De mi lesz utána?




Jóllehet még előtte vagyunk, de mi jön utána?


Úgy érzem, a fideszes média agymosó információáradata ellenére nem egyértelműen a jelenlegi hatalombitorlók az esélyesek. Annak ellenére sem, hogy a demokratikus ellenzék érvei nehezen jutnak el a falvak embereihez.


Vajon azok a politológus, szociológus véleményformálók, akik üdvözölték annak idején, mint jó próbatételt, a Fidesz 2010-es hatalomra kerülését, ismét bizalmat, türelmet szavaznak nekik? Hagyják majd, hogy a laboratóriumukban kísérletezzenek? Avagy a kormányváltók győzelme esetén hagyják majd, hogy ők is túlterjeszkedjenek?


Akármi lesz az eredmény, a Galamusnak és a néhány demokratikus hangvételű orgánumban véleményt nyilvánító személyiségeknek, értelmiségieknek személyesen sokkal többet kell jelen lenni a „nép” között. Ez a vitázó jelenlét nyithatná fel az emberek szemét és ébreszthetné rá őket, mi is történt, történik ebben az országban. Mert tömegek váltak saját problémáik megoldhatatlansága, változtathatatlanságának érzete miatt közömbössé és alattvalókká. Elkényelmesedtek.


Tartok tőle, hogy ezeknek a véleményformálóknak a többsége jelenleg is anyagi biztonságban él. A jelenlegi rendszer materiális hasznot jelentett számukra. Így lesz a választások után is, bármi lesz annak a kimenete. Szellemi kényelmetlenségüket csak akkor érzékelik és fogják fel az emberek, ha személyesen ültetik át az egyoldalúan tájékozódott fejekbe.


***


Mihancsik Zsófia megjegyzése


Kovács Péter nemigen van tisztában azzal, mit beszél. Anyagi biztonságban a magyar értelmiség és a magyar újságírók többsége? A munkanélkülivé vált Galamus-csoporttagról, Krémer Ferencről beszél? (Lásd: Kis magyar kirúgástörténet) Vagy szerzőnkről, a teológus-vallástörténész Jakab Attiláról, aki közmunkásként keresi a kenyerét? (Lásd: Jó napom volt. Megírom) Vagy rólam (ezt inkább nem részletezem).


És nekünk kéne a „nép” közé járni? Melyik időnkből? Amikor éppen nem kutatunk, szerkesztünk, fordítunk, cikket írunk önmagunk és a „nép” okulására? Vagy éppen nem szellemi segédmunkákkal keressük meg a napi betevőt? Egyébként meg nem vagyunk propagandisták, se népnevelők, és komszomolecek-komszomolkák sem.


Azokra a politikai pártokra kell szavazni, amelyek képesek olyan rendszert létrehozni Magyarországon, amelyben a „nép” tájékozódhat: igaz információkat kaphat, érdemi vitákat hallhat, értelmes alternatívák közül választhat. Amelyben nem akarják álnemzeti gőggel, vallással meg gyűlöletekkel kilúgozni az agyát. Amelyben szabadon segíthetik abban, a „Galamus meg a véleményt nyilvánító személyiségek”, hogy akár nap mint nap adekvát módon értelmezze a saját tapasztalatait. A „nép” meg vegye a fáradságot, érdeklődjön az iránt, amiben él, és gondolkozzon róla. Senkinek nem lehet felnyitni a szemét, aki zárva akarja tartani.