rss      tw      fb
Keres

Huszonöt éve változatlan 2.




Az Orbán Viktor szombati beszédében Ukrajnának és általában a szomszédoknak címzett kijelentései körül kialakult nemzetközi csetepaté oda vezetett, hogy a kormány által létrehozott ún. Nemzetpolitikai Kutatóintézet szólalt meg egy nyilatkozatban, magyarázva Orbán szavait. Ebben megismétlik állításukat, hogy Orbán beszédében nem volt semmi új, hogy a megválasztott magyar miniszterelnökök mindig üzennek valamit a határon túli magyaroknak, és hogy a magyar autonómiakövetelések összhangban vannak az európai gyakorlattal. Az orbáni követelések jogalapjaként az orbáni Alaptörvényre és a MÁÉRT dokumentumaira, tehát Orbán saját szövegeire hivatkoznak. Ami az európai gyakorlatot illeti, Dél-Tirolt, Katalóniát, a németországi dánok és a finnországi svédek példáját említik.


Az orbáni politika apológiájára létrehozott intézet csal. Az igaz, hogy a magyar politikai pártok negyedszázada támogatják a magyar kisebbségek autonómia-törekvéseit, szélesen értelmezve az autonómiát, beleértve a kulturális és személyelvű autonómiát is, nemcsak a területit, amelyre a szomszéd országok egyikében sincs esély, mert a többségi politikai erők ezt nem fogadják el. A csalás ott van, hogy a felhozott nemzetközi példák részben területi, részben kulturális autonómiát jelentenek, de ez sehol sem kapcsolódik össze kettős állampolgársággal. Orbán pedig egyszerre követelt Ukrajnában és mindenütt a Kárpát-medencében autonómiát és a kettős állampolgárság megengedését. Ez utóbbi az, amit hét szomszédunk közül három – Ausztria, Szlovákia és Ukrajna – tilt. Nyugat-Európában a kisebbségi kérdés kezelésében nincs ilyen gyakorlat, így Orbán ebben semmiféle nemzetközi támogatásra nem számíthat.


Az intézet anyaga azzal is védi Orbánt, hogy „sem a kárpátaljai magyarság, sem Magyarország nem tett arra utalást, hogy népszavazást kezdeményeznének Kárpátalja, vagy annak egy részének elszakadása céljából”, tehát nincs párhuzam „sem a krími, sem a múlt heti kelet-ukrajnai ’népszavazásokkal’.” Kétségtelen, ilyesmit Orbán nem vet fel, hiszen nincsenek átdobható ügynökei, szabadcsapatai, amelyekkel ilyen népszavazást Kárpátalján vagy másutt kierőszakolhatns. Amire viszont van ereje, azt megteszi. Az Orbán által támogatott Székely Nemzeti Tanács tavaly már tartott népszavazást Székelyföld egységéről, mint a területi autonómia előfeltételéről, amelyen több mint százezren szavaztak.


Vannak, akik értik az ukrajnai események nyomán kialakult helyzetet. Az Új Magyar Szó honlapján olvasom Gál Mária cikkében: „Be kell látnunk, lezárult egy fejezet. Az új idők új diskurzust, új módszereket követelnek. És mindenekelőtt okos taktikát. Nem a célokról kell lemondani, csupán meg kell találni az új köntöst, amiben azok továbbra is megjeleníthetők. Végül is számunkra mindegy (vagy legalábbis annak kellene lennie), hogy önrendelkezésnek, autonómiának vagy akárminek is nevezzük a jogos igényt, hogy egy nemzeti kisebbség maga dönthessen az őt érintő létkérdésekben, hogy szabadon használhassa anyanyelvét, és annak az országnak, amelynek állampolgára s egyben adófizetője, a költségvetési támogatásával működtethesse oktatási-kulturális, identitása megőrzéséhez szükséges mindennemű intézményrendszerét. A lényeg az, hogy ez megvalósulhasson. Ehhez viszont mi, civilek kevesek vagyunk. Politikusainknak kell belátniuk, hogy a korábbi legbejáratottabb szavazatszerzési hívószó, az autonómia időzített bombává vált, s nem egymást kell támadni azért, hogy ki az elkötelezettebb híve, hanem a közösség érdekében időben meg kell találni a jelen körülmények között is érvényesíthető formát és tartalmat.”


Ez a megközelítés az ellentéte annak, amit Orbán csinál.