Egy magyar mecénás
- Részletek
- Napi apró
- 2014. június 05. csütörtök, 06:49
- Andor Mihály
Lázár János, aki kétmillió forintot ajándékozott a magyar államnak, riporteri kérdésre megvilágította e nagylelkű adomány hátterét.
A kettő millió forintot azért bocsátottam a magyar állam rendelkezésére három, mindössze hat napos külföldi út okán, mert a magyar bíróság arra próbált kötelezni, hogy hozzam nyilvánosságra ezeknek az utaknak a részleteit. A miniszterelnök úr megbízásából utaztam, a magyar állam érdekében álló hivatalos tárgyalásokat folytattam és végeztem. Olyan személyekkel találkoztam, akik Magyarország szempontjából kiemelten fontosak, hazájuknak megbecsült gazdasági vagy politikai szereplői, ott köztiszteletben álló emberek.
A bíró hozott egy szerintem tarthatatlan döntést, amely arról szól, hogy nem akceptálta a miniszterelnökség álláspontját, hogy az ország érdeke, hogy ezek a tárgyalások ne kerüljenek nyilvánosságra. Én úgy gondolom, hogy nem tudom megváltoztatni a bírónak az álláspontját, a bírónak a döntését. Szerettem volna azt elkerülni, hogy nekem azoknak a személyeknek a nevét nyilvánosságra kelljen hozni, akikkel én találkoztam, mert az a meggyőződésem, hogy ez ellentétes lenne Magyarország érdekeivel. És ha ez kétmillió forintba kerül, akkor kétmillió forintba kerül.
Az államtitkár úr tehát nem szívesen hozna nyilvánosságra részleteket. Rögtön el is kezdi a pártjára jellemző elterelést, amellyel a Fidesz már oly sok bírósági győzelmet aratott (nem Fidesz-cég, hanem Fidesz közeli; nem közgyűlés, hanem baráti összejövetel). Úgy állítja be a bíróság határozatát, mintha az arra kötelezné őt, hogy árulja el, kivel találkozott. Csakhogy a bíróság nem erre kötelezte. Arra kell válaszolnia, mit csinált a kiküldetései során, mely szállodákban szállt meg, hogyan alakult a szállásköltség a hotelek és az utazások bontásában.
De Lázár nem szeretne válaszolni arra, hogy mely szállodákban szállt meg, és hogyan alakult a szállásköltség. Olyannyira nem szeretne válaszolni, hogy inkább elkezd másról beszélni: nem hozhatja nyilvánosságra azoknak a személyeknek a nevét, akikkel találkozott, mert ez ellentétes lenne Magyarország érdekeivel. Te jó isten! Kik lehetnek ezek, akiknek a neve kifejezetten ártana az országnak? Csak nem a kolumbiai drogmaffia képviselőivel vagy valamelyik tiltólistán lévő véres diktatúra megbízottaival üzletelt? De ha ilyen veszélyes a nevek nyilvánosságra kerülése, akkor talán nem egy világváros kellős közepén kellett volna velük találkozni. Micsoda gondatlanság! Hiszen így csak az a londoni lakos nem tudja, akit nem érdekel. Meg a magyarok, akiket a kormányuk ostobának és tájékozódásra képtelennek tart.
Persze nem értem, hogy mi, magyar állampolgárok miért is ne tudhatnánk arról, hogy országunk szempontjából kik a kiemelten fontos személyek. Sőt, szerintem arról is jogunk van tudni, hogy miről tárgyaltak. Talán nem érint minket? Ha minket, magyar állampolgárokat nem érint, akkor kiket érint? Van talán ebben az országban egy szűkebb csoport, amelyik azt csinál, amit akar, és érdekei nem egyeznek meg a mi érdekeinkkel?
Lázár János nem a titkosszolgálat alkalmazottja, hanem nyilvános politikus, akit mi választottunk, hogy képviseljen minket. Ha titkosszolga lenne, akkor titkolózhatna, sőt titkolóznia is kellene. Ám ha titkosszolga lenne, akkor az utazásait és találkozásait is másképp szerveznék, nem tudnánk róluk semmit. Sajnos sok történelmi tapasztalatunk van arról, hogy az a politikus, aki az ország érdekeire hivatkozva titkolózik, más gazemberségekre is képes.
