry most zseniális beszédét - egyébként hazugságokra épitve - kifogásolja, az személyes ellenérzéseitől, sértettségtől veszit mértéket. Sokat árt.


Korábbi hozzászólások:

Éváné Kamarás Zsófia, Pap László, Domonkos János, Mezei Judit

Lévai Júlia írása

Lánczos Vera írása

Balogh S. Éva írása



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Másik Magyarország

Tóth Andrea
Ketyeg a szociális bomba

„Arról nem szól a fáma, hogy a kormányzat szerinti egységes elv mit jelent a szegények és a legszegényebbek számára, de az ismert előjelek nem sok jóval biztatnak.”

További cikkek a rovatból:
   - A másik Szentendre
   - „És kezdjünk újra tűrni és tanulni”
   - Bezzeg Abaújszántón „tarolt” a Fidesz

Izsák Jenő karikatúrái

Offtopic

A Hubble valaha készült legnagyobb képe: az Androméda

"A videó alapján némi fogalmunk lehet arról, mit jelent az, hogy az Androméda ezermilliárd csillagnak ad otthont."