A magánnyugdíjpénztárak tíz éve



Immár tízéves múltra tekint vissza a magán-nyugdíjpénztári befizetések átirányításának igénye a tb rendszerbe, amelyre a pénteken a parlament elé került törvényjavaslatok szolgáltatnak végső megoldást; 2000 óta számos alkalommal nyitották már meg különböző kormányok a lehetőséget az állami pillérbe való visszalépésre.

A vegyes finanszírozású, állami és magánpénztárakon alapuló nyugdíjrendszerről a Horn-kormány döntött 1997-ben. Az eredeti szabályozás szerint a magán-nyugdíjpénztári 6 százalékos járulék 1999-ben 7, majd 2000-től 8 százalékra emelkedett volna.

A díjak emelkedésének automatizmusát azonban az Orbán-kormány nem tartotta megvalósíthatónak. Az akkori miniszterelnök 1999 őszén úgy fogalmazott, hogy nem növelhető a magánnyugdíj-pénztárakba befizetendő 6 százalékos járulék, ez ugyanis a költségvetésnek 30 milliárd forintos többletkiadást jelentene, amit csak a reálbér-emelés rovására tudnának teljesíteni. A magánnyugdíj-pénztári tagdíjat ezért 6 százalékon befagyasztották, és döntöttek arról, hogy a tagok magasabb társadalombiztosítási járulékot fizetnek a társadalombiztosítási nyugdíjpénztárba.

A miniszterelnök azt is kijelentette 2000-ben: a kormány kész arra, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagdíjak pótlására kifizetett költségvetési támogatást - ami 2001-ben várhatóan 70 milliárd forint lesz - "átirányítsa", azaz a nyugdíjak emelésére fordítsa. Mint mondta, "szép dolog a mostani fiatalok jövőbeni nyugdíjának állami támogatása, de ma fontosabb cél a jelenlegi nyugdíjasok járandóságának emelése".

Varga Mihály pénzügyminiszter 2001. júniusában jelentette be az állami nyugdíjrendszer átalakítását, az elképzelés szerint az állami nyugdíjrendszerben 2003. január 3-ától megjelent volna az egyéni számla. A kormány azt tervezte, hogy megváltozik a társadalmi szolidaritáson alapuló nyugdíjfizetési rendszer és mindenki a saját számlájára befizetett összeg alapján részesül majd nyugellátásban. A befizetett összegeket 1988-ig visszamenőleg tartották volna nyilván az egyéni számlákon. Úgy vélték: ezzel az állami pillér ugyanolyan vonzóvá válik, mint magánnyugdíjpénztárak, ezért a jogszabály a visszalépést is lehetővé tette és megszüntette a pályakezdők kötelező belépését. A pénztártagok 2003. december 30-ig léphettek vissza a tb-rendszerbe. A PM akkor úgy vélte: a reform nélkül 2010-ben összeomlik a nyugdíjrendszer, mert lényegesen megnő a nyugdíjasok száma és csökken a járulék-befizetések összege.

2002. szeptemberében már az új kormány szocialista pénzügyminisztere, László Csaba bejelentette, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagdíj 6 százalékról 8 százalékra emelkedik és ismét kötelező lesz a pályakezdők belépése a magánnyugdíjpénztárakba. Két részletben emelték meg a járulékot: 2003-ban 7 százalékra, 2004-ben 8 százalékra.

2004. májusában ismét záróvita előtt állt a nyugdíjpénztárakról szóló törvényjavaslat. A pénztártagok közül ugyanis sokan a visszalépési lehetőség lezárulása után, a nyugdíj megállapításakor értesültek arról, mennyivel kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek, mert nagyon rövid időt töltöttek el a magánnyugdíj-rendszerben. Ezért az Országgyűlés arról döntött, hogy mindazok visszaléphetnek a társadalombiztosítási rendszerbe, akik 2013. január 1-je előtt mennek nyugdíjba, ha pénztártagságuk nem éri el a tíz évet.

2007-ben képviselői indítvány újra megnyitotta volna az átlépési lehetőséget, mivel sok olyan tag, aki rosszul járt a magánpénztári belépéssel a kellő információ hiányában nem lépett vissza a tb-be a határidőig. Szabó Lajos (MSZP) és Gegesy Ferenc (SZDSZ) azonban visszavonta az adótörvényekhez benyújtott közös módosító indítványát, amely 2010 végéig lehetővé tette volna az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépést azok számára, akik 2008. január 1-jén vagy azt megelőzően betöltik az 50. életévet és önként léptek be korábban valamelyik magánnyugdíjpénztárba.

2009. júniusában ismét megnyitották az átlépés lehetőségét, a magán-nyugdíjpénztári tagok egy részének 2009. december 31-ig, mert a pénzügyi válság alaposan megnyirbálta a magyar nyugdíjkasszák vagyonát. Azok élhettek a lehetőséggel, akik 2008.december 31-ig betöltötték az 52. életévüket, és önként (nem pályakezdőként) váltak magán-nyugdíjpénztári taggá. A törvény lehetőséget adott arra is, hogy a pénztári szolgáltatás mellett már tb (öregségi) nyugellátásban részesülő (volt) pénztártagok 2009 végéig szintén kérhessék tb-nyugellátásuk összegének módosítását, a pénztártagság figyelmen kívül hagyásával. A várakozásokkal szemben azonban az érintett, mintegy 130 ezer tagból csak mintegy 70 ezren léptek vissza a tb-be.

A magánnyugdíjpénztárakban a 2008-as, mintegy 422 milliárd forintos befektetési veszteség lenullázta az előző években elért befektetési nyereséget, tízéves reálhozamuk így mínusz 0,73 százalék volt. 2009-ben azonban kiemelkedő hozamokat értek el a kasszák, ledolgozták korábbi veszteségeiket. A klasszikus portfoliók tavaly átlagosan 12,11, a kiegyensúlyozottak 17,75, a növekedési portfoliók pedig 25,95 százalékos hozamot értek el. 2010 első kilenc hónapjában pedig a növekedési portfóliók átlagos hozama 9,5, a kiegyensúlyozottaké 9,25, a klasszikusoké pedig 6,01 százalék volt.

A kormány 2009 októberében döntött arról, hogy magánnyugdíj-biztosítókká alakulnak 2013-tól a magánnyugdíjpénztárak. A változtatást Oszkó Péter, akkori pénzügyminiszter a kiszámítható járadékszolgáltatással indokolta, illetve azzal, hogy az intézményrendszert biztosabbá és ellenőrizhetőbbé váljon. Az akkori ellenzéki pártok tiltakoztak a törvény ellen, azt a pénztárak privatizációjának tartották, s a jelek szerint 2013-ra már nemigen marad, ami biztosítóvá alakulhatna át.

(MTI)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!