rss      tw      fb
Keres

2002. január 6. - Tovább folynak a viták a kedvezménytörvényről

8 éve, ezen a napon…


…újra fellángoltak az éles belpolitikai viták a kedvezménytörvényről, a román és a magyar kormányfő által aláírt egyetértési nyilatkozatról, amely azóta Orbán-Nastase paktumként híresült el.

Az MSZP-sajtótájékoztatón tett ellenzéki nyilatkozatok ráerősítettek az MSZP-frakció 2001. december 23-án kiadott közleményében foglalt álláspontra, miszerint a paktum révén „… a kormány oda jutott, hogy egyelőre 23 millió román állampolgár, de potenciálisan a Kárpát-medence valamennyi lakosa, sőt, összességében mintegy 80 millió ember számára nyitotta meg a magyar munkaerőpiacot”.

A sajtótájékoztatón Medgyessy Péter, szocialista miniszterelnökjelölt az egyetértési nyilatkozat végrehajtásának felfüggesztését szorgalmazta. Emlékeztetett rá, hogy Orbán Viktor először azt hangoztatta, hogy a határon túli magyarok számára előnyös a megállapodás, amelyet aztán kiterjesztett a románokra is, s a végén kiderült, ez egyiküknek sem jó, de a magyar munkavállalók számára kifejezetten rossz.

Kovács László akkori pártelnök szerint nem a kedvezménytörvény, hanem a végrehajtásról szóló román-magyar megállapodás veszélyezteti a munkaerőpiacot. Úgy nyilatkozott, szemfényvesztés, hazugságok és diplomáciai baklövések sorozata kísérte a két kormányfő megállapodását. A meggyőzési trükkök közül a legvaskosabb hazugságnak azt nevezte, hogy az Orbán-Nastase-paktum nem veszélyezteti a magyar munkavállalók helyzetét.

A 2001. december 23-ai közlemény és ezek a nyilatkozatok együttesen váltak később a „23 millió román munkavállalóval való riogatás”-ként elhíresült vádponttá, amelyet az Orbán-kormány elleni „ igazoltan” alaptalan támadásként könyveltek el a politikai legendáriumokban, mivel a munkaerő-beáramlási dömping – a szabályozás adta elvi lehetőség ellenére - ténylegesen nem következett be.

Az már kevesebbet emlegetett tény, hogy az egyetértési nyilatkozat felülírta a státustörvény rendelkezéseit, és a konkrét kérdésben - valóban kiterjesztően - így rendelkezett:

Minden román állampolgár, származására való tekintet nélkül, a Magyar Köztársaság területén érvényes munkavállalási engedély alapján ugyanazokat a munkavállalási feltételeket és elbánást élvezi. A munkavállalási engedélyek a Magyarországon tartózkodó idegen állampolgárok munkavégzési engedélyeztetéséről hozott általános rendelkezések szerint kerülnek kibocsátásra.”

2002. január 6-án az MSZP sajtótájékoztatóján Kovács László azt is felvetette, hogy mivel a kormányfő az utóbbi napokban hatpárti megegyezést emlegetett a megállapodás mögött, ezután magnófelvételt kérnek a hasonló tárgyalásokról, hogy a kabinet utólag ne bújhasson a pártok mögé. Szomorúnak nevezte, hogy a kormány a határon túli magyar politikusokat is mozgósítja a paktum elfogadtatása érdekében.

Míg az ellenzéki politikusok nyilatkozatai a kedvezménytörvény és a különmegállapodás egymáshoz való viszonyát hangsúlyozták, a kormánypárti Fidesz politikusai azt, hogy az ellenzéki oldalon megfogalmazódó aggályok alaptalanok, az MSZP csak ellentéteket igyekszik szítani a magyarországi munkavállalók és a határon túli magyarok között, illetve hogy az egyezmény az erdélyi magyarság legteljesebb egyetértésével jött létre. Hangsúlyozták, elképzelhetetlen, hogy több százezer ember jelenjen meg a magyar idénymunkapiacon, hiszen annak, aki akár csak egyetlen napra is munkát akar vállalni Magyarországon, tartózkodási vízummal és munkavállalási engedéllyel kell rendelkeznie.

Amiről viszont nem esett szó, arra Tamás Gáspár Miklós mutatott rá pontosan az Élet és Irodalom 2002. január 11-ei számában, A „státustörvény” bukása című írásában: „A szocialisták nem veszik tekintetbe - nem is vehetik, hiszen eredeti "igen" szavazatukat tennék nevetségessé -, hogy a külföldiek munkavállalására vonatkozó, rendkívülien szigorú szabályok a ’státustörvénytől’ függetlenül érvényben vannak, tehát a romániai (ezen belül az etnikailag román) munkaerő tömeges betódulásának állítólagos veszedelme: papírtigris.(…) A Fidesz-MPP-MDF viszont nem cáfolhatja nagyon hangosan (bár Pokorni ’pártelnök’ diszkréten megtette) a románok betódulásának rémhírét, mert ha bevallja, hogy a szokásos munkavállalási, áttelepülési, bevándorlási, állampolgári stb. szabályok útját állják a ’román ajkú’ munkakeresők beözönlésének, akkor azt is be kellene vallania, hogy ezek a jogszabályok az erdélyi magyarok tömeges magyarországi munkavállalásának is útját állták volna, tehát az ún. ’státustörvény’ kezdettől fogva és mindvégig blöff volt.”

Bauer Tamás ugyancsak a következőkre hívta fel a figyelmet a Magyar Hírlapban (2002. január 3.: Az Orbán-Nastase-paktum), néhány nappal a fenti sajtótájékoztató előtt:
„…a Fidesz-kormány két dolgot tehetett: vagy kihagyja a törvényből a velencei bizottság jelentése által megkérdőjelezett, nem oktatással és kultúrával összefüggő kedvezményeket, vagy kiterjeszti azokat a tiltakozó ország - Románia - minden állampolgárára. Az első esetben elkerülte volna a hazai politikai konfliktust, viszont látványosan kellett volna engednie: egy kulcsfontosságú ponton módosítania kellett volna a törvény szövegét. Hogy névlegesen a változatlan törvény léphessen hatályba, Orbán inkább a másik megoldást választotta. Két olyan ponton vállalta a magyar érdekek feladásának vádját, ahol súlyos feszültségektől szenved az ország: a kelet-magyarországi munkaerőpiaci helyzet és az egészségügy nyomorúsága.”

(Összeállította: Lánczos Vera)


Ajánlja az írást másoknak is!

payperprofits негативные отзывыpedrollo mcпломбирование гуттаперчей