Nyílt levél Mihancsik Zsófiához



A szerk. megj.: Sándor Zsuzsa nyílt levelét, noha
a másodközlést sohasem tartottuk a feladatunknak,
két okból közlöm. Mert megkért rá, és mert illik
rá válaszolnom. És az olvasó dolgát megkönnyíti,
ha egy helyen olvashatja a levelet és a választ rá.



Tisztelt Mihancsik Zsófia, kedves Zsófi!


Most olvastam a hírt, hogy megszűnik a Galamus-csoport, de marad a Galamus honlap. Őszinte leszek, engem nem ez a hír bántott a legjobban. Sokkal inkább mindaz, amit te ennek kapcsán leírtál.


Azt írod: „Négy és fél év után újra és újra összefoglalni Orbán és a társai napi hazugságait, kiemelni belőlük ugyanazokat az emberhez méltatlan beszédfordulatokat, összegyűjteni a hatalmi visszaéléseknek, az ország lerablásának újabb és újabb bizonyítékait, nincs értelme. Mindent tudunk róluk.”


Igaz. Tényleg mindent tudunk róluk. De még legalább négy esztendeig ebben fogunk élni. És a hazugságok, embertelenségek, hatalmi visszaélések, rablások nemcsak továbbélnek, de szaporodni fognak. Újabbak és újabbak lesznek. És akkor éppen te nem fogsz beszélni róluk?


Azt írod: „Az a harminc-negyvenezer ember, aki így négy és félév után a Galamust jobb napokon olvassa, tudja, és ők sajnos tényleg zárvány ebben az országban.”


És te tényleg úgy gondolod, hogy ezt a néhány tízezer embert el kell felejtened? És valóban zárványnak tekinted őket? Minket? Végiggondoltad, mit jelen a „zárvány” szó? Idézem: „Anyagba bezáródott, oda nem illő más anyag, amit szennyeződésnek tekintenek.” Te bizonyosan nem erre az értelmezésre gondolhattál. Persze, más tudományágakban ennek a szónak más értelmezése is létezik. A növényvilágban „egyesek, kialakulásuk után az életfolyamatokban közvetve részt vesznek, mások pedig bizonyos körülmények közt eltűnnek, felhasználódnak és más körülmények között újra alakulnak”.


Nos, én úgy gondolom, nem szabad hagyni, hogy e „növényi zárványok” eltűnjenek. Különösen neked nem. A betűvető értelmiségnek azért kell dolgoznia, bármilyen hosszú és kilátástalannak látszik is a munkája, hogy a zárványok továbbra is részt vegyenek az életfolyamatokban. Még ha csak közvetve is.


Nem vagy igazságos, amikor azt írod: „abban a reményben és feltevésben kezdtük el a Galamust, hogy bármilyen mélyre süllyedt a magyar közélet, szuverén emberek értelmes érvelő, elemző hangjára és szakmai színvonalra még mindig szükség van ebben az országban. Nincs.


De igen, szükség van rájuk, Zsófi. Akkor is így van ez, ha a töketlen és tehetetlen baloldal nem veszi észre, milyen fontos lenne nekik az a néhány tízezer írástudó. Ha képtelenek be- és átlátni, hogy a mára kialakult jobboldali médiabirodalom mellett mekkora szükségük lenne internetes felületekre, okos szóra, liberális gondolkodókra. Képtelenek felfogni, hogy egy választási kampányban a pénzüket nem idétlen és lehangoló plakátokra kellene költeniük, mint amilyen az a szottyadt bánatos asszonyság volt, aki táblát tartva sovány teste elé fennen hirdette, hogy ő nem kér a rezsicsökkentésből. A hülye is látta rajta, hogy hazudik, hiszen minden fillérre szüksége lenne. Bizony, kedves Balfékek (a baloldal eme elnevezését mástól loptam), pénzt, paripát, fegyvert az okos média megteremtésére kell fordítani! Én aztán igazán nem akarok elmúltnyolcévezni, de ha már az az idő pocsékba ment, legalább most észbe kellene kapni!


Nem írtál az arkangyalos szoborról, holott kellett volna. Értem én, hogy fáradt és lehangolt vagy, de gondold el, mit érezhettek azok, akik hajnalban, esőben, napokon át ott ültek a Szabadság téren, hogy saját testükkel próbálják megakadályozni a sasok és angyalok röpködését. Mit érezhettek akkor, amikor létszámuk sohasem nőtt 30-40 résztvevő fölé? Mit érezhettek akkor, amikor az Élet Menete annyit sem tudott megtenni, hogy feléjük is vegye az útját? És mit éreznek akkor, amikor azt látják, hogy az értelmiségiek egyik legjobbika már írni sem akar róluk?


Nem írtad meg ezredszer – mint mondod – hogy „micsoda ország az, amelyben előfordulhat, hogy a gyulai bíróság elképesztő ítélete és még elképesztőbb indoklása miatti felháborodást ’zsidóbűnözés’ címszóval tárgyalja az újnáci honlap. Arról az ítéletről van szó, amellyel a bíróság elutasította a Szebb Jövőért egyesület feloszlatása iránti kérelmet.”


Én megírtam. Elmondtam. Nem azt, hogy egy újnáci honlap „zsidóbűnözést” említ. Bevallom, nem szoktam olvasni ezeket a honlapokat, ezt is most éppen a te cikkedből tudtam meg. Én még ennél is sokkal hátborzongatóbbnak tartom azt, amit a gyulai bírónő leírt. Ha valami igazán tűrhetetlen ebben az országban, az az, hogy egy ilyen ember továbbra is bírói talárt ölthet és felmehet a pulpitusra. No meg persze az is, hogy a Kúria szóvivője semmitmondó közleményében arra hivatkozik, hogy ez az ítélet még nem jogerős. Ki a fenét érdekel, hogy a döntés jogerős-e vagy sem? Senki nem a verdiktet kérte számon – egyelőre – hanem a bírónő által leírt ordas gondolatokat. No meg azt, hogy mikor lesz hajlandó a „független” igazságszolgáltatás kivetni magából ezt a mételyt.


És, Zsófi, miért nem írod meg, hogy szerinted miféle tragikus hibákat követtek el a demokratikus ellenzék pártjai, és milyen hihetetlen vaksággal folytatják, mennyire úgy tesznek, mintha ugyanezt a politikát módosítanák? Ezt meg kell írni! Akár tanulnak belőle, akár nem. Látniuk, de legalább olvasniuk kell, mit rontottak el, milyen ostobaságokat követtek el! Akkor is, ha a jobboldalnak felül-, de inkább alulmúlhatatlan bűneik vannak. Nem azokhoz kell mérni őket. Csak a baloldali értelmiségnek van joga és képessége arra, hogy helyretegye a balfékek elfuserált agyát, az egymással való hatalmi harcokba belerokkant személyiségeiket. Előbb-utóbb meg kell hallaniuk a szavunkat. Vagy ha nem, akkor majd jönnek mások. Olyanok, akik tudják, hogy kikre érdemes hallgatniuk.


Azt mondod: „Nem írtam meg, mert az a mélységes cinizmus és nihilizmus, amellyel az óriásportálok naponta elöntik az agyakat, már régen kitermelte a maga óriás olvasótáborát, és ezzel egyben a Fidesz és Jobbik verhetetlenségébe is jócskán besegített.” Még ha ez így is van, az lenne erre a válaszunk, hogy elhallgatunk? Hogy szó nélkül tűrjük továbbra is az emberek manipulálását? Hogy beletörődünk a butaság, a hiszékenység, az „egyistenhit” diadalába? Nem az lenne a mi dolgunk, hogy megmutassuk: a király meztelen? Még akkor is, ha most még csak kevesekhez jut el a szavunk?


„Izzó vastrónon őt elégetétek, de szellemét a tűz nem égeté meg…”


Nem, elégetni nem fognak. Talán. Ennyivel könnyebb a mi dolgunk. Zsófi! Ne add fel!





Mihancsik Zsófia válasza itt olvasható.




Sándor Zsuzsa a Fővárosi Bíróság büntetőbírója, illetve szóvivője,
később az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szóvivője volt.
A Fővárosi Bíróság (ma már Törvényszék) I. fokú büntető
tanácselnökeként küldték nyugdíjba. A blogja itt olvasható.