Ha én magyar zsidó ember lennék…




…akkor bizony minden igaz magyar ember, magyar zsidó, magyar tót, magyar szlovák, magyar román, magyar oláh, magyar cigány, magyar német, magyar örmény, magyar görög ember nevében szégyellném magam.


Ezek meg szégyelljék magukat! Ezért ma már csak az a biztos, hogy én nem akarok többé itt élni. Itt most megint rólam vitatkoznak és megint nélkülem.


Kéretlenül, durván és mocskosan az én családomról és az én Magyarországom múltjáról. És tették mindezt a magyar holokauszt 70. évfordulóján. Ez botrány! Világbotrány! Egész Magyarország botránya! Van pofájuk vitatkozni arról, hogy én mi vagyok! Magyar vagyok? Zsidó vagyok? Zsidó magyar vagy magyar zsidó vagyok? Még a Klubrádióban is ez a mai nap kérdése?! Az én egész magyar demokratikus elitem, a nekem szimpatikus neves magyar értelmiségem, emberek, barátaim, szervezetek, pártok és nem pártok, civilek és nem civilek, ezen vitatkoznak, ahelyett hogy már felreptették volna a magyar pávát a felcsúti vármegyeházra Orbán Panchójára. A már éppen megint és ki tudja, még meddig uralkodó, tőlem idegen, általam gyűlölt, illegitim választásokat csaló, tolvaj, újnyilasodó kormány éppen fasiszta szobrot akar és fog is állítani a német náciknak ma, a XXI. században, Európa közepén, Budapest főváros közepén, a Szabadság terén. És erről lehet, erről mernek még vitatkozni.


Ha ma ezek ezekről így vitatkoznak, egyáltalán beszélhetnek róla, akkor én valóban nem vagyok magyar. Ezért akárhol szeretnék inkább most már élni, csak nem itt, nem ezekkel az emberekkel, és főleg nem magyarként.