Galamus-vélemény és személyes vélemény



Előzmények:
– Mihancsik Zsófia: A volt miskolci rendőrkapitány a „baloldal” közös polgármesterjelöltje
– Krémer Ferenc: Utat vesztve – Megjegyzések a Pásztor-ügyhöz
– Herényi Károly: Egy embertelen ország
– Andor Mihály: Rögtön az elején
– Gyurcsány Ferenc: Pásztor Albert jelöléséről
– Debreczeni József: Pásztor Albert mellett
– Varga Andrea: Nyílt levél az Együtt-PM politikusaihoz és a baloldali liberális értelmiséghez
– Simkó János: A felelősség szabadsága
– Szigetvári Viktor: A tiszta beszéd fontosságáról
– Herényi Károly: Még egyszer a Pásztor ügyről, avagy javul-e a miskolci cigányok helyzete, ha ő lesz a polgármester
– Bari József: Nyílt levél a DK-hoz és a baloldal szimpatizánsaihoz
– Krémer Ferenc: Miskolc Pásztora
– Lánczos Vera:
A Pásztor-ügy, ellenfényben
– Krémer Ferenc:
Felhívás a demokratikus pártokhoz és a demokratikus közvéleményhez




Krémer Ferenc szombati aprója heves vitákat váltott ki a Facebookon. És számos kedves és jóindulatú hozzászóló Galamus-véleményként aposztrofálta.


Sokadszor írom le: nem létezik Galamus-vélemény. Sohasem létezett, mert a csoportot szuverén emberek alkották addig is, amíg volt. Soha senki nem írta elő nekik, miről mit gondoljanak.


Én például most, a cikk közlése előtt is vitatkoztam Krémer Ferenccel. Nem a tiltakozása miatt, mert természetesen mindenki az ellen tiltakozik, ami ellen akar. Hanem a „felhívása” miatt. Mert úgy gondoltam és gondolom, hogy képtelenség ezeket a „demokratikus” pártokat és ezt a „demokratikus” közvéleményt felszólítani arra, hogy rendszabályozza meg a Demokratikus Koalíciót. A demokratikust azért teszem idézőjelbe, mert ha a demokrácia minősége olyan, mint amilyenek ezek a pártok és ez a közvélemény, akkor legfeljebb beteg demokráciáról beszélhetünk. És azt képzelni, hogy a Demokratikus Koalíció vélt betegségét (én azt mondanám, rossz döntését) más, súlyosan beteg harcostársakkal lehet gyógyíttatni, megengedhetetlen tévedés (egy másik írásban hosszabban is elmondom majd, miért tartom betegnek mind a kettőt). Márpedig Krémer Ferenc felszólítása azt a látszatot kelti, hogy van egy fertőző zárvány az ország közéletében, a DK, amelyet az egészséges test majd sikeresen kivet magából, feltéve hogy az egészséges részek összezárnak a DK-val szemben. Talán nem kell részleteznem, mennyire hordozója az egészségnek az MSZP nevű hatalomtechnikai alakulat vagy az életidegen, egy szünet nélkül fröcsögő ember vezetése alatt álló LMP, vagy az unikomozó Párbeszéd Magyarországért, amelynek tagjai nem akkor voltak kénytelenek bánatukban az italhoz nyúlni, amikor a vállalhatatlan MSZP-vel összeálltak, hanem akkor, amikor a Gyurcsány-féle DK-val. Hogy a mai „közvéleményformálókról” (ezt a szerepet ma leginkább a netet teleíró hivatásos epehányók testesítik meg) ne is beszéljünk. Ráadásul úgy gondolom, hogy aki a véleményformálás igényével megszólal bárhol – nem tanulmányban, nem tudományos dolgozatban, hanem publicisztikában, ráadásul a mozgósítás igényével írt publicisztikában –, annak tisztában kell lennie azzal is, milyen az a kontextus, amelyben beszél. Hogy a felszólítását egy olyan közeghez intézi, amely évek óta a legfőbb feladatának tartja Gyurcsány meg a pártja kinyírását. Erre pedig fölösleges felszólítani, kiválóan működik ez anélkül is. Feltéve hogy az ember nem akar beállni közéjük. Mert ha igen, akkor helyénvaló a csúsztatás is (egészséges demokratikus pártok és demokratikus közvélemény, szembeállítva a DK beteg „demokratikusságával”) és helyénvaló a harcos felszólítás is a kirekesztésre (pontosabban a folytatására).


Ami a dolog lényegét illeti: a Pásztor Albert-problémáról „a demokratikus közvélemény” is sokféleképpen gondolkozik. (Erről is majd máskor részletesen.) Ez a Galamusban megjelent írásokból is világosan kiderülhetett volna Krémer Ferenc számára is. De hogy a félreértések kedvelőinek ne legyen olyan könnyű a dolguk, megismétlem: ami fentebb és alább olvasható, az csak az én véleményem, nem képviselek semmiféle csoportot, a Galamus egykori csoportját sem, de még a „demokratikus közvéleményt” sem.


Szeretném megismételni, amit az újraközölt írásom mellé írtam. Én például úgy gondolom, hogy Pásztor Albert nem rasszista. De 2009-ben rasszista mondatokat mondott. Olyan mondatokat, amilyenekkel az igazi vérmes fajgyűlölők beszélnek. Nem azért nem szabad tehát a Demokratikus Koalíciónak mögé állnia, mert Pásztor cigánygyűlölő volna, hanem azért, mert alkalmatlan politikusnak. Mert láthatólag nem tudta, hogy rasszista mondatokat mond, és ezzel – még ha akaratlanul is – nemcsak a hivatásos fajgyűlölőket támogatta meg, hanem azokat a közembereket is, akik szintén a fajgyűlölők nyelvét beszélik, hiszen értelmes és tisztességes gondolkodás- és beszédmódot soha senki nem kínált nekik, ahogy hihető, megvalósítható és emberséges megoldást sem a problémáikra. Az övékre sem.



Setét Jenő roma polgárjogi harcos ezt a szerinte bizonyára mélyen igaz mémet osztotta meg a Facebook-oldalán

Ami Eörsi Mátyás mondatait illeti, amelyeken ma a teljes sajtó is gúnyosan és felháborodottan lovagol, és a vélemények úgy összegezhetők, hogy a DK és a Jobbik közt pusztán az a különbség, hogy a Jobbik „cigánybűnözést”, a DK meg „romabűnözést” mond, Eörsi maga pedig „szalonrasszista”. Hát nem. Eörsi Mátyás, egyebek mellett, a következőket mondta az ATV-ben: „A mondatok [Pásztor Albertéi 2009-ben] rettenetesek voltak, ezt lássuk be.”Az ország joggal felszisszen arra, amikor azt mondják, hogy romabűnözés. Azt gondolom, hogy egy rendőrkapitánynak vannak személyes tapasztalatai”, de „ilyet a magyar állam képviselője nem mondhat. Mert ő nem tehet különbséget elkövető és elkövető között.” „Most csak arról beszélünk, hogy romabűnözés van-e. Sajnos, ilyen statisztikailag létezik és mögötte igen súlyos szociális tragédiák vannak, de még egyszer, ő ilyet nem mondhat. És ezt most már érti. Hogy ha ő lát is ilyet, ha tapasztal is, ő ilyen mondatokat nem mondhat… És ezek a viták egyébként erre alkalmasak, hogy azok az emberek, akik korábban rendőrök voltak, mások voltak és nem volt meg a fülük ezekre a problémákra, ezeket megértsék.” Ha jól olvasom, ez nagyon nem ugyanaz, mint amit a Jobbik mond, de még csak nem is az, ahogyan Pásztor Albert beszélt öt évvel ezelőtt: „Kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az egymás mellett élés. Ennyi. Ennyi. Semmi több.” Természetesen nem lehet „romabűnözésnek” nevezni azt, amit a rasszisták „cigánybűnözésnek” neveznek, ilyet nemcsak Pásztor Albert „nem mondhat”, hanem Eörsi Mátyás sem, mert akkor „felszisszen az ország”. Ez súlyos hiba, különösen egy olyan politikusnál, aki épp a „cigánybűnözéses” beszédmód ellen akar érvelni. De nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a szövegösszefüggést sem, amelyben a kifejezés elhangzott, mert akkor semmi értelme annak, hogy mondatokban beszélünk. Akik holmi politikai gyűlöletek kiélése kedvéért mégis figyelmen kívül hagyják, azok a magyar intellektuális lepusztulás aktív elősegítői (nem mellesleg a cigánysors megváltozásának esélyeit is rontják), hiszen a mondatokat, verbális önkifejezésünk eszközeit, megfosztják attól a tulajdonságuktól, hogy értelmezik egymást. De hát a differenciált gondolkozás képessége és pontos szövegértés igénye sem sajátja a magyar „demokratikus közvéleménynek” (erről is később). Így aztán a szombati DK-tüntetésen harcos jogvédőknek sikerült néhány táblával összemosniuk a DK-t és a Jobbikot. A magyar demokrácia és a cigányok védelmének nagyobb dicsőségére.



Jelszavak a DK szombati demonstrációján – azt a kérdést is sikerült feltenniük, hogy lesz-e zsidózó jelöltje is a DK-nak – a Népszava felvétele

(A Népszava képgalériáját lásd itt)


Tudom természetesen, hogy az elszánt jogvédők szerint azt, hogy a cigányok rettenetes szociális és kulturális helyzete összefüggésben van azzal, hogy sokan közülük bűncselekményeket követnek el, még megemlíteni is tilos. Az már „cigányozás”. Aki erről beszélni mer, az rasszista. Vagyis én sem írhattam volna le az újraközölt cikkemben azt, hogy a cigányok lakta faluban a gyerekek „ha éppen nincs tél, és nem fagyoskodnak otthon a hideg házban (és éppen nem fát lopni mennek), a falu egyetlen utcáján vagy a mezőn élik az életüket”, mert a falopás emlegetésével a jogvédők szerint nyilván egy skatulyába kerülök azokkal a rendőrökkel, akik a cigányokra utaznak. Nem írhattam volna le azt az elemi és megrázó tapasztalatomat, hogy „a házuknak van udvara, kertje, de sose jutott eszébe, hogy krumplit, babot ültessen, tyúkot tartson. Ahhoz valamiféle ambíció kéne, tervezés, az, hogy az öngondoskodás lehetősége ott legyen a fejében. Nincs ott” – mert ez a cigányság kulturális megbélyegzése. De ha a harcos jogvédők (meg a rájuk települt „újságírók”) álláspontját elfogadjuk, akkor Magyarország egyik legnagyobb problémájának az ügyében ítéljük némaságra magunkat. Akkor mindazokat, akik az életüket megkeserítő tapasztalatokkal élnek együtt – nem „a” cigányok, hanem cigányok által elkövetett betörésekkel és almalopásokkal –, odadobjuk a fajgyűlölőknek, az ő embertelen értelmezésüknek. Mindannyian tudjuk, a krétakörös Gulyás Márton is, hogy „statisztikailag” létezik „romabűnözés” – még ha mi nem is ezen a nyelven beszélnénk róla, ha beszélhetnénk –, és hogy „mögötte igen súlyos szociális tragédiák vannak”. De ha csak a cigányok – ránk, valamennyi magyar állampolgárra nézve szégyenletes, mert évtizedek óta eltűrt – élethelyzete iránt tanúsítunk megértést, azoké iránt nem, akik az ilyen élethelyzetekből adódó következményeknek aktuálisan az elszenvedői, ha a beszédtilalom miatt nem tudjuk elmagyarázni nekik, hogy a cigányok nyomorúsága és az övék ugyanarról a tőről fakad, mert akkor azt is el kellene tudnunk mondani, hogy a cigányok egzisztenciális-kulturális nyomora és az általuk elkövetett bűncselekmények között igenis van összefüggés, és „hogy nagyon is érdemes ’áldozni’ a köz pénzéből, figyelméből és energiáiból a cigányok képtelen élethelyzeteinek felszámolására, mert a társadalmi békéhez, a miskolci nem cigány származásúak békéjéhez is, nem vezet más út”, akkor a rasszisták előtt tesszük le a fegyvert. Nem a beszédtilalom a megoldás, hanem a másfajta beszéd. Amelyik radikálisan szakít a fajgyűlölő beszédmóddal, de az elvakult jogvédők píszíjével is.


Ezért tartom rossz döntésnek a DK döntését (az MSZP-ről én se beszélek, nyilván nem véletlen, hogy láthatólag mindenki úgy véli, náluk ez belefér). Mert ha a DK is odaáll a rasszista beszédmódjáról elhíresült volt rendőrkapitány mellé, épp ezt a másfajta beszédmódot lehetetleníti el. Ebben a véleményemben természetesen az is benne van (ahogy láthatóan szinte mindenkiében, hiszen mi másért esnének neki csak a DK-nak), hogy egyetlen más politikai párttól sem remélem, hogy ezt a másfajta megközelítést és beszédmódot segít kialakítani és képviselni (természetesen ez nem elsősorban a DK dolga volna, hanem a magyar értelmiségé és közvéleményformálóké, de erről is később). Örülök persze, ha Pásztor Albert „most már érti”, hogy „a magyar állam képviselője ilyet nem mondhat”, de egy politikai pártnak nemcsak az „egzigenciákra”, hanem a saját szimbolikus üzeneteire is figyelnie kell. És ha bármelyik másik párt meg is teszi, a DK egy pillanatig sem üzenheti azt, hogy így öt év után csak úgy szemet huny a volt rendőrkapitány védhetetlen mondatai fölött. Nem keveredhet abba a gyanúba sem, hogy ugyanolyan elvtelen szavazatvadász, mint az összes többi, és ha kell, ehhez még a miskolciak rasszizmusát is meglovagolja. Mert akkor épp azt a politikai alternatívát hitelteleníti el, amelynek a képviseletére létrejött, és amelyért kínkeservesen végigcsinálta a maga elmúlt három évét.