Érvénytelen levelek



Mottó: „Akartok egy kis sósavat a pofátokba?”
Még mottó: Ahogyan savaztál, úgy bánjanak veled!


Közismert, hogy ha azon a bizonyos nyomtatványon a születési nevednél nem tüntetted föl a doktori címedet azzal az átlátszó ürüggyel, hogy bár szeretted volna, de születésedkor még nem voltál doktor (viszed innen azt az anyakönyvi kivonatot!), vagy a sorozatban elbliccelt nyelvtanórák következtében hadilábon állsz a földrajzi nevek helyesírásával, vagy ha se szeri, se száma utóneveidet összevissza vagy hiányosan tüntetted föl, akkor a nemzeti grammatikai/szemantikai és választási vizsgabizottság simán kigolyózhatott a választásra jogosultak köréből. (Ez nagyjából olyan, mintha a kilomizott hátitatyód csak azért nem képezhetné a világörökség és a Marsra küldendő emberiségkapszula részét, mert nem tudod prezentálni mellé az eredeti csomagolást, vagy mert a zsebében penészedik a benne felejtett parizeres zsömléd. Ugye milyen csúf méltánytalanság volna?)


Az is közismert továbbá, hogy a levélben szavazók a szigorú kötelmek alól, valamint tornából fölmentést kaptak, a hathatós személyközi segítségnyújtásról – amit szintén kaptak – nem is beszélve, ám csodálatosképp mégis akadt – és nem is kevés – érvénytelen a levélben leadott szavazatok közt.


Mármost tudomásul véve, hogy a levelező kültagozat hadrendbe állítása az idei választási specialitások legenigmatikusabbja, arra azért kíváncsi volnék, hogy az érvénytelen levélszavazatok százkilencvenötegész-százkilencvenöttized százaléka is a Fideszre leadott voks volt-e. Ha igen, akkor minden rendben van.


Mert mi tagadás, rég akartam már egy kis sósavat a pofámba. De ha nem akartam volna is, most kaptam.