Carl Lutz, az embermentő hős és az elsőfilmes rendező
- Részletek
- Napi apró
- 2014. június 23. hétfő, 06:14
- Karsai László
David van Aarburg első „dokumentumfilmjéről” közölt cikket a müncheni Abendzeitung. A magam részéről őszintén remélem, hogy ez lesz a pályakezdő utolsó olyan dokumentumfilmje, amelyet úgy készít el, hogy előtte semmiféle érdemi kutatómunkát nem végez. Filmje főhősét, Carl Lutz svájci diplomatát „elfelejtett hősnek” nevezi, pedig – szerinte – legalább ötvenezer budapesti zsidó életét mentette meg a második világháború idején.
Mennyire nevezhető Carl Lutz ismeretlen, elfelejtett embermentő hősnek? Semennyire. Nehéz elfeledettnek nevezni valakit, akit háromszor jelöltek Béke Nobel-díjra, aki 1965-ben az első svájciként kapta meg a Yad Vashemtől a Világ Igaza kitüntetést, a következő években, majd halála után pedig Németország és végül hazája is számos fontos kitüntetésben részesítette. Ha Aarburg úr tudná, hogy Haifán utca, Budapesten emléktábla (a Várban, a Táncsics u. 1. sz. ház falán) és emlékmű (a Dob és Rumbach utca sarkán), 2010 óta rakpart-részlet (a pesti oldalon a Dráva utcától a Margit hídig), a Vadász utca 29-ben emlékszoba őrzi az emlékét, akkor ilyen csacsiságot nem nyilatkozott volna. Ha elolvasta volna R. L. Braham, David Gur, Avihu Ronén, Szita Szabolcs munkáit, amelyekben bőven szó esik a svájci alkonzulról, és végül, de nem utolsó sorban Theo Tschuy Lutz életrajzát (amelynek első, 1995-ös svájci kiadásához Simon Wiesenthal írt előszót), akkor nem kérdezné tanácstalanul, hogy vajon milyen szolgálatokat tett Lutz a náciknak még 1944 előtt. Ha erre tényleg kíváncsi lett volna, a szakirodalomban megtalálja a választ: Palesztinából (ez 1948-ig brit mandátumterület volt) segített német állampolgároknak hazajutni a világháború kitörése előtt, illetve közvetlenül utána. Az elsőfilmes rendezőnek fogalma sincs arról, hogy Eichmann-nak semmiféle hatásköre, joga nem volt zsidók számára kiutazási engedélyeket adni. Senki, még Lutz sem „cselezte ki” Eichmannt azzal, hogy tömegesen hamisították a Vadász utcában, a híres Üvegházban a cionista ellenállók a svájci védleveleket. A Vadász utcai „okmánygyárról” egyébként a Harc című antiszemita hetilap 1944. december 9-én gúnyos hangú cikkben tájékoztatta olvasóit. Lutz senkit, főleg 17 ezer embert nem bújtatott védett lakásokban. Az elsőfilmes valószínűleg hallott valamit a védett házakról, talán még a nemzetközi gettóról is (bár ez már korántsem biztos), és a svájci védelem alá helyezett házakat, háztömböket hitte lakásoknak. Nem hiszem egyébként, hogy Magyarországon ma politikai okai lennének egy ilyen színvonaltalan film bemutatásának. Egy biztos, én nem fogom megnézni.
