Hitelesség?

Kedden Karácsony Gergely volt az Egyenes beszédben Kálmán Olga vendége. Az országgyűlési választásokról szóló EBESZ- jelentés volt az első téma, de én a beszélgetés másik részéről szeretnék szólni, amely a Pásztor-ügyre vonatkozott, lévén Karácsony Gergely az Együtt- PM politikusa, s az Együtt-PM súlyos vádakat fogalmazott meg más baloldali politikusokkal és pártokkal szemben, mert szerinte engedményeket tesznek a rasszista választók kedvéért, szimpátiájuk elnyerése érdekében..


A műsorvezető, Gulyás Mártont idézve, feltette a kérdést, „sunnyog-e” az Együtt-PM Pásztor jelölését illetően, minthogy a helyi szervezetük változatlanul támogatja, miközben ők országos szinten élesen kritizálnak.


Karácsony szerint nem sunnyognak, hiszen mind az Együtt, mind a PM elnöksége világosan kifejtette, hogy nem támogatja Pásztor Albertet, aki amúgy független jelölt, tehát nincs is mit támogatni rajta.


A helyi szervezetük tagjaival hosszú beszélgetése volt, csupa olyan ember dolgozik ott aktivistaként vagy önkormányzati képviselőjelölként, akikről ő végképp nem gondolja azt, hogy ebben az ügyben ne a helyes oldalon állnának (mármint az egész- roma, nem roma együttélés – konfliktusában.) Olyan emberekről van, akik húsz éve szociális munkásként a területen dolgoznak, és ők egy egész életutat látnak, Pásztor Albert egész személyét. Ebben az életútban a 2009-es rossz mondatok fontos elemet jelentenek, de nyilván ott van még mellette 30 év elvégzett munkája.


Ez az érvelés eddig szinte szóról-szóra egyezik meg azzal, amit a DK vagy az MSZP politikusai mondanak.


De akkor meg miért faroltak ki mögüle – szólt a kérdés.


Érdemes különös figyelemmel követni az érvelést! Karácsony országos politikusként nem látja azt, amit a helyi szervezet emberei. Ő azokat a mondatokat látja. Az a fő problémája, hogy neki országos politikusként olyan politikát kell képviselnie, amellyel kiáll bizonyos értékek mellett. Szerinte a mai magyar baloldal nagy problémája, hogy lazán kezeli azt, hogy a politika mégiscsak erkölcsi meggyőződésekről szól.


Tehát: van a helyi Együtt-PM szervezet, tagjainak morális és demokratikus elkötelezettsége nem megkérdőjelezhető Karácsony szerint. Van egyfajta tapasztalatuk, amit elmesélnek Karácsony Gergelynek, de ő ezt országos politikusként nem láthatja. Erkölcsi meggyőződése miatt nem láthatja, mert mint országos politikusnak, mást kell képviselnie. Karácsony Gergelynek ugyanakkor ez a helyi tudás elég ahhoz, hogy továbbra se kételkedjen abban, hogy a helyiek jó oldalon állnak, de nem elég ahhoz, hogy ne kérdőjelezze meg a többi párt erkölcsi meggyőződését, mert (sarkítva): azok nem látják másként felülről, országos politikusként ugyanazt, amit helyi szervezetük lent és konkrétan lát.


Ezt az ellentmondást persze Karácsony is érezte, ezért ő is „a Pásztor mint szimbólum” elmélettel operál. Ha ő találkozik egy emberrel, mondta, aki az országos politikában szimbólum lett egy mondat miatt, akkor elvárja, hogy az egész életútjából eredően másfajta mondatokat is halljon tőle, de nem hall.


A műsorvezető jelzi, hogy azóta hallhatott, éppen előző este, mire Karácsony azzal érvelt, hogy neki négy másodperce volt reagálni és dönteni erről, és akkor azt gondolta, hogy ebben az ügyben ő nem tud engedni.


Jól értjük! Volt négy másodperc eldönteni, hogy egy olyan szimbólumhoz igazodnak-e, amely eltér a valóságtól vagy az általa utóbb szintén megismert helyi valósághoz. És az erkölcsi meggyőződés a szimbólumhoz igazodást kívánta meg.


Nem csoda, ha ezen a ponton Karácsonynál is a már megszokott csúsztatások következnek. Ez egy nagyon fontos vita, Pásztor Albert személyétől függetlenül (ez az első csúsztatás); ha a magyar baloldal azt gondolja, hogy a rasszista szavazóknak tett engedményekkel lehet kijönni a népszerűségvesztésből, akkor nagyon rossz úton jár (ez a második csúsztatás.)


Tehát, először is: miért beszéljünk Pásztor Albert személyétől függetlenül arról, amit súlyos vádként Pásztor Albert jelölése miatt vagdosnak Pásztor mondatai kapcsán mások fejéhez? Róla kell beszélni, mert az ő jelölésében kellett állást foglalni. És ugye nem gondoljuk, hogy akit az Együtt-PM helyi szervezete a jó oldalon állva támogat, azt mások viszont a rossz oldalon állva direkt azért támogatnak, mert így akarnak engedményeket tenni rasszista nézeteket valló szavazóknak? Másodszor, természetesen csak egyet lehet érteni abban, hogy a baloldal ne játssza ki a rasszista kártyát. De ezek után mégis kik a figyelmeztetés címzettjei? Azok, akiknek az országos szervezetei nem látnak mást felülről, mint alulról?


A riporternek is feltűnik a bukfenc: biztos, hogy a magyar baloldal Miskolcon a rasszista szavazó felé akar kacsingatni? Nem másról van szó? Nem arról, hogyan beszélünk dolgokról?


Karácsony erre hosszabb fejtegetésbe kezd. Miskolcon és sok helyen az országban pokol az élet. „Abból a szempontból, ahogy a romák és a nem romák nem tudnak együtt élni” – mondja. Ez egy létező konfliktus, ez egy létező probléma.


Hűha! Ez nagyon úgy hangzik, mint ez a mondat: „Kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az egymás mellett élés. Ennyi. Ennyi” Ebben a mondatban is benne van a kölcsönösség: nekünk nem megy velük, nekik nem megy velünk.


Ha én most Együtt–PM-politikus lennék, akkor cigányozással kellene vádolnom Karácsony Gergelyt? Kiollózni ezt a mondatot, táblára írni, és nem foglalkozni a kontextussal? De én nem vagyok Együtt-PM-politikus. Nem gondolom, hogy ez a mondat engedmény a rasszistáknak, csak azért, mert formailag hasonlít egy másik mondatra, amely miatt szimbólum lett Pásztor.


Mindenesetre érdekesen folytatódik a fejtegetés: az a lényeg, hogy milyen szavakkal, milyen tettekkel akarunk ezen változtatni. Van egy elképesztően mély társadalmi probléma, és nem oldható meg egyik napról a másikra, évtizedes feladat.


Ezt vajon ki gondolja másképpen a többi baloldali pártban? Senki.


Ezekről lehet őszintén beszélni, mondja Karácsony, és egy rendőr esetében is lehet szótévesztés, amit mondott, de egy politikus esetében a szavaknak és a tetteknek összhangban kell lenni..


Pásztor nem használta a „cigánybűnözés” kifejezést – jelzi a riporter. Más használta – nyomta meg a szót jól hallhatóan Karácsony, nyilvánvalóan Eörsi Mátyásra utalva. Olyan politikus használta, akivel ő sok mindenben nem értett egyet, de azt nem gondolta, hogy még ebben is vita támad közöttük. Itt egy nagyon mély és nagy problémáról van szó, amiről lehet és kell beszélni, de azt mondani, hogy ezek az emberek azért követnek el ilyen bűncselekményeket, mert ők romák, az ennek a konfliktusnak az elmélyítése.


Csakhogy ezt nem mondta senki, még Eörsi mondatát sem lehet tovább facsarni úgy, hogy erre a következtetésre lehessen belőle jutni. Mihancsik Zsófia írta néhány napja:Természetesen nem lehet ’romabűnözésnek’ nevezni azt, amit a rasszisták ’cigánybűnözésnek’ neveznek, ilyet nemcsak Pásztor Albert ’nem mondhat’, hanem Eörsi Mátyás sem, mert akkor ’felszisszen az ország’. Ez súlyos hiba, különösen egy olyan politikusnál, aki épp a ’cigánybűnözéses’ beszédmód ellen akar érvelni. De nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a szövegösszefüggést sem, amelyben a kifejezés elhangzott, mert akkor semmi értelme annak, hogy mondatokban beszélünk. Akik holmi politikai gyűlöletek kiélése kedvéért mégis figyelmen kívül hagyják, azok a magyar intellektuális lepusztulás aktív elősegítői (nem mellesleg a cigánysors megváltozásának esélyeit is rontják), hiszen a mondatokat, verbális önkifejezésünk eszközeit, megfosztják attól a tulajdonságuktól, hogy értelmezik egymást.


Karácsony Gergely ebben az interjújában pontosan azt folytatatja, amiről az idézetben szó van. Azt mondja, Eörsire célozva, hogy baloldali politikusok azzal kovácsolnak maguknak politikai népszerűséget, hogy belecsúsznak ilyen mondatokba, vagyis Eörsit tudatosan a rasszisták kegyét keresőnek tünteti fel.(Igaz azért Krémer Ferenc még rajta is túltesz, amikor ezt a képtelenséget írja: „az a politikai gondolkodásmód fertőz, amely megengedhetőnek tartja egy neonáci gondolat felhasználását egy demokratikus párt politikájában”. Ez nemcsak elképesztő inszinuáció, de megokolhatatlan is. Tudatosságról és aljas számításról beszél, minden igazolás nélkül. Megfeledkezik és eltekint tettektől és politikától, kényszeresen értelmez félre szándékokat, mondhatni szómágiával él.


Én nem állítom Karácsonyról azt, amit ő cinikusan állít Eörsiről. Nem nevezem a rasszisták kegyét keresőnek, mert használt egy alakilag szinte azonos mondatot, mint Pásztor, aki ugye szerinte a mondataival azonossá tett szimbólum az országos politikában. Azt viszont állítom, hogy szemforgató, és hogy igaztalan politikai boszorkányüldözésben vesz részt. Az a kétségbeejtő és paradox helyzet áll elő, hogy az egyik demokratikus párt politikusa evidenciákat magyarázgat egy másik demokratikus pártnak, amely létrejötte óta következetesen azt képviselte, amit magyaráznak neki. De akkor mégis mi célból és milyen alapon teszi? Mert Gulyás Márton azt akarja, hogy Pásztort senki ne támogassa? Gulyás szerint Pásztor támogatása engedmény az elvekből. Karácsony nem akarhatja ezt, hisz helyi szervezete ott áll Pásztor mögött és amúgy a jó oldalon, mondta. Hacsak nem épp ezt szeretné minél inkább elfedni? Ha nem ezt, akkor mit szeretne? Eörsitől valamit? Eörsi az egész beszélgetésben az ellenkezőjéről beszélt annak, mint amit állítanak róla. Éppen azt magyarázta, hogy semmilyen etnikum és a bűnözés fogalma nem kapcsolható össze.


Sürgősen észhez kéne térni, nem kéne megkérdőjelezni demokraták elkötelezettségét, sőt egyenesen aljas számítással vádaskodni, mert ez méltatlan. Ez az út nem morális megtisztuláshoz, hanem morális eliszposodáshoz vezet, és marad a sötétség.







Előzmények:
– Mihancsik Zsófia: A volt miskolci rendőrkapitány a „baloldal” közös polgármesterjelöltje
– Krémer Ferenc: Utat vesztve – Megjegyzések a Pásztor-ügyhöz
– Herényi Károly: Egy embertelen ország
– Andor Mihály: Rögtön az elején
– Gyurcsány Ferenc: Pásztor Albert jelöléséről
– Debreczeni József: Pásztor Albert mellett
– Varga Andrea: Nyílt levél az Együtt-PM politikusaihoz és a baloldali liberális értelmiséghez
– Simkó János: A felelősség szabadsága
– Szigetvári Viktor: A tiszta beszéd fontosságáról
– Herényi Károly: Még egyszer a Pásztor ügyről, avagy javul-e a miskolci cigányok helyzete, ha ő lesz a polgármester
– Bari József: Nyílt levél a DK-hoz és a baloldal szimpatizánsaihoz
– Krémer Ferenc: Miskolc Pásztora
– Lánczos Vera: A Pásztor-ügy, ellenfényben
– Krémer Ferenc: Felhívás a demokratikus pártokhoz és a demokratikus közvéleményhez
– Erős Ferenc: A Pásztor Albert-ügyhöz
– Mihancsik Zsófia: Galamus-vélemény és személyes vélemény
– Andor Mihály: Libikóka
– Krémer Ferenc: A „romabűnözés” és a Demokratikus Koalíció






Lánczos Vera