Választási csalás a választás előtt




Amikor a Fidesz–KDNP kétharmada elfogadta az új választási törvényt, már kódolva volt a hibalehetőségek sorozata. Így van ez, ha egy törvényt, ripsz-ropsz, összecsapnak, és nincs többoldalú szakértői vita, hanem kvázi diktátumként dönt egy zsebe tömött szavazógépezet.


Ahogy mondják, a puding próbája az evés. Maradva a hasonlatnál, ennek a választási pudingnak már az első falatjai is förtelmesek. Az új jelölési rendszer magában rejti a csalás (aláíráscsere) lehetőségét, amit ráadásul még díjaznak is. Mindezek a választás költségeit a korábbiakhoz képest majd a duplájára emelik. Kiderült, hogy a jelölőívek a kis pártocskák között az adás-vétel tárgyát képezik. Erre vonatkozóan konkrét adatok birtokában Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) hivatalvezetője olyan állásfoglalást adott ki, hogy a panaszok kivizsgálására nincs lehetőség, mivel ez sok munkával jár, ami magát a választást is veszélyeztetné. Hajmeresztő nézet egy adatvédelmi hivatali vezetőtől. A véleményének ugyan nincs jogi ereje, de amikor egyes konkrét személyek a választási bizottságokat keresték ezzel a problémával, Péterfalvi állásfoglalására hivatkozva, törvénysértően elutasították a kivizsgálási kérelmet. Most azonban már feljelentés is van.


Hogy is van ez? A kétharmad elfogad egy olyan törvényt, amely az ellenzék figyelmen kívül hagyott véleménye szerint magában foglalja a csalás lehetőségét és amit a köztársasági elnök aláír, a gyakorlatban kiderülnek a megjósolt csalások, a bejelentésre a NAIH vezetője elutasítja a jelzett probléma kivizsgálását, amire hivatkozva a választási bizottságok az egyéni panaszok jogorvoslatát elutasítják. Röviden leírva ez a folyamat. A törvényalkotás és végrehajtás védelmezésére hivatott szervek, de a kormányzó erő is a törvénysértők pártján állnak. Naná! Mondom a kormányzókra. Ez volt a törvényalkotói szándék.


És még nem kezdődött meg a választás. A magyar népnek a demokratikus gyakorlatból szerzett tapasztalati ismeretei csekélyek, miként az 1947-es elhíresült kék cédulás választások idején. Csakhogy akkor Rákosiék mögött a megszállók álltak. Most úgy néz ki, hazánkban „ideiglenesen” orosz tőke fog állomásozni, ha Orbán továbbra is hatalmon maradhat. A hazát kiárusítók ezért titkolják a paksi beruházás részleteit.


De a neokommunista és neohorthysta, neofeudális elegypárt vezetője (keresztapja?) téved, ha azt gondolja, a jelenlegi szövetségi rendszeren belül kvázi, netalán konkrét diktatúrát építhet ki. Rajtunk, választókon múlik, hogy az áldemokratikus választási törvény ellenére megbuktassuk ezt a rezsimet. És ehhez mindenkinek szavaznia kell, akinek ehhez joga van. De az EU-nak is meg kell találnia annak módját, hogy pénzügyi eszközökkel (Orbánra csak ez hat) kényszerítse az EU alapelveinek betartására Orbánt. Mielőtt még ragadós nem lesz a példa régiónkban.