Játszd újra, Sam

• Nyomtatás

Részletek

2014. június 18. szerda, 06:11

Endrődi Gábor

Nem kevesebbet tudhatunk meg a főváros ingyenesen terjesztett, igényes hetilapjából, mint azt, hogy a trianoni katasztrófa nem volt szükségszerű. Maga a kormányfő helyettese vélekedett úgy, hogy ha az első világháború végén a magyar hadsereg és a magyar állam élén nem Linder Bélák és Károlyi Mihályok álltak volna, megtarthattuk volna a történelmi Magyarország magyarlakta területeit.

Tény, hogy az 1918 novemberében Padovában megkötött olasz-osztrák, majd a compiègne-i francia-német fegyverszünet híre a megdöbbenés erejével hatott a Monarchia és Németország közvéleményére. A cári hadsereg összeomlása és Breszt-Litovszk után a közvélemény jórésze szilárdan hitt a győzelemben vagy legalábbis egy méltányos békében. Az első világháború végét jelentő fegyverszünetek aláírásakor a német csapatok jórészt még francia földön álltak, von Machensen tábornoknak a Bánátban állomásozó hadserege harcképes volt. Fel kell viszont tennünk a kérdést: akkor vajon mi vezette az elkötelezetten császárbarát német és monarchiabeli hadvezetést a fegyverszünet aláírására? Miért kért a Monarchia különbékét az antanttól Ferenc József halála után? Károlyi súgott nekik?

Csak érdekességképpen említjük meg, hogy egy kicsi, de a német történelemben később jelentős szerepet játszó alakulat, a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt hajszálpontosan ugyanerre az érvelésre építette a stratégiáját: a világháborút nem a német hadsereg, nem a császári kormányzat veszítette el, tragikus kimenetelét nem az amerikaiak hadba lépése után az antant javára billent erőviszonyok okozták, hanem a pacifistákból, kereszténydemokrata idiótákból és szocialista felforgatókból álló hátország. Megkönnyítette az érvelést, hogy a német katonai vezetés – amely már hónapokkal a fegyverszünet aláírása tisztában volt a valós helyzettel – villámgyorsan átadta a kormányrudat a parlamenti ellenzéknek, rájuk hárítva a megalázó békefeltételek elfogadásának ódiumát. Az érvek célba találtak. Az újrajátszás – ha értesüléseink helyesek – mégsem sikerült maradéktalanul.

Károlyi követett el hibákat, súlyosakat is. Azt az állítást viszont, hogy a padovai, majd a Compiègne-ben megkötött fegyverszünet, a háború fő terhét viselő német hadsereg kiesése után Magyarországnak 1918-ban volt katonai opciója, nyugodt lélekkel illúziónak minősíthetjük. Mai szemmel nézve nem tanulságok nélküli az a helyzet, amikor 1918 októberének végén a hosszú évek óta valótlanságokkal és manipulált híradásokkal etetett közvélemény Berlinben, Bécsben és Budapesten egyidejűleg találta magát szemben a valósággal. Az ilyesmi bizony akármikor megtörténhet, akár máshol is.

Frontról hazatért katonák esküdnek fel a győztes őszirózsás forradalomra és frissen alakult kormányára – Wilipédia

Ezzel a rövid eszmefuttatással természetesen a legkevésbé sem szeretnénk kisebbíteni olyan – európai mércével mérve is jelentős – haditettek jelentőségét, mint a Budai Vár visszafoglalását a kommunistáktól, melynek során csapatainknak még az állig felfegyverzett Táncszínház ellenállását is sikerült megtörniük. Kézdivásárhely – történelmi távlatokból nézve viszonylag rövidre sikerült – lovas hódoltatását is csak azért nem részletezzük e helyen, mert az immár visszavonhatatlanul XXI. századi történelmünk részét képezi.

Churchill úgy véli, a győzelemben nagyvonalúságot kell tanúsítani. Mi történelmi kérdésekben nagyobb óvatosságot ajánlanánk.

Endrődi Gábor közgazdász, cégvezető