Ma választunk



Az európai parlamenti választás nem egyszerű dolog. Még a németeknek sem: a két listavezető, a szociáldemokrata Martin Schulz és a néppárti Jean-Claude Juncker közül 35 százalék választaná Schulzot, és csak 22 százalék Junckert (ebben az alacsony ismertség is szerepet játszik: Schulzot 27 százalék, Junckert viszont csak 15 százalék ismeri), de a németek közül 38 százalék készül a CDU–CSU-ra szavazni, míg a szociáldemokratákra csak 27. (Mindössze 38 százalékukat érdekli egyáltalán az EP-választás.)


Nekem magamnak is hasonló gondom van. Megnéztem előbb Juncker és Schultz vitáját, majd az öt listavezető vitáját. Amikor Juncker és Schultz vitatkozott, az első perctől világos volt számomra, hogy kettőjük közül csak Junckerre tudnék szavazni. Schultz újra meg újra demagóg volt, Juncker képviselte a felelős gazdaságpolitikát, és a szociális megfontolásokat sem hanyagolta el. Azután az öt listavezető vitáján Juncker mellett a liberális Verhofstadt egykori belga miniszterelnök is hasonlóképpen beszélt, és ő még Orbánba is belecsípett egyet.


Én meg bajban vagyok. A Verhofstadt által képviselt liberálisokat nem tudom a szavazatommal erősíteni, hiszen nincs olyan jelölt a Magyarországon indulók között, aki a liberális frakcióba készülne ülni. Juncker mögött Magyarországon a Fidesz áll, és Juncker nem is határolódik el a Fidesztől, holott a Fidesz az ellenkezőjét képviseli annak, amit ő. Verhofstadt Orbánt illető megjegyzésére is egy elkenő mondattal válaszolt. Mint a Néppárt vezető politikusai általában, nem vállal konfliktust Orbánnal.*


Aki a DK-ból bejuthat, az Molnár Csaba és Niedermüller Péter. Ők nyilván a szocialista frakcióba ülnek majd, Szanyi Tibor mellé, Martin Schulz mögé. Aki persze jobb, inkább vállalható, mint Szanyi. A DK-listának csak az ötödik helyén szerepel Kerék-Bárczy Szabolcs, aki alighanem máshova ülne, de neki nincs esélye a bejutásra. Én meg nem tehetek mást, azt teszem majd, mint a németek milliói (a közvéleménykutatás szerint 54 százalékuk): belpolitikai megfontolásaim szerint szavazok majd, természetesen a DK-ra.


Van itt egy más természetű kérdés is, amit nem kerülhetek meg. Egykori SZDSZ-es párttársam, Rózsa Mihály egy blogbejegyzésben úgy érvel: ha mérsékelni akarjuk a Fidesz fölényét, és el akarjuk kerülni, hogy a Jobbik legyen a második párt, megelőzve az MSZP-t, akkor az MSZP listájára kell szavaznunk. Az Együtt–PM-nek és a DK-nak amúgy sincs esélye bejutni.


Fordítva is számolhatunk, mint Rózsa. Mivel a felmérések szerint a DK, az Együtt–PM és az LMP a bejutási küszöb körül áll, éppen azzal mérsékelhetjük a Fidesz és a Jobbik fölényét, ha nem hagyunk elveszni 4 százaléknyi szavazatot e három pártnál, ami együttvéve akár 12–13 százalék is lehetne, vagyis e pártok valamelyikére szavazunk. De szól emellett más, hosszú távú megfontolás is. A Fidesz kétszeri kétharmados győzelme, a Jobbik erősödése a demokratikus oldal gyengeségének a következménye. Ahhoz, hogy a demokratikus oldal előbb-utóbb megerősödjön, elengedhetetlenül szükség van arra, hogy ne csak az MSZP álljon szemben demokratikus pártként a Fidesszel és a Jobbikkal. Ahhoz, hogy hosszabb távon legyen a Fidesznek és a Jobbiknak esélyes kihívója, fontos, hogy más megközelítések is jelen legyenek a demokratikus oldalon: a harmadikutas LMP, a nyugatos, kapitalizmusbarát DK és a kettő között álló Együtt–PM. Ezt a lehetőséget tenné kérdésessé, ha e pártok bármelyike nem szerezne mandátumot az európai parlamenti választáson. Ez pedig nagyobb baj volna, mint ha most a Jobbik ugyanannyi vagy esetleg eggyel több mandátumot szerez, mint az MSZP. Ezért azután maradok eredeti szavazási szándékomnál, és ezt javaslom liberális, baloldali és zöld barátaimnak is. Mindenekelőtt pedig, hogy feltétlenül menjenek el szavazni.





* A szerk. megj.: Orbán viszont vállal vele.





Bauer Tamás közgazdász
,
a Demokratikus Koalíció alelnöke