álasz a Nemzeti Örökség Intézetének HVálasz a Nemzeti Örökség Intézetének Horthyrólorthyról




Olvasói levelemben írtam arról, hogy Horthy Miklós a most létrehozott nemzeti sírkertadatbázisban széles nyilvánosság előtt a nemzet halottjának lett minősítve. Az írásra reagált Berkes Bálint, az adatbázist létrehozó Nemzeti Örökség Intézetének társadalmi kapcsolatokért felelős főosztályvezetője, ahol pontosította, hogy a történész szakma által deklaráltan a népirtás felelősének, Horthy Miklósnak az éltetése nem most 2014-ben, hanem már 2006 óta folyik Intézetük, illetve a Bizottság által.


Nem tudom, hogy ez a korrigálás mennyiben javít a helyzeten, de szomorúan egyet kell hogy értsek Berkes Bálinttal. Igaza van, sem a múlthamisítás, mi több, sem a népirtás egyik legfőbb állami felelősének éltetése nem most kezdődött, csak épp a holokauszt 70-dik állami emlékévében meglepő, hogy most látták elérkezettnek az időt, hogy a közös emlékezetről és közös felejtésről a nemzettel a Magyar Közlönyön kívül is elkezdenek kommunikálni.


Berkes Bálintot talán meglepi, hogy nem csupán számos Galamus-olvasót, de az írás után velem, illetve írásomról beszélő holokausztkutató történészt, zsidó érdekvédelmi szervezet vezetőjét és holokauszt túlélőt is meglepte a fejlemény. Az adatbázisról több média tudósított, tehát a nemzet halottjairól sem tudtak túl sokat. Kérdésessé válik, hogy akkor kié ez a „nemzeti” emlékezet és örökség, milyen történettudományi feltárt tényekre és társadalmi konszenzusra van alapozva, ha ez meglepetést tud okozni sokaknak.


Eredeti írásomban jeleztem, hogy személyes tapasztalatom van arról, ami Kenderesen folyik intézményes holokausztelhallgatás terén: tárlatvezetés folyik úgy, hogy egyetlen szó nem esik sem a holokausztról, sem zsidókról Horthy Miklós kapcsán, ezek közül az egyik helyszín egy közoktatási intézmény.


Az írásom a Nemzeti Emlékezet és Kegyeleti Bizottság és az adatbázist létrehozó Nemzeti Örökség Intézetének saját szakmai felelősségéről szólt, nem kormányokról.


Berkesi Bálinttal abban is egyetértek, hogy a Horthy-kultusz nem köthető egyetlen párthoz vagy kormányhoz.


Én és sokan csak azt nem értjük, hogy 2014-ben mi vezette Önöket arra, hogy egy igen erős nemzetközi szakmai és társadalmi felháborodás eddigi csúcspontján nyilvánossá tegyék azt, amit hosszú évek óta szükséges lett volna felülvizsgálni felháborító nézeteikben, és amelyre két szempont predesztinálja Önöket: emlékezetkultúrát óhajtanak formálni, és mindezt mindannyiunk, a nemzet nevében.