Egyházfórum: Világ-nézet XXV – Igazságos és erkölcsös politikáról modern társadalmainkban

• Nyomtatás

Részletek

2014. április 03. csütörtök, 06:38

Himfy József

Az Egyházfórum című, negyedévente megjelenő folyóirat 2013 elején új internetes rovatot indított Világ-nézet címmel, amelyben heti rendszerességgel valamely aktuális egyházi, társadalmi, politikai kérdésről közölnek rövid cikkeket. A szerkesztők célja, hogy fórumot teremtsenek azoknak az elsősorban keresztény egyházakhoz kötődő szerzőknek, akik egy korszerűbb egyháziasságot és világlátást szeretnének megmutatni. Az alábbiakban Himfy József írásából olvashatnak részleteket: Igazságos és erkölcsös politikáról modern társadalmainkban, avagy milyen politikusba vetném a bizodalmam?

„Már jó ideje, kivált azonban az utóbbi években mély elkeseredéssel figyelem a széles körű hazai érdektelenséget, amely társadalmi berendezkedésünk voltaképpeni alapjait illeti. Mondanom sem kell, akinek nem inge... Sokan ellenem vethetnék: sogyan, hát nem épp a most véget érő ciklusban kapott valahára új alkotmányt az ország? Sokan egyenesen új rendszert emlegettek, vannak akik – nem alaptalanul – új rendszer kiépüléséről beszélnek. Nagyban zajlott az intézményes átszabászat, sok esetben egyáltalán nem túlzás tömeges jogfosztásról beszélni. Az alkotmányozás, de más fontos törvények megalkotása kapcsán is okkal mondhatjuk, hogy sérült az egyének egyenlő szabadsága tiszteletben tartásának elve, az állam világnézeti semlegességét nem tartották be, túl nagy súlyt kaptak olyan világnézeti, erkölcsi meggyőződések, amelyek már nem egy párt vagy mozgalom kormányzati politikáját színezik, hanem egész társadalmunk alapvető szerkezetébe és jellegébe avatkoztak be brutálisan és dölyfösen.”

„Szeretném hangsúlyozni, hogy az úgynevezett liberális demokrácia legalapvetőbb elveit jómagam egyetemesnek tartom, az egyének egyenlő szabadságát, a közös igazságkeresést, az elidegeníthetetlen alapjogokat, etc. Nem az ún. neoliberalizmus partikuláris gazdasági doktrínájára gondolok tehát, amelynek esetleges elutasítása még korántsem érvénytelenítheti fenti elveinket. Könnyelműség volna szabadelvű társadalmi berendezkedésünk alapelveit holmi 19. századi ’elbeszélésnek’ tartva lesajnálni és holmi ’posztmodern’ ad hoc pragmatizmussal meghaladhatónak tekinteni.

Valóban bizalmat szavazott a társadalom ázsiai kacérkodásokra, rendi társadalomból restaurált eszményképekre és panoptikumra, organikus, nyugaton nem szalonképes nemzeteszményre? Általánosan, minden egyes egyén előtt nem igazolható ’érzületekre’ és intuíciókra óhajtja-e bízni sorsát? Lépcsőzetessé tenni a társadalmat? ’Unortodox’ gazdasági huszárcsínyeket merészelő improvizatőrökre? Korporativista közösségfelfogásra: ’nyugi srácok, vezetőitek a ti érdeketekben buzgólkodnak’! Nézetem szerint a politikai erkölcs a játékszabályokba van írva, nem pedig egyes vezetők karizmatikus képességeibe és hiedelmeibe, hiszen a politikus is csak épp olyan foglalkozás, mint a többi.

Előbbre való a gazdaság az igazságosságnál? Szaporodó operabarátok, emlékezzetek: amikor Wotan óriásokkal építtette fel a várát, de dárdájába vésett rúnáit nem tartotta be, a végén mindenki cudarul járt. Azt mondják, Wagnernak volt érzéke az emberi nem egyetemes drámáihoz.”