Törvények szelleme
- Részletek
- 2010. november 09. kedd, 05:23
- Sándor Judit
Párizsban a Porte Clignancourt-nál vettem meg Montesquieu A törvények szelleméről (De l'esprit des lois), című aranygerinces, háromkötetes változatát az 1748-ban írt műnek, ami azóta is egyik legbecsesebb kincseim közé tartozik. Számomra nemcsak kedves városomból származó fontos emlék ez, de ha csak a címre pillantok, mindig figyelmeztet arra, amit a jog művelésénél a legtöbbre tartok: a törvény több a paragrafusba rendezett szónál.
Ez a kérdés ma Magyarországon korántsem akadémikus. Igenis nagymértékben alakítható egy ország sorsa, politikai kultúrája, ha jó törvények készülnek, ha ezek megismerhetők, s ha betartják őket. Nálunk ezek a követelmények szinte még elvárásként sem jelennek meg. Tudom, talán meglepő, de nem oktatják a jogalkotást még a jogi karokon sem. A jogszabályok előkészítését sokszor igen fiatal, képzetlen minisztériumi hivatalnokok végzik, gyakran lehetetlenül rövid határidők alatt, és előzetes szakmai anyagok hiányában. A törvényekről folyó vita túlságosan is politikai vita. Ez nem lenne baj, ha először a törvényt megszabó alapelvek körül bontakozna ki, például hogy szolidaritáson alapuljon-e az egészségbiztosítás, vagy hogy milyen eszközökkel támogatható a gyermeknevelés. Hazánkban a politikai vita azonban a szöveg körüli és elvek nélküli retorikai vitákra redukálódik, amelyek gyújtópontjában az áll, hogy melyik pár áll a törvény mögött és melyik párt ellenzi, vagy ki hozott korábban hasonló tárgyú törvényt. A vita legtöbbször a tervezetek és normaszöveget ismeretének teljes hiányában folyik. Szinte ismeretlen a pártsemleges, független értelmiségi szerep, illetve, ha van is ilyen, azt legtöbbször mindkét oldal gyanakodva kiveti magából, vagy az ilyen szabadgondolkodót megpróbálják betuszkolni, legtöbbször vélt vagy feltételezett ismérvek alapján, valamelyik politikai táborba.
A másik jelentős hiba az, ha a politika irreálisan nagy elvárásokat támaszt egy születendő törvénnyel szemben. Ha például a gazdaság általános állapota rossz, akkor a legjobb törvény sem tud ezen önmagában segíteni, és ez nem is várható el tőle. A gazdaság fellendítése vagy a költségvetési hiányok rövidtávú csökkentése sem alapos ok arra, hogy törvény vonjon el egyoldalúan jogot vagy egy évtizeden át felhalmozott nyugdíjalapot diszkriminatív módon, ezáltal több jogelvet is sértve, a kiszámíthatóságtól a hátrányos megkülönböztetés tilalmán át a szektorsemlegességig.
Montesquieu (Dominique Fortuné Maggesi, 1858 – Bordeaux)
flickr/Placida
Transzparencia és kiszámíthatóság
Fontos, hogy a törvény megismerhető legyen és kiszámítható magatartásokat idézzen elő. Vagyis, ha túlságosan sokan kerülik meg a törvényt vagy keresnek és találnak kiskapukat, a törvény nem érheti el a célját. Ha például zavaros, hogy a törvény megszegése esetén mi történik, vagy nem világos, mi minősül törvényszegésnek, a törvény nem éri el a legalapvetőbb célját sem. A törvényalkotás során szükségszerű tisztázni azokat a jelenségeket, veszélyeket, amelyekkel szemben a jogalkotási eszközökkel kell fellépni. Ha ez megvan, könnyebb összemérni velük a törvényben lefektetett eszközöket, azt, hogy alkalmas-e a célra a törvény, vagy a szükségesnél jobban korlátoz, vagy nem fedi le valamennyi célt, és csupán részproblémák megválaszolására tesz kísérletet. Ha például az a cél, hogy a meglévő pénzforrásokból magasabb összegű nyugdíj jusson mindenkinek, akkor az ehhez vezető útnak kell levezethetőnek lennie, akár a számítások nyilvánosságra hozatalával.
Rossz törvény
Azt tapasztaljuk, hogy a hirtelen erkölcsi felbuzdulás szülte törvények rendre félresiklanak világszerte. Néhány évvel ezelőtt Kansas Állam főügyésze, Phill Kline a gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélések visszaszorítására be akarta vezetni, hogy az egészségügyi alkalmazottak minden 16 év alatti szexuális cselekményt jelentsenek. Így például hasonló korú tinédzserek közötti randizás, csókolózás is akár ilyennek számíthatott. Nyilvánvaló, hogy az intézkedés nemcsak hogy a tinik magánélethez való jogait sérti, de éppen attól fosztja meg őket, hogy őszintén beszélhessenek az őket gondozó egészségügyi dolgozókkal. Ha attól kell tartaniuk, hogy egy osztálytársukkal való randi vagy egy csók miatt listára kerülhetnek, akkor inkább bezárkóznak, mintsem segítségért folyamodnak, amikor valóban visszaélés áldozataivá válnak.
Ez tipikus példája a rossz jogpolitikának. Ugyanis egy jogi cél elérésére túl szélesen megszabott intézkedéseket alkalmaznak, amelyek így képesek jogok csorbítására is. Nem lehet általánosságban jó erkölcsöt, klasszikus családmodellt előírni, óhajtani vagy kikényszeríteni.
A jogalkotás művészete bonyolult logikai és szövegezési készséget feltételez. A szüntelen visszautalások dzsungelében elvesző tartalom, vagyis amikor nem rendezni kívánnak egy szabályozandó életviszonyt, csupán elmondani, hogy van már rá szabály, visszatérő hiba. A salátatörvények jellegtelen címei nem szolgálják a jog alapvető kiszámíthatósági követelményeit. A jogalkotás magas szintű politikai kultúrát feltételez, és nem árt az adott területtel való szoros kapcsolat, a szabályozandó terület problémáira való nyitottság. Mindezen csapdák ellenére a jogalkotás lehet mégis izgalmas, intellektuális politikai folyamat.
Mikor van szükség szabályozására?
A polarizált, radikálisan és mesterségesen mindent kérdést jobboldali és baloldali olvasatban szemlélő politika szintén nem kedvez a kiegyensúlyozott jogalkotásnak. Talán ezzel magyarázható, hogy szinte sohasem a szabályozás konkrét tárgyáról folyik a vita: politikai színezetűvé válik minden kérdés, mielőtt még a tartalomra egyáltalán sor került volna. Másrészt a közvélemény sokszor az utólagos politikai vitáról értesül csak, nem magáról a törvényről: egyre kevesebb az előzetes, nyílt vita. A jó törvény-előkészítésnek pedig leginkább értő kritikára van szüksége.
Mivel mára már szinte üres szófordulatnak számít a jogállamiság, ezért, bár szakembereknek tán unalmas, mégis úgy vélem, nem haszontalan az ismétlés. A jogállamiság ismérveit Richard H. Fallon jogászprofesszor klasszikus művek alapján öt elemre szűkíti le. A jogállamiság egyik legfontosabb eleme, hogy a jogszabályok, jogelvek alkalmasak legyenek arra, hogy az embereket irányítsák ügyeik vitelében. A másik elem a hatékonyság. Az embereket jog által kell irányítani, és az emberek kötelesek a jogot követni. A harmadik elem a jog stabilitása. A jognak az ésszerűség határai között stabilnak kell lennie, főként azért, hogy az emberek előre koordinálhassák és tervezhessék cselekedeteiket. A jog uralmának teljes körűsége azt követeli meg, hogy a jog ugyanúgy érvényes legyen a hivatalos személyekre, az állam vezetőire, bírákra, mint bármely más állampolgárra. Az igazságosság elvének részrehajlás nélkül kell érvényesülnie mindenkivel szemben. A bírósági eljárásnak mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie, és a bíróságoknak fair eljárásban kell kikényszeríteniük a jogot.
Helyi basáskodás
A jogalkotás alapkritériumai vonatkoznak a helyi rendeletekre is. Egy-egy rossz helyi rendelet a gonosz házmesterre emlékezteti az embert, aki lépten nyomon beleszól lakói életébe. Néhány szinte abszurd helyi rendeletet azért is érdemes idézni, mert jó példák arra, hogy veszélyes, ha egy önkormányzat megízleli a tiltás örömét. Néhány példa Olaszországban máig hatályban lévő helyi rendeletekből: Vicenzában és Sanremóban hetven év alattiaknak tilos a parkban letelepedni a padra. Eracleában nem szabad homokvárat építeni, Rómában a Trevi kút előtt enni. Eboliban autóban csókolózni. Itt a helyi rendelet szerint egy ártatlan csók akár 50-500 eurós pénzbírságot is maga után vonhat. Capriban tilos kopogós fapapucsban járkálni. Sanremóban pedig felejtsük el, hogy az utcán jelmezben jelenjünk meg, mert ez tilos.
Ha ennyi a hibalehetőség, miért kellene mégis jó törvényt, jó rendelet hozni? Talán azért, mert ez a demokrácia legalapvetőbb funkciója. A törvényhozás jogtechnikai elemei mellett ennek legfőbb biztosítéka az lenne, ha a honatyák, törvény- és rendeletalkotók minden esetben a jó cél elérésére törekednének, félretéve saját anyagi vagy pártérdekeiket.
Sándor Judit jogász, bioetikus
Korábban a Galamusban:
Már megint Geréb
