Félidőben a foci vb



Nézném a Dimitrov–Dolgopolov-meccset. Nem fociról van szó, teniszről, méghozzá Grand Slamről, azaz az évi négy nagy verseny egyikéről. De nem nézhetem, mert nem közvetíti a kismillió sporttelevízió közül egy sem.


A szerencsétlen néző próbálja követni, hogy a különféle ATP-versenyek közül melyiket hol láthatja. Régen a Sport TV meg az Eurosport osztozott a versenyeken, de aztán beszállt a Digisport is, elorozta az ezres versenyeket, a 250-esek maradtak a Sport TV-n, a Grand Slamek meg az Eurosporton (esküszöm, már nem tudom, az 500-asok hol mennek). Az Eurosport komolyan vette a feladatot, abban a két hétben mind a két csatornáján elsőbbséget adott a tenisznek.


Most a Digi közvetíti Wimbledont. De nem bírja ki, hogy ne közvetítse, többszörös ismétlésben, a focivébé meccseit is. Ugye kilencvenperces meccsekről van szó, plusz az összefoglaló, hát ebbe nem fér bele a kétcsatornás (Digisport 1 és 2) teniszközvetítés. Így aztán azt mondják nekem péntek délután a Digi 1-en, legyek boldog, hogy láthatom a várva várt mérkőzést Petra Kvitova és Venus Williams közt, miközben a másik csatornán a tegnapi vébémeccsek ismétlését és összefoglalóját adják. De engem baromira nem érdekel Kvitova és az idősebbik Williams mérkőzése, Venus manírjaitól egyébként is régóta kiütést kapok, ha fizetnének, se töltenék el vele másfél órát. Ellenben a két feltörekvő ifjú titán meccse nagyon is érdekelne, jó játékos mind a kettő, és mint az igazi drukkereknél szokás, szeretném tudni, melyiküket kell majd jobban utálnom, mert előbb-utóbb veszélyes lesz Nadalkára (mint ebből is látszik, Rafael Nadal 14 millió 227 ezer 251 jegyzett rajongójának egyike vagyok, és épp olyan hülye, mint Björn Borg és Mats Wilander, akik évekig nem bírták elviselni, hogy Nadal személyében a „királynak”, Federenek legyőzője akadt, méghozzá hosszú távon, ezért aztán sokáig csúnyán leszólták Nadalt. Én is igazságtalan leszek azzal az ifjonccal, aki megfosztja majd Rafát a tróntól, és jobb erre már most felkészülni).


Mindenesetre a csütörtöki focimeccsek ismétlése egyszer csak véget ért (mellesleg az m1 is ismétli másnap a meccseket. Megértem, persze, hogy egy magára valamit is adó sporttelevízió nem hagyhatja szó nélkül a foci vb-t, de vagy nem kell harmadszor is leadni ugyanazokat a meccseket, vagy nem kell elorozni Wimbledont), úgyhogy a második játszma közepétől módom volt látni a Dimitrov–Dolgopolov-mérkőzést. Nem Dolgopolov nyert.



Grigor Dimitrov és Alexandr Dolgopolov – wilsontennis.wordpress.com

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a Diginek profi foicmeccs-közvetítői vannak, tehát egyáltalán nem bánnám, ha náluk menne az egész vb (van egy kivétel, aki szerintem már akkor is pályaalkalmatlan volt, amikor a köztelevízióban űzte a mesterségét, nemcsak az idióta és folyamatosan elsütögetett szóviccei miatt, hanem azért is, mert a vak drukker fajtájából való: képtelen azt látni a pályán, ami valóban történik, ugyanis az elfogultságai szerint észlel és közvetít, és sulykolja belém, a nézőbe a balítéleteit, márpedig ennél rosszabb sportriportert elképzelni se lehet). Szóval az a stáb profi, érti a focit, átlátja a játékot, ugyanakkor nem tukmálja rám sem a szakértelmét, sem az ítéleteit, és ami a legfontosabb: meccsközvetítés helyett nem szórakoztat sem ezeréves statisztikai adatokkal, sem kis színesekkel. Ugyanis nincs szüksége rá, hogy a hiányzó hozzáértését fecsegéssel pótolja.


Szemben a köztelevízió Brazíliába kiküldött kommentátoraival, akikről megint csak szatírát lehetne írni (érdekes, hogy Vitray visszavonulása óta ez minden nagyobb focieseménynél így volt). Az egyikről ordít, hogy gőze sincs a fociról. Ezért aztán nem meccset közvetít, hanem arról beszél kétségbeesetten, amiről legutóbb olvasott. A legutóbbi olvasmánya viszont a BL-döntőről szólt, meg a spanyol kupadöntőről, így aztán ezekről a foci vb-hez képest régmúlt eseményekről mindent megtud a szerencsétlen néző, miközben a pályán a világbajnokság éppen aktuális mérkőzését játsszák. Ha elfogy a kevéske múltbéli mondandója, akkor negyvenkétszer bemondja az időt vagy elismétli azt, amit a meccs előtt vagy a szünetben a stúdióból hallott. És még azt is mondja, hogy óóóóó meg ááááááá.


A másiknál valóban nem érti az ember, mi a jóistennek is kellett kimennie Brazíliába, ugyanis meggyőződésem, hogy folyamatosan a képernyőjét és nem a pályát nézni. Ha nem így lenne, nem tudna megjegyzést tenni minden egyes nőre, akit a lelátóról megmutatnak a rendezők. Méghozzá szellemes megjegyzést. Legalábbis amit ő annak tart. Aztán itt van a következő vagy ugyanaz (fogalmam sincs, hányan vannak kint, nem jegyzem meg sem a nevüket, sem a hangjukat, tök fölösleges memóriaterhelés volna), aki egy édes rasszista. Mindenesetre az európai fehér ember fölénye süt abból a mélységesen sötét fejéből. Történt ugyanis, hogy a Hollandia–Chile mérkőzést egy gambiai játékvezető vezette. Fekete volt, mint az éj. A probléma ott kezdődött, hogy a köztelevízió kommentátorának sikerült néhányszor zombiainak titulálnia a játékvezetőt (van Gambia és van Zambia, zombia nincs). Akit Bakary Gassamának hívnak. Ám többször is előfordult, hogy a köztelevízió sportriporterének ezt a rendkívül bonyolult nevet nem sikerült kimondania. Hol Bakori volt, hol Szasszama, mi több, még meg is jegyezte, hogy „ki se tudom mondani a nevét”. Azaz az angol, német, spanyol és dél-amerikai játékvezetők nevét kötelező ismernie és illik tudnia kimondani egy sportkommentátornak, de az nem szégyen, ha Bakary Gassamáét nem tudja. (Megjegyzem, ha otthon lenne a fociban, tudná, hogy az Arsenalnak – most már a Manchester Citynek – van egy Bakary Sagna nevű, amúgy a francia válogatottban is szereplő játékosa, tehát automatikusan ömlene ki belőle a helyes név, és nem kéne „bakoriznia”.) Amúgy végig a meccsen utazott a gambiaira. Szerinte az például a gambiai bíró magamutogatása volt, amit minden egyes meccsen megfigyelhettünk, hogy a bírók szögletnél vagy szabadrúgásnál hosszan rendezkednek a tizenhatoson belül – valószínűleg központi utasításra, mert minden bíró következetesen ezt csinálja. Aztán már a 15. percben, amikor a ruandai partjelző tévesen jelzett lest a holland támadásnál, közölte, hogy bizony igazolódnak van Gaal félelmei (a holland szövetségi kapitánynak amúgy nem voltak félelmei, csak annyit mondott a meccs előtt, hogy nincs véleménye a játékvezetőről, mert nem ismeri). A gambiai és a stábja egyébként jóval kevesebbet hibázott, mint sok más bíró, akinek a nevét sikeresen megjegyezte a kommentátor. (Az már csak apróság, hogy a dél-koreaiak meccsén közölte – ő vagy egy másik kollégája –, hogy egyáltalán nem biztos benne, hogy ha kétszer látná ugyanazt a koreai játékost, felismerné. Hát bizony, a mi differenciált európai vonásaink bőven magasabb rendűek, mint a koreaiak egyenpofázmánya.)


Volt még egy roppant cuki átkeresztelése is (neki vagy egy másiknak). Van egy Jean André Emanuel Beausejour Coliqueo nevű focista. Chilei, tehát most a chilei válogatottban játszik, de aki szereti a focit, vagyis odafigyel legalább egy kicsit az angol bajnokságra is, tudhatja, hogy Beausejour a Wigan Athleticben játszik. Vagyis ha máshonnan nem, profi kollégáitól, akik a Digin az angol meccseket közvetítik, már hallania kellett volna a nevét. Ők, érthető módon, Bószézsúrnak mondják, ugyanis a szó, vagy inkább kifejezés – beau séjour –, francia, kellemes, szép nyaralást, ott tartózkodást jelent, egyszóval hogy érezd magad jól. Hát ez a Jean Beausejour beállt a második félidőre, és én felvisítottam a gyönyörűségtől, amikor meghallottam, hogyan nevezi meg, halál magabiztosan, a kommentátor: Böszözsör, enyhébb változatban Böszezsőr. Természetesen nem kell tudni franciául, még egy sportkommentátornak sem, de ha az ember kimegy Brazíliába a foci világbajnokságot közvetíteni, illik megkérdezni, legalább ott, hogyan ejtik a játékosok nevét. De ha, ne adj isten, a tájékozódás nyelvi akadályba ütközne, a Google-ban pontosan öt másodperc alatt meg lehet találni azt a honlapot, amely az igényesebb sportriportereknek (meg nekünk, nézőknek) készült. How to pronounce every World Cup player, azaz hogyan ejtik a vb-n szereplő játékosok nevét. Beausejourét Chilében Boszejurnak. Ezzel is kiegyezek. De a Böszözsőrrel semmiképp.


És talán az is ő volt (vagy egy másik), aki algír hátvédről, algír csapatról és algír játékosokról beszélt. Valamikor az első félidő vége felé, úgy képzelem, rászóltak Budapestről, hogy ezek nem fővárosi – algíri – játékosok (de akkor is algíriak lennének és nem algírok), hanem az Algéria nevű országból jöttek, tehát algériaiak, mert attól kezdve megpróbálkozott a helyes terminussal.


Sajnos azonban ugyanez a képtelenség – algír csapat – megismétlődött az előtte-közben-utána zajló stúdióbeszélgetésekben is. Amelyekről elég annyit mondani, hogy ha a néző nem alszik el sem a mérkőzés előtt, sem a szünetben a mélységes unalomtól, akkor az a néző igazi fociszerető, még ezt is túléli a meccsekért. Többnyire motyogó, faarcú, hideg-rideg, önmagukat is unó, közhely közhely hátán „szakértőket” sikerült begyűjtenie a köztelevíziónak, akiket a legjobb meccsek sem dobnak fel (van kivétel, de csak kivétel). A produkció, amelyet a magyar köztelevízió nyújt a világbajnokság alkalmából, méltó saját szakmai színvonalához és kulturáltságához, de az MTVA meg a stadionépítő nagyember bizonyára meg van elégedve vele, és ez a lényeg.



Bakary Gassama Sneijderrel és Robbennel – kickoffgambia.com

Ami magát a világbajnokságot illeti. Nyilván mindenkinek megvannak a maga örömei, bánatai, sőt kárörömei. Erről általános érvénnyel nincs mit mondani. Én rendkívül fájlalom a spanyolok és az angolok kiesését, és a bosszú jóleső (és primitív) érzése töltött el, amikor Uruguay végleg kiverte az olaszokat a vb-ről. Nemcsak az angolok ellen kell tudni jól játszani! Elégtétellel töltött el, amikor a németek 1–0-ra letikitakázták az amerikaiakat. Bebizonyították, hogy nem a spanyolok játékmódjának van vége, hanem ez a fantasztikusan sikeres, tehetséges és focizseni spanyol gárda fáradt el. És azokkal a véleményekkel értek egyet, amelyek szerint „A tiszteletnek ez iránt a válogatott iránt örökre meg kell maradnia”, akármilyen csúf is ez a mostani kudarc. Az angolok: az ő helyükben én is 0–0-s döntetlent játszottam volna az utolsó meccsen. Az angol válogatott remek játékosokból áll. Aki ezekből a focistákból nem tudott sikeres csapatot összerakni, az Roy Hodgson volt. Az a Roy Hodgson, akinek féléves liverpooli menedzsersége idején (2010–2011, aztán kirúgták) sikerült középszerű játékosok leigazolásával még mélyebb válságba taszítani az egyébként is válságban lévő csapatot. Most, az angolok két vb-veresége után nyomban bejelentette, hogy eszébe sincs lemondani, ő bizony marad szövetségi kapitány. Hát Gerrardék helyében én se játszottam volna ennek a Hodgsonnak győztes vagy egyáltalán, gólképes meccset az utolsó fordulóban. És ha az angol szövetség, amelynek vezetője támogatja Hodgson elszánt maradni akarását, most eljátssza azt, amit a francia szövetség eljátszott Raymond Domenech-kel, akkor két év múlva is győztes meccs nélkül utazik haza a jobb sorsra érdemes angol válogatott a franciaországi EB-ről.



A 2012-es EB-győztes spanyol válogatott – sport365.hu

És végül Luis Suarezről. A Liverpool (és az uruguayi válogatott) csatára elképesztően tehetséges focista. Vannak vele bajok. Például az, hogy a bajnokság végére elfárad. A Liverpool nem azért nem nyerte el idén az angol bajnoki címet, mert Steven Gerrard megbotlott a saját tizenhatosa előtt a Chelsea elleni meccsen, hanem azért, mert Suarez nem lőtt gólt (ahogy a másik gólzsák, Sturridge sem). A bajnokság végére szegény Suarez mindig annyira elfárad, hogy már az ellenfél játékosait is levegőnek nézi: azt hiszi, simán át tudja vezetni a testükön a labdát. A szokásos zseniális helyezkedésre, cselezésre már nem futja az energiából, így aztán rendre fennakad a védőkön, ami szezon közben alig fordul elő vele. Viszont így másokat is megfoszt a találat lehetőségétől, hiszen nem passzol, megy, mint az orratlan, és labdát veszít. Ez a baj Suarezzel. Az, hogy harap… Nem vagyok pszichológus, és ez szerintem pszichológiai probléma. Azzal semmiképp sem fogják leszoktatni róla, ha négy hónapra eltiltják a focitól. Harapott ő már 2010-ben az Ajaxban is, tavaly a Liverpoolban is, és most megint. Ez nem lehet véletlen vagy pusztán rossz szokás. Azzal, hogy 39 mérkőzést kihagyatnak vele, semmi sincs megoldva. Suarez van akkora játékos, hogy a fociszakmának, beleértve a FIFA-t is, jobban oda kellene figyelnie rá. Mindenesetre a Barcelona rögtön ki is használta az alkalmat, hogy az eredeti 87,5 millió eurós vételárat, amelyet a Liverpoolnak kínál Suarezért, 50 millióra csökkentse le. A Liverpool viszont csak az eredetileg kikötött árért válna meg az uruguayitól. Aki nem mellesleg idén az angol bajnokság gólkirálya lett és európai aranycipős. Ők tudják. Én, mint régi Liverpool-drukker, ambivalens vagyok Suarez eladásának ügyében. Azt viszont elképzelni se tudom, hová teszi majd be a Barcelona Suarezt Messi és Neymar mellett. Lehet, hogy a Barcelona lesz az új Real Madrid, a „Galaktikusok”, amely attól lesz nagy, hogy felvásárolja a világ legjobb játékosait? Aztán ülteti őket a kispadon?



Luis Suarez – lasportsanostra.com

Mindenesetre fantasztikus meccsek vannak még előttünk, a vb-n is, Wimbledonban is, és biztosan elfeledtetnek minden kellemetlenséget, amit csak okozhatnak nekünk a sajnos szükséges kellékek, úgymint televíziók és kommentátorok. Én maradéktalanul elégedett leszek, ha Nadalka és a hollandok győznek. Nincs rá sok esély. Hollandia még sohasem nyert világbajnokságot, Rafael Nadal is csak kétszer Wimbledont (de milyen mérkőzéseken!). Aztán ha mind a kettőnek vége, visszatérünk a magyar hétköznapokba. Se foci vb, se Wimbledon, csak a magyar hétköznapok a maguk megszokhatatlan bunkóságával.