Ha Orbán Viktor válaszolt volna



Már minden újságolvasó tudja, mit mondott Kerényi Imre a Keresztény Színházi Fesztiválon. Többek között ezt: „...most már van mangalicafesztivál, zsidófesztivál, mindenféle tavaszi fesztivál, kell legyen keresztény fesztivál is, meg kell erősödjön ez a dolog, és nemzetközi méreteket kell hogy öltsön, hogy Európa meg tudja védeni magát a káros hatásoktól”, és „fel kell venni ezzel az erővel a harcot. Ez nagyon nagy harc, ez a buzilobbi tulajdonképpen. Az egész opera, operát, a nemzetközi operavilágot, filmvilágot, mindent át- meg átszövi. Fel kell ismerni a helyzetet, fel kell venni a harcot ez ellen.”


Minthogy Kerényi Imrét 2011. május 15-én Orbán Viktor nevezte ki a „tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott”-nak, logikus, hogy a Magyar Színházi Társaság és neves művészek Orbán Viktort szólították meg. Egyrészt kíváncsiak voltak a véleményére, másrészt kérték, hogy váltsa le Kerényi Imrét.


Eltelt néhány nap, Orbán nem váltotta le Kerényit, válasz sem jött tőle, úgyhogy Janisch Attila és Karsai György, illetve Kulka János nyílt levele alapján most már meg lehet fogalmazni Orbán Viktor válaszlevelét. Íme:



„Mélyen Tisztelt Folyamodók!


Engedjék meg, hogy külön-külön reagáljak Kulka úr, valamint Janisch és Karsai urak levelére.


Kulka úr, Ön szeretné hinni, hogy téved, de nem téved. Azért nem mentettem föl mindeddig személyes megbízottamat a tisztségéből, és azért nem marasztaltam el, mert Kerényi Imre megnyilvánulásai a tetszésemmel találkoznak, sőt azt se bánom, ha ez a beszédmód a ’tudatos nemzeti közjogi gondolkodás és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek’ részévé válik. Úgy vélem, hogy 2014 Magyarországán, Európa közepén helye van annak, hogy közszereplők harcot hirdessenek, uszítsanak a társadalom bármely része ellen.


Ennek értelmében személyes megbízottam akármeddig elmehet mások nyílt megbélyegzésében. Teljes mértékben egyetértek kijelentéseivel, és semmilyen lépést nem tervezek annak érdekében, hogy az engem képviselő közszereplők ne csúfíthassák el Magyarországon a közbeszédet, ne ejthesse túszul a gyűlöletbeszéd.



És akkor most térjünk rá Janisch és Karsai urak levelére!


Önök rosszul feltételezik. Nem osztom azt a meggyőződésüket, hogy a sértő, homofób, inszinuációktól és fenyegetésektől hemzsegő, rasszista beszéd ellen minden józan gondolkodású magyar állampolgárnak fel kell emelnie a szavát. Sőt, nem osztom azt a meggyőződésüket sem, hogy 2014-ben a zsidók és a disznók egy felsorolásban történő említése megengedhetetlen abban az országban, ahol 1944-ben néhány hét alatt hatszázezer zsidó származású magyar állampolgárt deportáltak haláltáborokba. Lehet, hogy ezek a kijelentések az Európai Unió sok országában jogi szankciókat is vonnának maguk után, de Magyarország – mint látják – nem tartozik ezek közé.


Ha osztanám ezt a meggyőződésüket, akkor legalább egyetlen alkalommal felemeltem volna szavamat e tűrhetetlen kijelentések ellen, elhatárolódtam volna tőlük, és megvontam volna bizalmamat az általam kinevezett és kizárólag nekem alárendelt miniszterelnöki megbízottól, hiszen nem először tesz homofób, rasszista, az állampolgárokat vallási alapon (is) megosztó és megbélyegző kijelentéseket a nagy nyilvánosság előtt.
A hallgatásom nem azt jelenti, amit Önök feltételeznek. A miniszterelnöki megbízott szavai eljutottak hozzám, ezeket egy velem egyeztetett, mélyen átgondolt kultúrpolitika részének kell tekinteni.


Nem értek egyet azzal a véleményükkel, hogy az általam kinevezett és kizárólag nekem alárendelt miniszterelnöki megbízott szégyent hoz rám és szégyent hoz Magyarországra, az Európai Unió tagállamára, és nem gondolom, hogy mindezek alapján méltatlanná vált az általam számára létrehozott kultúrpolitikusi pozícióra.


Nincs miért újragondolnom a kultúrpolitikámat. A fenti kijelentések ugyanis az én tudtommal és beleegyezésemmel hirdetnek harcot az alapvető emberi együttélési normák, a másik tiszteletére épülő morális értékrend ellen.




Orbán Viktor és Kerényi Imre – MTI-fotó


Azt azonban megígérhetem, hogy mérlegelem Kerényi Imre idézett szavait, és levonom belőlük a megfelelő következtetéseket. Ez pedig a következő: nem fogják a miniszterelnöki megbízottat holnaptól pusztán magánemberként viszontlátni.


Adják fel a reményt, és ne bízzanak abban, hogy politikai döntéseim nem fogják engedi, hogy a magyarországi politikai közbeszédet tovább fertőzzék a rasszista, kirekesztő, Magyarország szabad és egyenlő polgárait származási, nemi identitási és/vagy vallási alapon megkülönböztető megnyilatkozások.


Nagyrabecsüléssel


Orbán Viktor”




Andor Mihály, szociológus