Az elmúlt négy év ellenzéki politizálása




Az elmúlt négy év ellenzéki politizálását, a választásra való felkészülést meghatározta egy alapvető kérdés megválaszolatlansága.


A magukat farizeus módon „demokratikus” ellenzéknek hívó pártok, véleményformálók a „demokratikus” jelzővel azt akarták érzékeltetni, hogy diktatúrával állnak szemben, de tevékenységükben, választásra való felhívásaikban, felkészülésükben erről elfeledkeztek, demokratikus választásra készültek diktatórikus körülmények között.(Ami fából vaskarika.) Az eredmény ismert.


Az alapvető kérdés tisztázását – diktatúra-e az Orbán rendszer? – rendkívül megnehezítette, megnehezíti Orbán pávatánca, folyamatos kétfenekű beszédei, megnyilvánulásai, amelyek egyetlen célja pillanatnyilag, hogy megkapja az uniós támogatásokat. (Ha Azerbajdzsán, Kína, Törökország, az arabok belenyúlnának a zsebükbe, Orbán visszamenőleges dátummal kilépne az unióból, azonnal!)


A dilemmát jól érzékelteti az emlékműépítés.


Naponta összegyűlnek emberek, tiltakoznak, lebontják a kordonokat, ez mind bizonyíték arra, hogy nálunk demokrácia van, érvényesülnek az alapvető emberi jogok.


Közben a kordonok mögött betonozzák az emlékmű alapját, mert Orbán azt mondta, hogy ilyen emlékművet állít. Miért? – csak! Mert megteheti!


Az emlékmű állni fog a diktatúra dicsőségére, nem lesznek kordonok, amelyeket le lehet bontani, „demokratikusan”!


Demokrácia vagy diktatúra van-e Magyarországon?