Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 25.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. november 27. szombat, 03:58
- Megbeszéljük
Bolgár György kérdései a 2010. november 25-ei műsorban
Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy megdöbbent a külföldi sajtó a magánnyugdíjpénztárak államosítása miatt. Ez rémálom, ez Argentína – írják. De még itthon a jobboldali internetes portálok és értetlenkednek. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, aki mára magához kérette a pénztári vezetőket, elzárkózott az érdemi tárgyalásoktól. Mire a Stabilitás Pénztárszövetség közölte, a három millió pénztártag alkotmányos jogainak megsértése miatt európai uniós ombudsman kijelölését kéri. Az MSZP népszavazást kezdeményez, de vajon engedik-e neki. És megállítja-e valaki az Orbán kormányt?
Ehhez kapcsolódik, hogy még az egy nappal korábbi fejlemény a Költségvetési Tanács lenullázásáról írva a tekintélyes brit Economist blogja a venezuelai baloldali diktátorhoz Chaveshez hasonlítja Orbán Viktort. Ez se baj?
Mit szólnak ahhoz, hogy két napja gyengül a forint, részben persze az ír válság miatt. Mára viszont a magyar állampapírok is megérezték az aggodalmakat, éves csúcsra nőttek a hozamok, vagyis az idei legrosszabb feltételekkel tudták csak eladni őket. Ráadásul kevesebbet a tervezettnél.
Mi a véleményük továbbá arról, hogy egyre többen kapnak felmentést a kétmilliós bérplafon alól, miközben megy a propaganda a pofátlan végkielégítésekről. Ezek szerint vannak jogos kivételek az állami és önkormányzati szférában?
És végül beszéljük meg, hogy a kereszténydemokraták szerint be kellene venni az új alkotmányba a magzati élet védelmét. Szép új világ, vége az abortusznak?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
A közszolgálat központi hírgyáráról
Pálffy István, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője, volt televíziós
Bolgár György: - Bár médiáról szeretnék veled beszélni, azért ha az utolsó témámra visszautalok, nem tudom tudsz-e egyáltalán valamit és megtárgyaltátok-e már a KNDP frakciójában, hogy a magzati élet védelme mit jelent az alkotmányban, vagy mit szeretnétek, ha jelentene?
Pálffy István: - Korai beszélni róla, és ez elsősorban azoknak a kompetenciája, akik az alkotmány-előkészítő bizottságban vannak. Különösképpen Salamon László képviselőtársamé, aki a munkacsoportot vezeti. Úgyhogy ezt most meghagynám számukra.
Bolgár György: - Jó. Akkor még egy másik nagypolitikai kérdés, bár a média is nagypolitika. Hogy mit szólsz ehhez a magánnyugdíjpénztári fordulathoz? Mi a kormány szándéka? Hogy minél több magánnyugdíjpénztári tagot szeretne visszaterelni az állami rendszerbe és hogy az így felszabaduló összegeket részben a költségvetési lyukak betömésére, részben adósságcsökkentésre akarja felhasználni, ezt eddig is tudtuk. De Orbán Viktor néhány hete a parlamentben mondta, hogy szabad választás lesz. Mindenki eldöntheti, hogy megy-e vagy marad. Most a szabad választásból annyi lesz, hogy ha marad a magánpénztárban, akkor nem kap állami nyugdíjat. Így képzeltétek, így gondoltátok, így értettétek eredetileg is?
- A lényeg az, hogy alaposan el kell olvasni ezeket a terveket. Még magam sem tartok ott, hogy minden részletet ismerjek belőle. Az biztos, hogy remek nyugdíjszakembereink vannak, hiszen a nyugdíjbiztosítási témát a KDNP-s Mészáros József vezeti. Úgyhogy biztos, hogy tisztábban fogunk látni, ha a részletek kiderülnek. Itt azért én két dologra felhívom a figyelmet. Az egyik ez a bizonyos önkéntesség vagy visszalépés kérdése és a pillérek száma. Azért nagyon fontos értelmezni, hogy az a fajta magánnyugdíjpénztár, ami ’97-ben Magyarországon létesült, nem az az önkéntes alapú, amely a nyugat-európai országokban egy újabb pillért állít az öngondoskodás formájában az állami nyugdíj mellé. Hanem az a fajta valóban kényszeres megoldás, amibe egy korhatár után bele kellett lépni. Hogy hogyan lesz ezek után, azt tényleg nem az én kompetenciám kommunikálni, erre megvannak a megfelelő szakemberek. Én a magam részéről, mert tanácsokat adok természetesen azoknak, akik érintettek, a koromnál fogva, azt tanácsolom, hogy irány az állami nyugdíj.
- Annyit azért a kötelező belépésről, hogy persze az unióhoz újonnan csatlakozott közép és kelet-európai országokban nem volt semmilyen hagyománya a magánmegtakarításnak, köszönhetően az egypártrendszernek és az állam mindenhatóságának. Nyugaton viszont ennek hagyománya volt, gyakorlata, általános gyakorlata, nem kellett kötelezni rá az embereket. Itt valamilyen módon meg kellett ezt indítani.
- Stimmel, így van, szerintem zárjuk le ezt azzal, és menjünk át a médiára, hogy kilenc ország keresi az igazát ez ügyben Brüsszelben az Európai Uniónál. Az észtek már alkalmaztak egyfajta megoldást, szerintem kilenc ország kilencféle megoldást fog alkalmazni. Oda kell szabni mindenkinek a maga költségvetéséhez és a maga anyagi kondícióihoz.
- Akkor térjünk át a médiára. Azt írja a talán legtekintélyesebb magyar hetilap, a HVG a mai számában, hogy úgy tűnt, végrehajtókat kerestek és találtak a közszolgálati médiumok élére, hétfőre azonban kiderült, hogy valójában ítéletvégrehajtókat szerződtettek. Ez egyrészt a kinevezett vezetőknek is a minősítése, másrészt azonban annak a most már teljesen nyilvánvaló tervnek is a minősítése, hogy a négy a közszolgálati médium egységes központi hírgyárat és szerkesztőséget hoz létre. Mondjuk az MTI keretein belül, de ez lényegében mindegy is. Mint régi rádiós és mint régi televíziós, szerinted ez jó ötlet?
- Nézzük akkor beszéljük meg, ugye, Gyuri, beszéljük meg.
– Ameddig tehetjük, István.
- Igen, igen, igen. Egész nyugodtan, szerintem ez hozzád kötődik most már ez a műsor és amíg bírod, csinálni fogod, messze van ennek a vége. Na. Ugye az ítéletet. Ugye a vezérigazgatók mint egy társaság vezetői, valóban végrehajtanak egy ítéletet, az a dolguk, hogy végrehajtsák a munka során felmerülő ügyekben. Az ítélet pedig lehet felmentés is, azért tartsuk meg így, hogy itt nem valami büntető ítéletről van szó. Végrehajtásról van szó valóban, végre kell hajtani azt, amit a törvény számukra kötelezően leír. És majd a következő törvénnyel, ugye ami most javaslat formájában hétfőn megérkezett a parlament elé, kiterjesztő formában – a korábbi médiajavaslat az, amit elfogadtunk már az év folyamán, ez a 104-es törvény –, azzal együtt keretrendszert teremt számukra, amiben el kell kezdeni működni és végre kell hajtani valóban például az olyan dolgokat, mint az MTI kizárólagos szolgáltatása. Most érünk oda, hogy ez vajon jó-e vagy rossz, hogyan néz ez ki. Szerintem nem rossz és nem lehetetlen, de nehéz lesz, ezt hozzáteszem. Itt olyan nagyon különleges és egymással nem összekeverhető műfajok vannak, rádió, televízió, új média, internet és annyi minden másfajta hírszolgáltatás, különböző platformok, hogy ember legyen a talpán, aki erre oda tud figyelni. De azért ne írjuk le ezt az első pillanatban. Szerintem van a mostani közszolgálati intézmények állományában bőven annyi és olyan jó szakember, hogy nekem az az érzésem, meg fogják ezt oldani. Hozzáteszem, nehéz lesz.
- De ha te, a médiaszakember azt mondod, hogy nehéz lesz, ez a dolog technikai része. És teljesen egyetértek veled, hiszen tudjuk, hogy mennyire különböző műfajokról és igényekről van szó.
– Így van, így van.
– Még ha odaviszik is mondjuk a televízió híradóból vagy a rádió krónikájából az MTI-be – mindegy, hogy milyen helyen dolgoznak – az embereket, és azt mondják, hogy most akkor innen csináld meg a rádió híreit vagy tudósításait, vagy interjúit, akkor is nehéz lesz ezt egy központi hírszerkesztőségben megcsinálni, összeilleszteni. Akkor miért kell egybe rakni az egészet, ha amúgy is külön cégeknek külön igények alapján dolgoznak. Tehát szakmai oldalról sok aggodalma és fenntartása van az embernek, ez az egyik dolog. De van ha tetszik elvi, és persze nagyon gyakorlati aggodalom is. Ha visszaemlékszel, akkor azért a Kádár-rendszerben a sajtó nem nagyon volt szabad, a szabadság akkor kezdett egy picit nyílni, amikor a különböző intézmények, sokkal kevesebb volt belőlük persze, mint ma, elkezdhettek önállóan dolgozni. Tehát amikor nemcsak MTI-híreket lehetett felhasználni, hanem a rádiónak voltak saját kül- és belföldi tudósítói és nem kellett az MTI-hez menni jóváhagyásra, hogy ez a hír most jó-e így vagy sem. Amikor a televízió is a saját embereivel oldotta meg a dolgot. Abban a pillanatban, hogy megint egyesítik ezt, egy központi akarat lesz – tegyük fel, a lehető legjobb, de akkor is csak egyféle lesz. És ráadásul ingyenesen fogják ezt szórni minden médiumnak. Nem egy állami túlsúly érlelődik a médiában?
- De Gyuri, a versenyt nem a közszolgálaton belül kell megteremteni. A versenyt a piacon kell megteremteni. Csak az eklatánsabb és a legtöbbet emlegetett példát, a BBC-t hozom fel, a BBC is úgy működik – nota bene, nincs egy akkora nagy hírgyára vagy ilyesmi –, hogy egymásra támaszkodnak a külföldi tudósítók és a belföldi riporterek. És ha van valamijük, ha termeltek valamit, azt bedobják a közösbe, és azt tudja használni az internetes felület, tudja használni a tévé, a rádió. Persze, a saját műfaji szabályai és a műfaji jellegzetességei folytán. De ez nem jelenti azt, hogy egy ember meg tud oldani mindent, ez azt jelenti, hogy különböző szerkesztőségek vannak tévében, rádióban, interneten. De döntően azért ugyanaz szól, mert a lényeg mégis az, hogy amit a BBC riporterei termelnek, az olvasható legyen a portálon, hallható legyen a kocsiban és nézhető legyen a lakásban. Tehát így bontakozik ez ki. És legyen része a piacnak és legyen része a versenynek. De nem önmaguk között versenyeznek, nem kell a Magyar Televíziónak meg a rádiónak a Duna Televízióval versenyeznie.
- Nézd, ebben talán egyet is érthetünk.
– Na!
– Még azt is mondanám, hogy nem is feltétlenül kellett volna önálló Duna Televíziót meghagyni, hagyni lehetett volna egy nagy közszolgálati televíziót. Mindegy is, hogy miért, meghagyták. Még azt is elfogadom, hogy a BBC példájára a közszolgálati tévé és a rádió hírműsorait is lehetne akár egyesíteni vagy összehangolni, vagy lehetett volna.
– Igen.
– Egy nagy különbség van.
– Na.
– A hírszolgáltatás monopóliuma nálunk állami, egy magyar távirati iroda majdnem monopóliuma, hegemóniája, mondjuk így. A Magyar Távirati Iroda állami tulajdonban van. Angliában nincs ilyen. Vagyis nincs egy olyan nagy hírszervezet, mint nálunk az MTI, nincs állami befolyás alatt, ha tetszik politikai befolyás alatt, hanem ott vannak különböző magánhírügynökségek és ezektől használ fel sok esetben akár a BBC is adatokat. Tehát nincs egy ilyen teljes vertikumra kiterjedő hírszolgáltatási hegemónia, mint amilyen nálunk majd lesz.
- Azért a különbség abban van, hogy a hírgyártás ugyan kizárólag az MTI feladata, de a hírek piacon való megszerzése nem zárja ki, hogy átvegyen akár a Független Hírügynökségtől, akár bármilyen forrásból valaki anyagot. Hiszen nemcsak az van a világon, amit ez a szervezet megtermel. Tehát én értem, hogy ez felvetődik, na de gondoljuk el, hogyan fog ez működni. Természetesen nem úgy, hogy csak az MTI anyagát közölheti, nem ez van ideírva vagy a törvénybe írva, hanem az, hogy maga a gyártás a feladata lesz. De az, hogy mit használ a gyártáshoz, tehát hogy az alkatrész ezen a gyártósoron honnan érkezik, azt nem korlátozza. Nem zárja ki, hogy piaci vagy egyéb független hírügynökségektől vagy forrásoktól ezeket beszerezzék, vagy ha szükséges fizetni érte, akkor megvásárolják. Hiszen a cél alapvetően a közszolgálati tájékoztatás, amit leír ennek a törvényjavaslatnak egy másik nagyon fontos pontja. Az alapvető célja ugye az, hogy a tájékoztatás sokrétű, sokoldalú legyen, és a többi és a többi, ahogy ezt szoktuk is mondani, és ilyen szempontból megfelelő legyen. Tehát egyáltalán nem kell ettől tartani, egész biztos, hogy ebben a hírgyárban is lesznek olyan hírek, amelyeket nem kizárólagosan az abban résztvevők állítanak elő, hanem arról az információs piacról kerülnek elő, ami a nap minden pillanatában végtelen számú információt szolgáltat.
- Pista, még szép, mondanám, és te is ezt mondanád nyilván. Ezért kérdezem tőled, hogy ha még ott ülnél a híradó műsorvezetői székében, azt gondolnád, hogy jó dolog az, hogy az MTI-ből egészen másra képzett és másban gyakorlott, másban szakember MTI-tudósítók, szerkesztők állítják össze majd esetleg némi tévés segítséggel az esti tévéhíradót?
- Most biztos, hogy ez így fog menni? Azért bízzuk már rá ezekre a vezérigazgatókra, hogy egy olyan rendszert alkossanak meg, amelyik működőképes lesz, kiadja a televíziós hírműsorokat a műfaj szabályai szerint, kiadja a rádiós műsorokat a műfaj szabályai szerint, és a többi és a többi. De mondom, én biztos vagyok benne, hogy itt egy központi szócsövet nem lehet létesíteni, nem lehet létrehozni. Minden logika ellene szól. Az elv az, hogy egy olyan gyártóbázis legyen, ami kiszolgál és aztán majd a műfaji sajátosság szerint az illető felhasználja. Sőt nyilvánvaló, hogy nem is ugyanaz beszél, más fog a televízióban beszélni, más a rádióban. Más fogja összekeverni a rádiós anyagokat, más a képes beszámolókat.
- De akkor mi az értelme az egésznek, kérdezem én.
- Racionalizál. Abban gondolom hogy nincsen vitánk, hogy sokkal hatékonyabban lehet ezt a rendszert működtetni, hogy a híreket szolgáltassa. Hiszen ha egy riporter van a helyszínen, az egészen biztosan meg tud csinálni két változatot. Tehát az alapanyag ugyanaz, de azzal nincsen probléma, hiszen mondom, a piacon van másféle alapanyag, azt is meg fogják vásárolni.
- Csak a mai helyzetben a Kossuth krónikájában sokszor egészen más információk, akár más megkomponálásban, más hangsúlyokkal jelennek meg, mint mondjuk a tévéhíradóban, vagy mint az MTI-ben. Ez fog megszűnni.
- Ebben sem vagyok biztos, hiszen az általában úgy van, hogy van, ami képesíthető és van, ami nem. Van, ami pedig az internet folytán nagyon jól keverhető, hiszen az egy kevert műfaj. Úgyhogy én azt hiszem, ezek a dolgok ki fognak alakulni, a helyükre fognak kerülni. De ahogy kezdtem, úgy végzem a témát, vagy legalábbis ezt a részét: nehéz lesz. Nehéz lesz megcsinálni, ez biztos. Ilyenre még nem volt példa, ezt ki kell alakítani, fel kell építeni. Minden racionalizálásban az első lépés az, hogy rá kell fordítani költséget arra, hogy később megtakarítsunk és ez is biztos hogy kell hozzá. De aztán hatékonyan és jól működhet. Tehát mondom, ne írjuk le az első pillanatban, hagyjuk meg ezeknek a szakembereknek, hogy dolgozzanak a feladattal és hogy végrehajtsák.
- Örülök, hogy vállalkoztál a beszélgetés nehéz feladatára.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Az abszurd magánnyugdíjpénztári döntésről
Mesterházy Attila, az MSZP elnöke
Bolgár György: - Pártja az Alkotmánybírósághoz fordul és népszavazást is kezdeményez a kormány tegnapi magánnyugdíjpénztári döntése, ahogy Ön fogalmazott, zsaroló kezdeményezése miatt. Ezt jelentette be mai sajtóértekezletén. Milyen reményekkel? Önök szerint az Alkotmánybíróság foglalkozhat-e az Önök beadványával és vajon az Országos Választási Bizottság átengedi-e a népszavazási kezdeményezésüket?
Mesterházy Attila: - Nagyon fontos, hogy az Alkotmánybíróság nagyon gyorsan foglalkozzon ezzel, ha szabad ilyen kérést megfogalmazni, hiszen nagyon nagy a bizonytalanság a kormányzati bejelentések kapcsán. Hárommillió ember nyugdíját, megtakarítását érinti ez a mostani szabálymódosítás. Az is fontos, hogy minél gyorsabban döntsön az Alkotmánybíróság a beadványokkal kapcsolatban, hiszen negyvenöt napot szab a magyar kormány a magánnyugdíjpénztári tagoknak arra, hogy január 31-éig eldöntsék, melyik rendszerben kívánnak maradni. Ebből kifolyólag nagyon szűk az idő. Bízom abban, hogy az Országos Választási Bizottság, aminek szintén fogunk küldeni egy új kérdést, kimondottan ezzel a témával kapcsolatban, nem pártpolitikai alapon, szavazógépként fog működni, mint ahogy az előző alkalommal tette, és hitelesíti az általunk feltett kérdést. Így lehetőség nyílik arra, hogy a magyar választópolgárok kinyilvánítsák véleményüket, hogy akarják-e ezt a változást vagy sem. Emellett még két másik kezdeményezéssel is éltem. Nevezetesen, hogy a Magyar Szocialista Párt egy kék számot fog indítani a következő napokban, hogy aki esetleg úgy dönt, hogy beperli a magyar államot ezekért a döntésekért, azoknak egy pertársaságot tudjunk létrehozni, hiszen nagyon sokan nem tudják felvállalni a per költségeit. Ezt csoportosan, közösen talán könnyebben meg lehet tenni. A másik kezdeményezés nem a kármentésről szólt, hiszen ez az első három javaslatunk, kezdeményezésünk arról szól, hogyan lehet ezt a rossz döntést korrigálni. Ez az, hogy üljünk le egy nyugdíj kerekasztalhoz, mint amire már volt példa, és beszéljük meg szakértőkkel, pártpolitikától függetlenül civilekkel, hogyan kellene változtatni a magyar nyugdíjrendszeren, hogy az 2030 után is fenntartható legyen. Hiszen az előző kormány számos olyan intézkedést hozott, ami finanszírozhatóvá és fenntarthatóvá tette a nyugdíjrendszert ebben a formájában 2030-ig. Ezt már annak a tudatában tette, hogy utána egészen biztosan szükséges valamilyen változás, változtatás. Ezt kellene előkészíteni. Szerintem egyébként ez lenne a kormány dolga és nem pedig a gombhoz kellene varrnia a kabátot. Először elsikkasztják az emberek pénzét, majd jól megzsarolják őket, és utána kezdenek el gondolkozni azon, hogy egyáltalán ezt milyen rendszerben mit és hogyan kellene csinálni.
- Nem állítom azt, hogy itthon ne volnának Önöknek támogatóik, bár még nem nagyon látni őket nyilvánosság előtt, de még akár jobboldali hírportálokon is egyre nagyobb értetlenséggel és kritikával fogadják a kormány lépéseit. Most olvastam, hogy egy nemrég kiadott hír szerint az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi biztosa, Olli Rehn szóvivője közölte, aggodalommal tölti el a bizottságot a magyar hatóságok legújabb bejelentése a nyugdíjrendszerről. Felsorolt még egy csomó más dolgot is, tehát nemcsak a tegnapi lépésről van szó, hanem arról, hogy költségvetési lyukak betömésére használják a nyugdíjpénzt. Utalnak itt a Költségvetési Tanács lenullázására. Mintha az Európai Unió is kezdené észrevenni, hogy nem mindennapi dolgok történnek itt.
- Ezzel egyetértek, mi ezt mondjuk hetek, hónapok óta. Nemcsak a Költségvetési Tanácsot akarják lenullázni, amely független szervként működött és véleményt mondott a költségvetésről, hanem a Monetáris Tanácsot is, ami a Magyar Nemzeti Bank mellett működik, egy mozdulattal elfoglalták.
- Nem, egyelőre a felügyelő bizottságot foglalták el, a Monetáris Tanácsot csak fogják, mert valamikor tavasszal jár le a tagok többségének a mandátuma.
- Igen. Tudja, én már úgy vagyok ezzel, hogy amit bejelentenek, azt már kész tényként veszem. Kétharmaddal azt csinálnak a parlamentben, amit akarnak, és semmilyen kritika vagy vélemény nem hat rájuk, még akkor sem, ha ez szakmai berkekből hangzik el. Éppen Matolcsy Györggyel volt ma egy interjú egy internetes portálon, ahol Matolcsy György már azt is elmondta, hogy végre beismerték, az adórendszernek, amit be akarnak vezetni január elsejétől, lesznek vesztesei. Mi folyamatosan erről beszélünk, amióta ez a bejelentés megtörtént. Most végre ők is elismerték, hogy igen, sajnos lesznek vesztesei ennek az adórendszernek és megpróbálják őket majd valahogy kompenzálni.
- Legalább az állami szférában.
- Sajnos ennél azért szélesebb lesz az a kör, aki veszít ezzel a rendszerrel, mert ez csak a gazdagoknak, a magas keresetűeknek kedvez. Az ő javukra csoportosítják át a jövedelmeket. Ebből is látszik, hogy az Európai Unió megszólalása helyes, hiszen láthatóan elkezdték már most elkölteni azokat a forrásokat, amiket a magánnyugdíjpénztári megtakarítások elvonásából fognak a költségvetésbe betenni. Ezért mondjuk mi, hogy igazából a jövőt fogják felélni, hiszen egy-két-három évig lehet ezzel az őrült költségvetés- és gazdaságpolitikával a költségvetés egyensúlyát valahogy fenntartani, megtartani. Utána olyan szintű problémákkal fog szembesülni az éppen akkor hivatalban levő kormány, ami minden eddiginél nagyobb költségvetési kiigazításra fogja kötelezni az akkori kormányzatot. Tehát megint az emberek fogják elszenvedni ennek az őrült politikának a következményeit. Magyarul, elveszik a pénzt az emberektől és arról papolnak, hogy szabad választása van. Milyen szabad választás az, ahol kettő dolog közül választhatunk, de az egyikről jó előre megmondják, ha azt választjuk, akkor elveszítjük a nyugdíjunk hetven százalékát?
- Ezt nem is értem. Ilyen alapon fogják megtámadni az Alkotmánybíróságnál ezt a lépést, hogy hogyan fenyegetheti az állam a magánnyugdíjpénztári tagokat azzal, hogy a számukra a munkáltatók által befizetett nyugdíjjárulék egyszerűen nem az övék? Abból nekik nem lesz nyugdíjuk. Ez minden olyan alapelv felrúgása, ami a modern államban létezik.
- Mielőtt a magánnyugdíjpénztári pillér létrejött, voltak, akik már fizettek járulékot. Magyarul ezzel tulajdonképpen az is lenullázódik. Ráadásul volt az Alkotmánybíróságnak erről – amire hivatkoztam is – egy döntése, ami arról szól, hogy a munkáltató által befizetett nyugdíjjárulék a munkavállaló magántulajdona. Tehát ebben is alkotmányellenes a mostani javaslat. Egyszerűen a magántulajdonhoz hozzányúl az állam, és ha ezt egyszer megteszi, akkor már csak idő kérdése, hogy mikor fog majd valamilyen másik megtakarításhoz is hozzányúlni, adott esetben úgy, hogy ez az emberek bankszámláját vagy megtakarításait más formában is érinti. Ezért mondtam, hogy az a gazdasági miniszter, amelyik olyan javaslattal áll elő, ami Magyarországon, egy demokráciában a magyar embereket zsarolja, nem alkalmas posztja betöltésére és jó lenne, ha távozna, mert ez az ámokfutás, amit többször, több alkalommal, többféle nyilatkozattal össze-vissza tett Matolcsy György, egyértelműen azt mutatja, nem ért ahhoz, amit csinál. Életveszélyes, ha ilyen ember van kormányon.
– Ön is tudja, hogy ezt nem magától csinálja.
- Persze, tudom. Erre kap politikai felhatalmazást a főnökétől. Bár ebben egyelőre még nem hallottuk Orbán Viktor álláspontját, hiszen mindig csak magyar hangon szólal meg, Szijjártó Péter képében.
- Illetve egyszer megszólalt, amikor a parlamentben először tért ki erre a magánnyugdíjpénztári trükkre, akkor azt mondta, hogy végre megadják a szabad választás jogát. Aki akar, marad, aki akar, visszalép az állami rendszerbe. Azt nem tette hozzá – vagy ezek szerint Matolcsy így fordította le gazdaságpolitikai magyarra –, hogy aki szabadon választja azt, hogy marad a magánnyugdíjpénztárban, az nem fog kapni állami nyugdíjat és kész. Vagyis nincs választás.
- Ezért mondom, hogy ez a cinizmus csúcsa, egyszerűen nincs választás, hiszen senki nem gondolja, hogy egzisztenciálisan túlélheti nyugdíjas korban, ha elveszti a következő több tíz évben – ami még hátravan neki a nyugdíjig – a nyugdíja hetven százalékát.
- Amit nem is ő fizet be, hanem a munkáltató. Ha a munkáltató a jövőben neki fizetné, sőt az elmúlt évekre vagy évtizedekre visszamenőleg kifizetné neki a munkáltatók által befizetett járulékot, akkor rendben van. Erről viszont még nem hallottunk semmit.
- Erről pedig szó sincs. Ráadásul nem tudom, látta-e, az interneten kering egy fénykép: a Fidesz egyik választási programfüzetéből mutat be valaki egy lefényképezett oldalt, amiben érdekes módon többek között az a mondat van felírva, hogy meg fogják védeni a magánnyugdíjpénztárakat. Nagyon érdekes, hogy még a választási kampányban arról beszéltek, hogy ők megvédik a magánnyugdíjpénztárakat. Most meg hirtelen rájöttek az elmúlt egy-két hétben, hogy ez a magánnyugdíjpénztári rendszer rossz, ezért ez teljesen eltörlendő, megszüntetendő. Így tulajdonképpen hárommillió ember megtakarítását és jövőbeli nyugdíját teszik kockára. Hiszen az, hogy csak és kizárólag ez a felosztó-kirovó állami rendszer fog működni, azt jelenti, ha ebből elköltik a forrásokat, akkor a jövőbeni nyugdíjasok nyugdíjalapját is költik. Ez pedig egy életveszélyes megközelítés. Ami egészen biztosan nem a következő egy, két, három évben érinti az embereket, hanem majd a következő tíz, tizenöt, húsz évben. Ezt a politikát meg kell állítani.
Forrás: kepviselofunky.blog.hu
- Azt nem kérdezem, hogyan állítják meg, mert ehhez egyelőre az MSZP-nek meg másoknak sincs elég ereje, de tudják-e azt, hogy az Alkotmánybírósághoz milyen érveléssel fordulnak, hogy egyáltalán a napirendjére vehesse a bíróság a beadványukat? Hiszen a Fidesz már gondoskodott arról, hogy adójárulékról és hasonló ügyekről ne formálhasson véleményt az Alkotmánybíróság.
- Így van, de alkotmányjogászok előzetesen olyan jogi véleményt adtak nekünk, hogy legalább hat-hét ponton sérti az alkotmányt ez a mostani javaslat. Amikor jogi nyelvről beszélünk, akkor mindig megvan az a korlátozó körülmény, hogy várnunk kell, amíg a konkrét kodifikált szöveg bekerül a parlamentbe, és elfogadja a magyar parlament. Utána lehet alkotmánybírósági beadványt fogalmazni a konkrétan ismert szöveg birtokában. Tehát ha jól értettem Selmeczi Gabriella szenátor asszony szavait, akkor december 13-án egy ilyen fontos kérdésben egy nap alatt akarnak részletes vitát tartani, módosításokról szavazni, majd végszavazást tartani. Tehát december 13-án délután már látható lesz az elfogadott szöveg, és onnantól kezdve az alkotmányjogász-szakértők egészen biztosan meg tudják fogalmazni azt a beadványt, ami lehetővé teszi az Alkotmánybíróságnak a sürgős döntést. Még egyszer mondom, nagyon fontos a gyors döntés, hogy ne legyen „téli szabadság”. Mert január 31-ére, amikorra döntést hozna az Alkotmánybíróság, már túlleszünk a döntésen. Az is nagyon trükkös megoldás, hogy azt mondják, aki nem nyilatkozik január 31-ig, az automatikusan visszakerül az állami rendszerbe.
- Szóval annak kell erőfeszítést tennie, aki maradni akar. Miért tegye, ha az fenyegeti őt, hogy elveszti az állami nyugdíját. Ez elképesztő.
- Így van, tehát ebből is látszik, hogy többszörösen próbálják bebiztosítani a rendszert, hogy minél több pénz kerüljön vissza a magyar költségvetésbe. Amit, még egyszer mondom, nem a nyugdíjunk megőrzésére és a nyugdíjrendszer stabilitására akarnak fordítani, hanem egyszerűen fel fogják élni a következő években és ez egy teljesen felelőtlen és elfogadhatatlan politika.
- Említette pár perccel ezelőtt, hogy olvasta Matolcsy György egy interjúját valamelyik internetes portálon. Arra gondoltam, hogy mégiscsak régóta parlamenti képviselők, talán szóba is állnak. Nem tudom, volt-e alkalma az elmúlt hetekben szembenézi Matolcsy Györggyel és megkérdezni, hogy kedves miniszter, vagy kedves Gyuri, ezt komolyan gondoljátok? Így kell csinálni? Nem kellene erről beszélnünk? Vagy ilyen alkalom nem is létezik?
- Nem vagyunk olyan viszonyban, hogy ilyen értelemben bizalmas és őszinte beszélgetést folytassunk.
- Mert én is próbálkozom, mi sem vagyunk olyan viszonyban, de gondoltam újságíróként felteszek kérdéseket a miniszternek. Eddig még sosem volt rá alkalmam. Azt gondoltam, egy parlamentben lehet.
- Ez történik akkor is, amikor az MSZP interpellál, kérdést tesz fel vagy éppen írásbeli kérdést fogalmaz meg. Eddig még konkrét, értelmes, értelmezhető választ nem kaptunk kérdéseinkre. Ez is jellemzi a Fidesz kormány hozzáállását, hogy egyszerűen magasról tesz arra, hogy az ellenzék milyen kérdéseket tesz fel neki a parlamentben. Még arra sem méltatja az ellenzéki képviselőket, hogy konkrét, korrekt, tényszerű válaszokat adjon. Általában politikai handabandát és blablát szoktunk visszakapni. Azt hallom, hiszen előttem ül a miniszter úr a bársonyszékben, hogy ő milyen megjegyzéseket tesz egy-egy bejelentés kapcsán. Nekem nagyon úgy tűnik, ő nagyon hisz abban, hogy ez a fantasztikus új magyar modell, amit ő és gondolom Orbán Viktor közösen találtak ki egy-egy hétvégi beszélgetés, pálinkafőzés vagy kolbásztöltés közepette, ez Magyarország számára az üdvözítő. Nem látom még csak a szikráját sem annak, hogy egyáltalán egy picit is elgondolkodtak azon, hogy milyen veszélybe sodorják ezáltal a magyar nyugdíjrendszert, hárommillió ember egzisztenciáját és jövőbeli megtakarításait.