Választás és értékelése 2014




Mielőtt egymást alaposan ízekre szedné a baloldal, szeretnék emlékeztetni egy dologra.


Ennek lényege már 4 évvel ezelőtt is ismert volt, csak valahogy ezzel senki sem számol a baloldalon.


Négy évvel ezelőtt úgy esett, hogy baráti társasággal jártunk vidékre közepes, kis helységekbe kirándulni. Egy-egy alkalommal 3-4 falut és környékét is megnéztünk. Naná, hogy a templomokat is. Csaknem mindenhol ki voltak helyezve a Fideszre buzdító plakátok, szórólapok a templom bejáratában.


A mostani beszélgetések során általános válasz volt a „nem megyek” szavazni. Majd amikor eljött a várva várt nap, kiderült, hogy a papok arra hivatkozva, hogy a családnak együtt kellene vasárnaponként ülni a misén, egyben azt is megjegyezték, most már mindenki tudja, akinek a gyermeke jár templomba vagy tanul hittant, kire kell szavazni. De a legaranyosabb az volt, hogy a szomszéd néni mondta: a nászasszony meggyónja a papnak, ha őt erre nem sikerül rávenni, és otthon marad. Ezért együtt mennek, hogy ne maradjon senki kétségben. Ez így volt négy éve, és most is. Naná, hogy a Fidesz–KDNP-re szavaznak, pláne, hogy a templomfelújításra adtak 2 milkót is, és nem akarnak a saját gyermekeiknek hazudni, sem ők, sem a nagyszülők. Becslésem szerint ilyen a szavazók 30 százaléka. Nem is hallják meg, hogy melyik párt mit ígér.


Ezért gondolom, hogy az „összefogásban” minden ellenszavazót, aki nem a kormányzó pártra adta a szavazatát, szeretettel kellene fogadni, mert a realitás nagy dolog.