Cink vagy cinkelt?

• Nyomtatás

Részletek

Napi apró

2014. máj. 07. szerda, 04:21

Lánczos Vera

Szily László „megtisztelte” figyelmével a Galamust. Azt írta: „Drámai hangú cikkben hagyta ismét abba örökre a mániákus orbánozást Mihancsik Zsófia és ismert véleményoldala. A fideszeseket, vagyis Orbánt, kapaszkodj, ’törpe seggdugacs’-nak nevezte.”

Akkor most Szily kedvéért ismételjük meg azt a szövegrészt, amelyre hivatkozik, azzal a megjegyzéssel, hogy még az ő életkorában (és a Minőségi Újságírásért-díj mellett) sem felesleges az olvasni tudás és a szövegértés. Belegondolni is rossz, mi lesz, ha megöregszik. Mindenesetre, kizárólag az ő kedvéért, kiemeltem a megfelelő mondatrészéket, a megértést segítendő.

Mihancsik szövegében ez áll: „Nem írtam meg azt sem, hogyan teszik tönkre a magyar nyilvánosságot szakmailag, szellemileg és erkölcsileg – és most, elnézést kérek, stílust és gondolkodásmódot fogok utánozni, mert ha bárkit meg lehet bélyegezni az életkora alapján, akkor bizony meg lehet a testmérete alapján is – azok a törpe seggdugacsok, jelentéktelen senkik, akik a felszínt kaparászva kutatnak a napi kihánynivaló epe után, mert a dajkaszervezetükben, a Fideszben egy életre megtanulták, hogy minden valós problémának csak a mások megsemmisítésére alkalmas élét kell keresni, azt viszont kitartóan. Ha másként nem megy, elég csak ’lebácsizni’ a náluk alig hét évvel idősebb kollégát, aki, velük ellentétben, nemcsak teljes méretű férfiember, hanem a szakma egyik kiválósága is. A mélynövésű egyed ’siratóasszonyoknak’, a kurucinfo meg ’ajvékórusnak’ nevezi a ’libsiket’ – szép összhang. (Stílus- és gondolkodásmód-utánzat vége.)”

Nos, remélem, hogy másodszori – ha szükséges, lehet persze többszöri is – olvasás után eljut a lényeg Szily tudatáig, és megérti, hogy itt nem Orbánról, hanem bizony róluk van szó, abban a stílusban, amelyet naponta megjelenítenek kedves kollégáival együtt. Pontosan arról a felületességről, torzításról és cinizmusról van szó, amellyel ezt a cikket is tálalta az olvasóinak, akik – ez a kommentekből is látható – maguk sem tartják fontosnak, hogy tájékozódjanak arról, amiről beszélnek. „Így írtok ti” – mert, tehetnénk hozzá, ennyit értetek a világból.

(Hab a tortán a cikk címe, mert csak két dolog nem igaz benne. Az egyik, hogy teljesen megszűnik a Galamus, a másik, amiről fentebb beszéltem.)

Ami az „orbánozás” műszót illeti – ez Szilynél arra a rendszerelemzésre utal, amely a Galamusban évek óta olvasható –, erre már nem vesztegetnék egy mondatnál többet. Nem várható el ugyanis elemzések megértése olyanoktól, akiknek néhány bővített mondat alanyának, állítmányának és a kapcsolódó jelzős szerkezetének értelmezése, sőt még a link használata is gondot okoz. Számukra marad az, amit megértenek belőle, s ami Szily szerint így hangzik: azoknak, akik a Fidesz-rendszert nevén nevezik „a legszebb magyar szó a megszorítás, a legjobb politikus Bauer Tamás, Orbán Viktort meg úgy képzelik, hogy friss véres demokratasajtot eszik reggelire?”.

Mindazonáltal hálával tartozunk Szilynek, hogy ilyen készségesen segített illusztrálni, miről írt, amikor róluk írt Mihancsik Zsófia.