2002. január 7. - Fejezetek az EU-csatlakozás történetéből
- Részletek
- 2010. január 07. csütörtök, 05:08
- Mihancsik Zsófia
8 éve, ezen a napon…
…az Orbán-kormány külügyminisztere, Martonyi János sajtótájékoztatót tartott.
Martonyi a sajtó képviselői előtt azon sajnálkozott, hogy az MSZP és az SZDSZ elutasítása miatt meghiúsult annak a hatpárti közös nyilatkozatnak az elfogadása, amely a kabinet és a parlamenti erők között jött volna létre az integrációs folyamat aktuális kérdéseiről.
Ez volt a tizennegyedik hatpárti konzultáció.
A külügyminiszter szerint a dokumentum kiegészítette volna azt a közös nyilatkozatot, amely a pártok és a kormány között a csatlakozási kérdésekről 2000 szeptemberében született, pedig a nyilatkozat elfogadása olyan össznemzeti megnyilvánulás lett volna, amely kifelé erősíti az ország tárgyalási helyzetét. A dokumentum tervezete kitért arra is, hogy a választási kampányban a pártok kövessenek el mindent annak érdekében, hogy a csatlakozás legfontosabb kérdései ne váljanak a kampány részévé.
Szent-Iványi István, az SZDSZ frakcióvezetője szerint pártja érvényben levőnek tekinti a 2000. szeptemberi közös nyilatkozatot, a mostani kiegészítésnek semmi értelme nem lett volna. Ezért puszta kampányfogásnak tekintette a kormány szándékát, és nem írta alá az új nyilatkozatot. Vastagh Pál, aki az MSZP képviseletében vett részt az egyeztetésen, ugyancsak azt mondta: közvetlenül a választások előtt indokolatlan a kormány kívánsága a nyilatkozat aláírására, és nyilvánvaló a kampányszándék.
2002. január 18
Petőcz György Hatpárti blöff című ÉS-cikkében írt az ügyről (mellesleg mintha a mai sajtóviszonyokról írna):
„Január hetedikén meghiúsult egy nyilatkozattervezet, amelyben a hat parlamenti párt és a kormány a még hátralévő uniós csatlakozási tárgyalások során követendő általános alapelveket rögzítette volna. Négy legfontosabb politikai napilapunkból (Népszabadság, Magyar Hírlap, Népszava, Magyar Nemzet) megtudjuk, hogy a nyilatkozat folytatása és kiegészítése lett volna egy 2000. szeptember 11-én megszületett, ugyancsak hatpárti nyilatkozatnak, szó lett volna benne az egyenlő bánás elvéről, a már felkészült jelentkezők várakoztatás nélküli felvételéről, a pártok közötti intenzív egyeztetés szükségességéről és arról, hogy az EU-csatlakozás kérdései ne váljanak a választási kampány részévé.”
„Megtudjuk még, hogy a külügyminiszter sajnálkozott, hiszen egy egységes fellépés megerősítette volna a kormány EU-s tárgyalási pozícióit. Az alá nem írás után tartott sajtótájékoztatóján az ellenzék egy részének az utóbbi időben elharapódzott szóhasználatáról és stílusáról panaszkodott, kijelentve, hogy az ellenzék ebben a kérdésben is a teljes konfrontáció politikájával élt.
Ennyi. Ez az - egyébként konszenzusos - maximum, amit négy újságunk elolvasása után megtudunk egy nem túl jelentős, de azért nem is jelentéktelen belpolitikai kérdésről, alig pár héttel a választások előtt. Vagyis, szinte semmit. Legalábbis nem eleget ahhoz, hogy értsünk valamit a történtekből. Miről szólt volna a nyilatkozat? Miért ne legyenek az EU-s témák a választási kampány részei? Miért nem csatlakozik a megnevezett két ellenzéki párt egy összpárti EU-s elvi nyilatkozathoz, amikor eddig annyira csatlakozáspártiak voltak, és e tárgyban nem zaklatták a kormányt túl heves ellenzéki akadékoskodással? Tulajdonképpen mi ilyen kérdésekben a MIÉP pozíciója? […] Az aláírás megtagadásával az ellenzék egy része csakugyan kilépett a civilizált kormány-ellenzék-viszony kereteiből? Egyáltalán, ha fontos nemzeti érdek egy ilyen nyilatkozat, akkor azt az ellenzék miért nem látja be?
Minderről az újságok egy szót sem írnak, és nem elszigetelt jelenségről van szó. Napilapjainkban a többség számára Magyarországon mintha nem is létezne belpolitika és közélet. S ha számukra nem létezik, akkor tényleg kevésbé létezik, hiszen elsősorban a napilapok feladata a politikában és közéletben zajló események bemutatása, megértetése, értelmezése, a mélyebb folyamatok és tendenciák feltárása, a közéleti diskurzus közvetítése, moderálása, a társadalmi párbeszéd lebonyolítása. Enélkül csak elszigetelt események léteznek, és mi is csak magunkban és magányosan morgó állampolgáratomok vagyunk, akik a düh túlcsordulása esetén egymás torkának ugrunk, mert mi mást tehetnénk. Pedig nem állíthatnánk, hogy újságjaink belpolitikára szánt két, két és fél oldalán január hetedikén ne lehetett volna helyet szorítani az elmaradt nyilatkozat kicsit kimerítőbb tárgyalásának. Csak néhány cikk címe, amelyek mindegyike nagyobb teret kapott a hatpárti nyilatkozatnál: Teljesítménytúra és kincsvadászat: ládakeresés műholdas helymeghatározással (Népszabadság); Szlovákiából érkező nővérek Esztergomban (Népszabadság); Apróhirdetéssel toboroz a zöld párt (Magyar Hírlap); Családanyák: a rendszerváltás nyertesei vagy vesztesei? (Magyar Hírlap); Cicciolina Kőbányán lesz független (Népszava); "Illő beosztás" Béresnek (Népszava); Borpince a lőtérből (Magyar Nemzet); Csak átszervezik a gyermekosztályt (Magyar Nemzet).”
„…karakterhiba-e, ha a politikusok blöffölnek? Valószínűleg nem, ez az érdekérvényesítés természetes módszere. És baj-e, ha az újságokból erre nem derül fény? Valószínűleg igen, mert szabad teret nyer és mindent elural a blöff, ami mindig rossz, de választások előtt különösen”.
Előzmények
2000. november 22.
A Financial Times cikkét ismerteti az Index: Financial Times: a kormányból hiányzik a Szent István-i akarat:
,,Megkérdőjelezhető az Orbán-kormány reformelkötelezettsége
A brit üzleti körök lapja …arra is rámutat, hogy az Orbán Viktor vezette jobbközép kormány lényegesen kevésbé látszik elkötelezettnek az integrációt illetően, mint elődei. Az újság emlékeztet Orbán az Uniót kritizáló kijelentéseire, valamint arra, hogy a kormányfő szerint a csatlakozás elhúzódása miatt Magyarországnak talán inkább Unión kívüli szomszédjaira kellene figyelnie. A gazdaság - bár a térségben a legfejlettebb - szintén több figyelmet igényel.
Nincs előrelépés az egészségügy területén
A legnagyobb problémaként a még mindig tízszázalékos inflációt nevezi meg a londoni újság. Ennél is bonyolultabb az egészségügy reformja - az OECD-országok közül Magyarországon a legalacsonyabb a várható élettartam, és a költségvetési ráfordításon is van mit emelni. Bár történtek lépések, ismeri el a Times, átfogó reformra még csak kísérlet sem történt. ,,Konszenzusra volna szükség az egészségügyi reform megvalósításához. Mivel erre nincs lehetőségünk, apró lépésekben haladunk előre" - idézi a lap Kövér László Fidesz-elnököt.
A kormány üzletellenes, populista támadásai elriaszthatják a külföldi befektetőket
A cikkírók szerint a kormányt láthatóan nem zavarja a portfolió-befektetések kivonása az országból, mely valószínűleg egyes cégek - elsősorban a Mol - elleni populista támadásoknak köszönhetően következik be. A lap felhívja a figyelmet arra - idézve Bokros Lajos volt pénzügyminisztert is -, hogy a kormány érvelése, miszerint a tőke azért távozik Magyarországról, mert a környező országokban most indult be a privatizáció, nem állja meg a helyét. Csehországba - az egyetlen országba, ahol nagyobb privatizációs hullámra került sor az elmúlt időszakban - ötmilliárd dollár direkt külföldi tőke folyik be ebben az évben, ötször annyi, mint hazánkba, annak ellenére, hogy a privatizáció ott is lezárulóban van - mutat rá a Financial Times.
A belpolitikai helyzet sem felhőtlen, figyelmeztet a lap a környezetvédelmi minisztérium körüli hercehurcára (külön elemzésekben a Times kitér a kisgazdapártot érintő botrányokra és a környezetvédelem katasztrofális helyzetére is). Mégis - a régió más országaihoz viszonítva - Magyarország irigylésre méltóan jó helyzetben van, problémái kezelhetők. ,,Szent Istvánéhoz hasonló akarattal és elszántsággal aligha találkozhatunk a mai Magyarországon, az ország állapotával kapcsolatban azonban valódi aggodalomra nincs ok" - vonja le a következtetést a Financial Times munkatársa.
2001. január 21.
Ám Orbán Horn segítségére számít a csatlakozásnál: „Orbán Viktor hangsúlyozta azt a kívánságát, hogy Horn Gyula vesse latba nemzetközi kapcsolatait és befolyását az Európai Unióhoz való csatlakozás terén. A miniszterelnök kezdeményezésére folytatott megbeszélést szerdán a kormányfő hivatalában a legnagyobb ellenzéki párt korábbi elnöke és Orbán Viktor. A találkozó apropóját az a kormányhatározat adta, amely kimondja: a miniszterelnök felkérésére a volt köztársasági elnök és miniszterelnök állami érdekből külföldön feladatot lásson el.”
Horn azt mondta: „…miként eddig, a jövőben is a Magyar Köztársaság szolgálata vezérli.” Ám „nem tudja képviselni a kormánykoalíció konfrontációs politikáját, minthogy az, és annak stílusa károkat okoz az országnak. Mindennek nem mond ellent, hogy élve lehetőségeivel, eljárjon azokban az ügyekben, amelyek szerinte megfelelnek a magyar érdekeknek”.
2001. december 11.
Horn visszahúzza a segítő kezet, szerinte ugyanis „kritikus az EU-csatlakozás helyzete”.
Lépését azzal indokolja, hogy amíg a kormány az ellenzék miniszterelnök jelöltjét rágalmakkal támadja, nem kíván támogatást nyújtani számukra.
Mindemellett tanácsokat ad: "Az egyenlősdi bünteti a felkészülésben sikeres, és ezért nagy áldozatokat vállaló országokat." Hozzáteszi: sokan úgy gondolják, mindez a csatlakozás megkezdésének késleltetésére irányul. Szerinte "a Magyar Köztársaság elemi érdeke, hogy az egyenlősdi alkalmazása ne emelkedjen az Európai Unió hivatalos döntésének szintjére". Ezt elkerülendő "átfogó és érvelő diplomáciai fellépés" javasolt Orbán Viktornak.
Horn közölte, az EU Magyarországról szóló idei értékelése megismétli, sőt kibővíti a bírálatokat és az igényeket. Szerinte a „…jelenlegi kormány nem tett semmi érdemit a bírálatok orvoslása érdekében.” "Súlyos, hogy továbbra is megszállva tartják a közszolgálati médiát és felügyelő fórumait, nem állítja helyre a szociális partnerség intézményeit, és nem biztosítja az önkormányzatok anyagi autonómiáját".
Utóélet
2002. február 6.
A hazaárulózás
A hangnem már eldurvult: „Orbán Viktor szokásos szerda reggeli rádiós nyilatkozatában tulajdonképpen elismerte, hogy súlyos szavakkal illette az ellenzéket, de szerinte "semmi csúnyaság nem történt", minthogy nem parlamenti hozzászólásban, hanem magánbeszélgetésben hangzott el az ominózus "hazaáruló" kifejezés. A szocialisták úgy döntöttek: a választásokig már nem vesznek részt az Országgyűlés munkájában.
Keller László szocialista képviselő kedden a Parlamentben azt állította: a miniszterelnök bekiabálásában hazaárulónak nevezte az ellenzéket, és emiatt a szocialista frakció elhagyta az üléstermet.
- Ilyen parlamenti hozzászólás természetesen nem hangzott el, sem az én részemről, sem más kormánypárti képviselő részéről. Hozzászóláson kívül elhangzott. Parlamenti képviselők időnként szoktak beszélni egymással még a plenáris ülés alatt is - mondta a miniszterelnök. Keller László az Index megkeresésére nevetségesnek nevezte, hogy egyszerű beszélgetés során hangzott volna el a "hazaáruló" kifejezés, mert legkevesebb nyolc méterre ül a kormányfőtől. A politikus azt is hozzátette: nem az EU-csatlakozás kapcsán zajlott vitában, hanem a magyar-román egyetértési nyilatkozatról folytatott szócsatában "vesztette el a miniszterelnök a fejét".
Orbán Viktor szerint az tette feszültté a parlamenti ülést, hogy miután az Európai Bizottság közzétette a bővítésre ajánlott pénzügyi kereteit, amelyek Magyarország érdekeivel élesen szemben állnak, az ellenzék a kormányt teszi felelőssé a javaslatért, és ezzel nehezíti a kabinet munkáját, gátolja a jó eredmény elérését.
Orbán szerint: „Baj van, ilyen ellenzékkel nagyon nehéz lesz eredményeket elérni, sikeresen tárgyalni Brüsszelben úgy, hogy közben a kormány hátában egy ilyen ellenzék dolgozik, érzésem szerint Magyarország minden polgárának érdeke ellenében”.
Közölte azt is, hogy a másik kilenc tagjelölt országban képesek összefogni a politikai erők ebben a helyzetben, csak nálunk nem. Ugyanakkor úgy vélte, a dolgok lényegét tekintve továbbra is egyetértés van a kormány és ellenzék között arról, az EU-csatlakozás az egyetlen út Magyarország számára.”
2002. szeptember 28.
A kormányváltás után és az EU-népszavazás előtt a Die Presse-nek adott nyilatkozatában a volt miniszterelnök nem csak jót ígér: „Az unió nagy csalódássá válhat a magyarok számára”. A volt kormányfő úgy véli, a jelenlegi kormány semmit sem tesz annak érdekében, hogy a csatlakozás ne legyen káros a magyar társadalom számára. Az interjúban Orbán nem válaszolt arra a kérdésre, hogy híveinek a nemmel történő szavazást javasolná-e a népszavazáson, ha a kormány nem teljesíti feltételét, viszont határozottan állította, lesz konszenzus.
„Szűz Máriához könyörögtek”
2002. október 14.
A külföldi sajtó sem látja rózsásnak a helyzetet. A The Guardian cikkét az index ismerteti: Orbán, Klaus és Szűz Mária az EU ellen. „Hiába fogadták megelégedéssel a csatlakozásra váró kelet-európai országok vezetői a brüsszeli bővítési határozatot, a csatlakozásról döntő népszavazáson meglepően szoros eredmények születhetnek - írja a Guardian. Míg Csehországban és Magyarországon a legnagyobb ellenzéki vezetők állhatnak az EU-ellenes kampány élére, Lengyelországban isteni beavatkozásban bíznak a csatlakozás elutasítói.
Lettország és Szlovákia ugyan a közelmúltban tartott választásokon az integráció mellett elkötelezett pártokat juttatott kormányra, azonban két korábbi "eminens országban" is az erős ellenzéki vezetők állhatnak az EU-ellenes mozgalom élére. Csehországban a "thatcheriánus" Vacláv Klaus, míg Magyarországon az "egyre nacionalistább" Orbán lehet a csatlakozást ellenzők vezetője - írja a lap.”
2002. december 4.
A külföldi sajtó marad pesszimista. Az index számol be a Financial Times cikkéről: Orbán politikája továbbra is árnyékot vet.
„A választások miatt kialakult társadalmi megosztottság átterjedt az eddig konszenzust élvező EU-csatlakozás ügyére is - állapítja meg a Financial Times országelemzése. Az újság négyoldalas mellékletben mutatja be az év magyar politikai és gazdasági változásait. A brit üzleti körök lapja megállapítja: a parlamenti választások megosztották a magyar társadalmat az európai uniós csatlakozásról folyó kényes tárgyalások előtt, a botladozó gazdaság nehéz választások elé állítja az áprilisban hatalomra került szocialista-liberális kormányt.
A szocialisták vezette kormánykoalíció úgy véli, Medgyessy Péter miniszterelnök "csendes tekintélye helyreállíthatja a nyugalmat, annak ellenére, hogy elődje politikája továbbra is árnyékot vet".
A cikk így összegzi a választások és az azóta eltelt időszak légkörét: a megosztottság oly mértékűvé vált, hogy átterjedt az eddig mindig társadalmi konszenzust élvező EU-csatlakozás kérdéseire is. "Orbán Viktor volt miniszterelnök a kormány elleni fáradhatatlan támadásaival biztosította, hogy a választási kampány kiváltotta érzelmek ne felejtődjenek el" – írják a szerzők, és felhívják a figyelmet arra, hogy Orbán Viktor volt kormányfő "stílusa drámaian megváltozott, a választások első fordulójában elszenvedett csekély mértékű veresége óta Orbán demagóggá vált".
Megjegyzendő, hogy a FT az új kormányoldalt sem kímélte, amikor megállapította, hogy a szocialisták felvették a Fidesz populizmusát.
2002. december 7.
Moszkoviták-brüsszeliták
Részletek Orbán Viktor beszédéből a Fidesz XVI. kongresszusán.
„Európa egészen a XX. századig egységes volt. Egységét a közös kultúra, a kereszténységbe kapcsolódó gyökérzet, e kettő együtt adta. Ezt a gyökérzetet próbálta kiszakítani, ezt a kultúrát akarta szétverni a szocializmus két egymást követő változata, a nemzeti szocializmus és a nemzetközi szocializmus. A nemzetközi szocializmus 1990-es Magyarországi bukása után a rendszerváltoztató politikai erők számára természetes volt, hogy erejüket az európai újraegyesítés szolgálatába állítsák. 12 éves munkánk teljesedhet ki egy hét múlva. Valóban, mint azt előbb is hallhattátok, nekünk jutott osztályrészül az a feladat, hogy vezető kormánypártként megkezdjük a csatlakozási tárgyalásokat. A munka dandárját el is végeztük, több mint 20 fejezetet sikeresen megtárgyaltunk és lezártunk, s ezzel elindítottuk Magyarországot a sikeres csatlakozás ösvényén.”
„Akármilyen hosszú is volt az út, végre valahára kaptunk egy meghívót, felvettük a legszebb ruhánkat, hiszen már régen megmondták és mi megértettük, hogy rongyosan nem mehetünk egy ilyen fényes társaságba. 12 évig azért dolgoztunk, hogy legyen elegendő pénzünk arra, hogy elmehessünk egy rendes szabóhoz. Méretre igazított, elegáns ruhánkban végül is elmentünk a megadott címre. Vörös szőnyeg helyett tarra nyírt, komor tekintetű, sorszámokat osztogató őrző-védőkkel találtuk magunkat szemben.”
„Aki azt reméli, hogy a belépés után az éteri béke vagy a jóízű ebéd utáni szunyókálás vár rá, téved. Olyan ez, mint amikor a kishal odalép a nagy halhoz, és azt mondja neki: Ön idősebb és tapasztaltabb mint én, megmondaná nekem, hogy hol találom az óceánt? Hiába keresem. Az óceán, így az öreg hal, az, amiben úszol. De hát ez csak víz - mondta a fiatal hal és elégedetlenül tovább úszott, hogy folytassa a keresést.”
„..ha a belépés feltételei számos ponton keresztezik a fair verseny, a józan ész és a méltányosság elvét, érdemes-e még így is belépnünk az Európai Unióba?
Nos, kedves barátaim, azért jöttünk ma itt össze, hogy erre a kérdésre igennel válaszoljunk. Igen, még így is érdemes. Erről a gondolatról, erről az álláspontról szól a kezetekben tartott vitairat. Érdemes még így is belépnünk. Először is azért, mert a polgári kormány négy éve bebizonyította, hogy a nemzet érdeke és az európai újraegyesítés egységbe foglalható. Európa a jövőnk, Magyarország a hazánk.
Természetesen mindig vannak olyanok, akik a nemzet érdeke fölé helyezik az úgynevezett nemzetközi elvárásokat. Régen moszkovitáknak, ma brüsszelitáknak mondhatnánk őket. Vicces, amikor az új eurószervilisek, az új brüsszeliták, akik a Varsói Szerződést és a KGST-t védték, amikor mi már az európai újraegyesítés céljaiért dolgoztunk, kioktatnak bennünket európaiságból. Amikor hallom őket, én nem bosszankodom, inkább mindig csak mulatok, mert az a történet jut eszembe, melyben egy kocsis szerepel, akinek egyszer csak megtorpan a lova. De ez a kocsis ott a bakon csak üti, vágja, ösztökéli, hogy gyí. Aztán lekászálódik a bakról, és előremegy megnézni, hogy mi a gond. Látja, hogy egy szakadék tátong az úton. Komótosan visszamászik a bakra és elkiáltja magát: Helyesbítek: hóó!”
2003. március 25.
Medgyessy meghívta elődeit Athénba: Orbán még nem döntött
„Medgyessy Péter elküldte a volt miniszterelnököknek azt a személyes hangú levelet, amelyben a három korábbi kormányfőt meghívja az uniós csatlakozási szerződés április 16-i, athéni aláírására. A kormányfő mindegyik elődje teljesítményét méltatja a levélben, és hozzáteszi: ’Ez a siker nem a bal-, vagy jobboldal, hanem az erős és egységes köztársaság közös sikere’. Orbán Viktor még nem döntött, eleget tesz-e a meghívásnak.”
2003. március 28.
Orbán: Örömmel fogadtam a meghívást
„Orbán Viktor volt miniszterelnök elfogadta Medgyessy Péter kormányfő meghívását, így ott lesz április 16-án Athénban, Magyarország EU-csatlakozásának hivatalos aláírási ünnepségén. A volt miniszterelnök egyértelművé tette: az aláírási ceremónián a hivatalos küldöttség tagja lesz, habár már egy nappal korábban megérkezik a görög fővárosba. Ekkor rendezik ugyanis az Európai Néppárt elnökségi ülését. A Medgyessyhez írt levelet Orbán a honlapján is nyilvánosságra hozta.
2003. április 16.
„A miniszterelnök várta a csatlakozási szerződés aláírását követő fogadásra Orbán Viktort, de az exkormányfő inkább az Európai Néppárt egy tanácskozására ment el” – írja cikkében az Index.
’Úgy gondoltam, hogy örömömet megosztom azzal a miniszterelnökkel, aki a legtöbb csatlakozási fejezetet tárgyalta le’ - mondta Medgyesy Péter szerda este Divany Apollon Palace-ban tartott sajtótájékoztatóján.” Nem sikerült.
2004. április 8.: Orbán Viktor köszöntötte a Szövetség legújabb tagját, Dr. Cseley Józsefnét, aki aznap ünnepelte századik születésnapját – orbanviktor.hu
2004. április 26.
Hol volt Orbán és Áder?
„Elsöprő többséggel szavazta meg a parlament az EU-csatlakozásról szóló törvényt, valamint a szintén a csatlakozás apropóján beterjesztett négypárti politikai nyilatkozatot hétfőn. Két képviselő, a független Balogh Gyula és a Fideszből a Jobbikba átülő Körömi Attila szavazott nemmel, Orbán Viktor volt miniszterelnök és Áder János, a Fidesz frakcióvezetője nem jelent meg a szavazáson.”
Hogy hol volt Orbán és Áder?
„Mivel már a Medgyessy kormány is elkezdte kétéves munkájának értékelését egyértelműen beszélni kell egy ilyen lakossági fórumon a beváltatlan választási ígéretekről - mondta a borsodi Edelényben hétfőn Áder János. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciójának vezetője hangsúlyozta, hogy miközben Medgyessy Péter láthatóan nagyon elégedett kormánya eddigi teljesítményével, érdemes számba venni az olyan nem teljesített ígéreteket, amelyeket nem is fognak beváltani.
’A nemzeti petíció a legjobb válasz azokra a kihívásokra, amelyekkel most mindannyiunknak szembe kell néznünk’ - jelentette ki Orbán Viktor hétfőn este Kaposváron, a város főterén tartott politikai fórumon. ’Nem tudunk jobb választ adni, nagyobb erőt mutató elkötelezettséget fölmutatni, mint az egymillió aláírás’ - mondta a Fidesz elnöke a petíciót népszerűsítő nagygyűlésen, a mintegy négyezres közönség előtt.
***
A négypárti politikai nyilatkozat
„Magyarország és Európa újraegyesülését, az Európai Unió és Magyarország céljainak és érdekeinek azonosságát hangsúlyozza a négy parlamenti párt közös, az uniós csatlakozást üdvözlő politikai nyilatkozata, amelyet hétfőn fogadott el az Országgyűlés. Az alábbiakban közöljük a nyilatkozat teljes szövegét.
Politikai nyilatkozat Hazánk, a Magyar Köztársaság történelmének új korszakához érkezett. Az ezer esztendeje Szent István királyunk által alapított európai magyar állam most újra megerősíti szövetségét az Európai Közösséggel. Ezeréves történetünk során sok mindent köszönhettünk az európai kultúrának és civilizációnak, miként a magyarság is mindig méltó szerepet vállalt a kulturális és civilizációs fejlődésben, az egyetemes értékek gyarapításában. Ennek is köszönhető, hogy köztársaságunk 1990-ben visszatérhetett az európai polgári demokráciák erősödő és gyarapodó családjába.
2004 májusában egyesül a kettészakított Európa. Ezzel a történelmi pillanattal véglegesen a múltba vész a jaltai örökség. Európa, s benne Magyarország polgárai számára kiteljesedik a szabadság. Az uniós csatlakozásban nemzeti történelmünk nagyszerű hagyományai érvényesülnek. Magyarország erős és büszke állam, amilyennek Szent István akarta. Polgáriasult ország, amilyennek a ,48-as ifjak megálmodták. Független, demokratikus köztársaság, amelyért a magyar nép 1956-ban harcolt. Szabad és sikeres ország, amilyenné a rendszerváltás éveiben építeni kezdtük. Méltó ahhoz, hogy hagyományaihoz és mai erejéhez híven gazdagítsa az Európai Közösséget.
Az Európai Unió egyenrangú államok közös értékeken és szolidaritáson alapuló szövetsége. A közösség erejét egymás céljainak és érdekeinek megértése, a kisebbségek tisztelete, a kompromisszumok keresése és a megállapodások betartása adja. Az európai uniós tagság kivételes esélyt nyújt az egész magyarság számára a világ legsikeresebb nemzeteihez való felzárkózásra, a szabadság, a demokrácia, a jólét kiteljesedésére.
Az Európai Unió célkitűzései: az elmaradott térségek felzárkóztatása, a foglalkoztatás javítása, a szegénység elleni küzdelem, a fenntartható gazdasági fejlődés biztosítása, és a természeti környezet fokozott védelme teljes összhangban vannak nemzeti érdekeinkkel. Ezen célok valóra váltása is vezéreli majd azoknak a magyar politikusoknak a tetteit, akiket a magyar választók nemzeti érdekeink képviseletére az Európai Parlamentbe küldenek.
Mindannyiunk közös felelőssége, hogy a csatlakozás nyújtotta lehetőséget megragadjuk és valamennyiünk javára fordítsuk. Az Európai Unió teljes jogú tagállamaként minden erőnkkel arra törekszünk, hogy mi magyarok, mindannyian a csatlakozás, az újraegyesülés nyertesei legyünk. Célunk, hogy minden magyar nyugodt szívvel, őszintén mondhassa velünk együtt: hazatértünk Európába, Európa hazajött hozzánk.
Dr. Medgyessy Péter MSZP
Dr. Áder János Fidesz
Kuncze Gábor SZDSZ
Herényi Károly MDF.”