rss      tw      fb
Keres

Három Tocqueville-idézet




„Szilárd meggyőződésem, hogy a demokratikus nemzetek szeretik a szabadságot […], és fáj nekik, ha megfosztják őket tőle. De az egyenlőséghez még a szabadságnál is szenvedélyesebben ragaszkodnak: az egyenlőség iránti mohó vágyuk örök és elfojthatatlan; a demokratikus nemzetek a szabadságtól követelik az egyenlőséget, és ha csalódnak, akkor a szolgaságtól fogják követelni.” (1)


*


„…nem nagyon tudom elképzelni, hogyan is tudnának maguknak jó vezetőket választani olyan emberek, akik immár jó ideje arról is lemondtak, hogy legalább a tulajdon életüket ők maguk irányítsák; és csak áltatja magát, aki azt hiszi, hogy valaha is kikerekedhet szabadelvű, bölcs és energikusan cselekvő kormány szolgasághoz szokott nép szavazatából.” (2)


*


„Nem értek egyet azzal a határozott állítással, amely szerint káosz vagy önkény, anarchia vagy despotizmus korunk legnagyobb veszedelme. Bár elismerem, hogy mindkettőtől van félnivalónk, annál is inkább, mivel mindkettő ugyanarra az okra vezethető vissza, arra az általános apátiára, amely a szélsőséges individualizmus következménye. Csakis ennek az apátiának tudható be, hogy bármily csekély erőt sorakoztat is fel maga mellett a végrehajtó hatalom, úgy is könnyűszerrel rá tudja erőszakolni akaratát a társadalomra […]. Mindebből az következik, hogy nem is annyira az anarchia vagy a despotizmus ellen kell harcolni, mint inkább az ellen az apátia ellen, amely egyformán oka mindkettő kialakulásának.”(3)





(1) De la démocratie en Amérique
, par Alexis de Tocqueville, tome troisième, Paris, Michel Lévy frères éditeurs, 1874, 161. o.
(2) De la démocratie en Amérique, ugyanott, 524-525. o.
(3) De la démocratie en Amérique, ugyanott, 557. o.