Erkölcsi alap




„Uram, nem látta Magyarországot?
Ott ősz van,
Kicsike kertjeinkbe
Zörgő, száraz virágokat ültet
Az Úr.”




Húszévesen írta József Attila ezeket a sorokat, mint ahogy a Tiszta szívvel, A szélkiáltó madár, a Kertész leszek című verseket is, éppúgy húszéves volt, mint Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke, akit 20 évesen okirathamisításért jogerősen pénzbüntetésre ítéltek. „A lejárt gimnáziumi diákigazolványomra ragasztottam egy érvényesítő matricát, amit az egyik barátom szerzett nekem, hogy diákbérletet tudjak venni, ami sokkal olcsóbb volt. Hülyeség volt, meg is bántam. [...] 83 ezer forint volt a nettó jövedelmem, és nehezen éltem meg belőle” – nyilatkozta Kunhalmi.


„Harmadnapja nem eszek, / se sokat, se keveset” – „nyilatkozta” a 20 éves József Attila.


„Húszéves voltam, hibáztam, de nem tagadom. Nem vagyok rá büszke, de nem vagyok becstelen ember sem. A félelemkeltés politikai gyakorlata ellen szerintem az őszinteség a megoldás” – így Kunhalmi.


„Kit csönd, kit nagy zaj vár a parton / S elsüllyedünk, ha nincsen partunk” – így József Attila.


Ezt most csak azért hozom ide, mert mélységesen felháborít, hogy a menetrend szerint megújuló MSZP titánjai (és Titanillái) mennyire nem értenek semmit. Lehet botlani, de az ember azt gondolná, hogy egy minimális moralitással rendelkező húsz év fölötti személy képes ebből tanulni. Kunhalmi Ágnes (akinek volt már egy – mondjuk így – félreérthető diploma-afférja) – augusztus 9-én újságíróknak azt mondta, hogy a szocialisták előző napi budapesti küldöttértekezletén a hárompárti (MSZP, DK, Együtt-PM) tárgyalódelegáció hétfői, szóbeli megállapodásának megfelelő döntés született. Az MSZP budapesti elnöke szerint minimális elsimítandó kérdés van a baloldali ellenzéki pártok önkormányzati választási együttműködésében, de szerinte azok érdemben nem veszélyeztetik az összmegállapodást. Szerinte. Az Együtt-PM szerint viszont, idézem: „Az Együtt-PM Szövetség megdöbbentőnek tartja, hogy sajtóinformációk szerint a Magyar Szocialista Párt (MSZP) budapesti szervezete pénteken egyoldalúan átírta a budapesti önkormányzati együttműködésről szóló, hétfőn megkötött megállapodást, és a Demokratikus Koalícióra (DK) és az Együtt-PM Szövetségre nézve hátrányos megállapodás-változatot hagyott jóvá.”



Kunhalmi Ágnes, a szocialisták budapesti elnöke sajtótájékoztatót tart augusztus 8-án – MTI/Mohai Balázs

Egyszerűbben: az emeszpések egyoldalúan módosították egyes körzetekben a jelöltek arányszámait, a képviselők egyes pártok közötti megoszlását. Az augusztus 8-i szocialista küldöttértekezleten – javarészt az óbudai és az angyalföldi pártszervezetek ellenállásának csillapítása érdekében – bizonyos változtatásokat hagytak jóvá a hét elején megszövegezett megállapodáson, például Zuglóban négy, a XIII. kerületben a közösen elfogadottnál kettővel többet, Óbudán egy jelölttel többet biztosít magának az MSZP. Kunhalmi párttársa, a volt szóvivő Török Zsolt az egyik közösségi oldalon így dohogott: „Szinte mindent benyeltünk és elfogadtuk, amit akartak. Gondolom a kompromisszum az, ha mindenki enged egy kicsit. A választóknak elege van már a huzavonából. Dolgozzunk!”


Egyszerűbben: felrúgták a megállapodást. Nem tartották be a szavukat. Ennyi.


Pontosabban mégsem ennyi. Az új, szintén fiatal pártelnök „Tóbiás József – bár Érden lakik – Nyíregyházát jelentette be lakcímeként az Országgyűlésnek és több mint tíz éven keresztül ez alapján vette fel költségtérítését, mintegy 50 millió forintot” – állítja a Fidelitas (akiket most nem látunk el semmiféle jelzővel, mert egyrészt úgyis mindenki tudja, mit képviselnek, másrészt, ez a dolog most nem róluk szól). Az MSZP közleményben válaszolt: „Ellentétben a Fidesz és a Fidelitas állításával, Tóbiás József a magyar törvények szabályai szerint, jogszerűen vette fel képviselői költségtérítését, amelyet közfeladatai és pártfeladatai ellátására használt fel. Sőt, a valóság az, hogy Tóbiás József felelős politikusként bánt a pénzügyekkel, mivel minden hivatalos kiadását a képviselői költségtérítéséből fedezte, az MSZP-től neki járó költségtérítésre nem is tartott igényt – s ez azért fontos megtakarítás, mivel a párttámogatás forrása is közpénz. A Fidesznek egyébként csak azután lehetne erkölcsi alapja bárki számonkérésére, ha Kövér László elszámolna azzal, hogy miként kaphat zalaegerszegiként költségtérítést úgy, hogy Szigetszentmiklóson lakik, miközben házelnökként minden hivatalos kiadását az állam fedezi.”


Hát tényleg, én kérek elnézést! És még csak nem is az a bajom, hogy sokadszorra arcátlanul hülyének néznek, hanem, hogy az uniós képviselőnek frissen megválasztott szocialista politikus, Ujhelyi István értetlenül azt mondja az ATV-ben, hogy „mindig szabolcsi gyerekként” ismerte Tóbiást, aki oda is járt haza. Püff. (A továbbiakat Megyesi megírta az ÉS-ben, „Mégse búcsúznak” címmel.) Csak a lényeget nem tudjuk.


ad.1.: Nem derült ki továbbra sem, hogy Tóbiás József csalt-e, vagy sem. A nyíregyházi utazások, amire a költségtérítést felvette, a térítés arányában megtörténtek-e?


ad 2.: Ha nem csalt, történt-e a becsület- és személyiségi jogsértés, a személy és szervezet rossz hírben való feltüntetése miatt sürgős feljelentés? (Nem történt.)


ad 3.: Ha Kövér cirkuszigazgató csalt – amennyiben csalt –, annak mi köze van Tóbiás elnök úr csalásához (amennyiben csalt)?


Józsa (5 és fél milliós lakhatási támogatás) és Nyakó (36 milliós költségtérítés) képviselők ügyeivel már elő sem hozakodnék, annyira szánalmas a történet és a magyarázat is.


Persze nem történik semmi a kerítésen való átugatáson kívül, mindkét oldalon számos példa van a korrupcióra vagy a gyanújára. Lopunk, lopogatunk, öklöt rázunk, rázogatunk, és rámutatunk, hogy a másiknak nincs erkölcsi alapja… Errefelé ez így szokás.


Mindeközben Tóbiás pártelnök – Jean Jaurès (Auguste Marie Joseph Jean Léon Jaurès, francia szocializmus egyik legjelentősebb politikusa, humanista filozófus) halálának 100. évfordulója alkalmából – levelet írt Jean-Christophe Cambadelis úrnak, a Francia Szocialista Párt első titkárának. Ebből idézek:


„Jean Jaurès gondolatai a köztársaságról, a társadalmi igazságosságról, a gyengébbek védelméről, a világi államról ma is időszerűek, és nem csupán Franciaországban. Mint Önöknél, nálunk is, igaz, eltérő körülmények között, de ismét napirenden van, hogy megújuljunk, hogy megtaláljuk önmagunkat, mozgalmunk, küzdelmünk célját és értelmét.”


Hol megújulás van, ott megújulás van.





U.i.1.: Nem-e lehetne-e, tessenek mondani, hogy mégiscsak Mesterházy?


U.i.2.:
„Uram, nem látta Magyarországot?
Tudom, nehéz a nyelve.
Tudom, nehéz a szívem.
Uram, nem látta Magyarországot?”
(József Attila: (Magyarország messzire van,1925)



(2014. augusztus 10)





Simkó János

Újságíró