„Ma van az a holnap, amitől tegnap még úgy féltél...”

Kertész András

Amikor középiskolába jártam, volt egy fémvázas, kemény műanyag "diplomatatáskám", amelynek, ha felnyitottam, a fedele belső lapján volt olvasható ez a mondat. Amolyan bátorításfélének vettem akkor, és jó volt mindennap elolvasni.

Ma reggel, amikor ébredés után tudatosult, hogy már 2010 van, beugrott ez a mondat. Vagyis idén van az a "jövőre", amitől tavaly úgy féltünk...

De vajon tényleg félnünk kell-e? S ha igen, vajon félünk-e majd eléggé? S vajon mitől félünk? Olyan egyszerű lenne erre azt válaszolni, hogy egy esetleges szélsőjobbal fűszerezett diktatúrától. De ez csak egy mostanság divatos sablon lenne, amire ellenoldalról azonnal jön a megfelelő sablonválasz, hogy "már megint ezzel riogatnak, mert mással nem tudnak". S valamennyire igazuk is van. Egyrészt, mert nem lehet erre építeni egy érvelést, hogy miért is kellene a baloldalnak kormányon maradnia. Az ideológiai alapon történő elutasításnak ugyanis egyik alapfeltétele, hogy szembeállítsunk vele egy másik ideológiát. Ez viszont mostanság nehezen megfogalmazható a baloldalon. De ez teljes mértékben elfogadható, hiszen az elmúlt majd egy évben, amióta Bajnaiék vannak kormányon, nem az ideológia játszotta a főszerepet, hanem a racionalitás. S ennek így is kellett lennie, hiszen az ország helyzete ezt kívánta meg, a válságot nem lehetett ideológiai alapon kezelni. Más kérdés, hogy az ellenzéknek, ideértve az MDF-et és az SZDSZ-t is, sikerült végigideologizálni az egészet... persze, tehették, kormányzati felelősség híján bármit mondhattak. Sajnos azonban az MSZP egyes politikusai is beleestek abba a hibába, hogy megpróbálták az ideológiát a racionalitás elé helyezni. Ez amellett, hogy tévútra viszi és elbizonytalanítja a szavazók egy részét, egyben ki is zárja a lehetőségét annak, hogy a párt egységet tudjon felmutatni akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Pedig attól kezdve, hogy Magyarország megkapta az IMF-hitelt, eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy az ország "kézenfogva" lesz kivezetve a válságból, a kitérés lehetősége nélkül. S ha az akkori sorok közt olvasunk, ebből több dologra is rá lehetett jönni. Többek közt arra, hogy az IMF elég határozottan megszabta az irányt, és állandóan ellenőrzi, hogy tartjuk-e. Nyilvánvalóvá tették, már akkor, hogy nem fogadják el a Fidesz gazdaságpolitikáját, illetve elképzeléseit a válság kezeléséről.

Tehát, legalábbis én ebből azt szűrtem le, az új kormánynak és a mögötte álló kormánypártnak rém egyszerű dolga lett volna. Adott volt egy kikövezett út, útjelzőkkel, útbaigazításokkal, csak végig kellett volna menni rajta. Ez olyan előnyöket biztosított volna a kormánynak/kormánypártnak, ami kevesek számára adatik meg: előre megtervezhették volna az egész folyamat kommunikációját, beleértve a Fidesznek adandó válaszokat is. Ugyanis az IMF és Strauss-Kahn üzenete az volt, hogy ki fognak tartani Magyarország mellett, a hitel nagysága mutatta, hogy "mindenáron", a hitel lejárati ideje pedig, hogy kivel kívánják ezt véghezvinni. Vagyis, egy normál látókörű politikus láthatta, hogy olyan váratlan külső hatás nem érheti az országot, hogy ne kapjon segítséget, és csak annyit kell a kormányszóvivőnek mondania, hogy "igen, erre fel voltunk készülve...", illetve "alaptalan a Fidesz vádaskodása...". De ezt csakis abban az esetben tehették volna meg, ha a kormány és a kormánypárt az egységet és együttműködést tűzi ki célul, és emellett végig ki is tartanak. De a kormánypárton belüli - szerintem visszahúzó - erők által kikényszerített lépésként az MSZP nem állt azonnal az új kormány mellé, sőt még hátrább is lépett, mondván, ez egy szakértői kormány, tulajdonképpen közük sincs hozzá. Ezzel olyan fontos momentumokat negligáltak, mint például azt, hogy Bajnaiék programját tulajdonképpen a Veres-féle pénzügyminisztérium állította össze, még valamikor januárban, gondolom nem magánszorgalomból, és nem Gyurcsány olyasféle utasításával, hogy "ezt majd csak lemondásom után szedjétek elő"...

Vagyis, a kormányfőváltás pillanatában az MSZP önként eldobta egyetlen megmaradt fegyverét, a sikeres válságkezelésben való látványos részvétel lehetőségét. A kikövezett út tartása helyett pedig maradt a szokásos, "szondázós" módszer, feldobtak valamit, megnézték, mekkora az ellenzés, aztán visszaléptek. Ez a módszer egész jól működött, mondjuk, Medgyessy idején, de jelen helyzetben kifejezetten károsnak bizonyult.

Mindent összevetve, mitől kell félnünk a választásokig?

Attól, hogy az MSZP nem találja meg a módját, hogy széles körben tudassa az emberekkel, hogy a válságkezelés következtében Magyarország nagyon jó pozícióba került, a térségben mindenképpen előnyben vagyunk, és hogy ezt nem szabad hagyni elúszni.

S mitől kell félnünk a választások után?

Attól tartok, hogy akkor már nem félni, hanem megijedni fogunk. Mondhatni: félő, hogy ijesztő lesz. S megint csak nem ideológiai alapon. Nem tudok szabadulni ugyanis attól a víziótól, hogy a Fidesz győzelmének pillanatában Magyarország pénzügyileg összeomlik. Emlékszem, 2002-ben, amikor a választások első fordulóját az MSZP nyerte, s másnap a BUX háromezresről ötezres tartományba ugrott. Ennek az ellenkezőjétől tartok áprilisban, s ennek összes következményétől, amelyeket szolidabb formában volt alkalmunk megtapasztalni 2008 év végén.

Szóval, van mitől félnünk, de az nem elsősorban a szélsőjobb...

Ezek után kicsit furán hangzik, de optimista ember lévén

Boldog új évet kívánok mindenkinek! :)


Ajánlja az írást másoknak is!