Komoly vicc




A Pancho-aréna avatási rituáléja okán beugrott egy régi, a szocializmusra jellemző vicc. Egy Moszkvától távoli kis orosz faluba elvisznek egy amerikai újságírót. A látogatás szervezett, és az anyókát, akit meginterjúvolhat a riporter, előre betanítják a válaszokra. Első kérdés: – Van-e mosógépe? Persze, galambocskám. A Moszkvában élő fiam vette ajándékba. – És porszívója? Kanyesno, aranyoskám, a leningrádi menyem lepett meg vele 10 éve. – Na és hűtőgépe? Az is van. A Vlagyivosztokban élő unokám küldte, mert ott mindig kapható. – Tévéje? – Bizony van, méghozzá színes. Dédunokám, Nyinocska hozta egy éve. – És mit szokott nézni esténként? – Hát a petróleumlámpa fényében a tévét, mert az áramot még nem vezették be.


Azt gondolom, a Kárpátok Géniuszának megvan a helyi utódja. Lightos ugyan, de megalomániája analóg. Sajnos az ellenzéke nem jött még rá arra, hogy a humor milyen erős fegyver akkor, amikor magas labdákat ad fel egy pökhendi autokrata. A nyugati médiában már nevetség tárgyát képezi Orbán. Sajnos mi nem tudunk jóízűen hahotázni rajta, legfeljebb egyet-egyet nevetni, mert a mi bőrünkre megy a játék.


Még egy párhuzamot említek. Akasztón is épült egy szép stadion. Közpénzből. Ugyanis az adócsalással elsíbolt pénz is a közösség pénzéből hiányzik. Ez a stadion is közpénzből épült, csak éppen a lenyúlásra a kétharmad különbejáratú törvényt alkotott a maroktartó (adj, hogy kaphass), cégeknek adókedvezményes közpénzsíbolás révén. Szociális célokra is fordíthatták volna. Szerintem a lopás akkor is lopás, ha nem adókedvezményes támogatásnak nevezik. A támogató cégek szégyellhetik magukat. Erről azok az éhező családok tudnának autentikus véleményt mondani, amelyek családfői dolgoznának, de nem kapnak munkát.


És ezért nem vicces a stadionavatás a szemünkben.