Közszolgálati televízió: Megéri?
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2010. január 09. szombat, 05:14
A Magyar Televíziónál állítólag „világvégi” hangulat uralkodik: az a hír járja, hogy tavasszal legalább 100 embert bocsátanak el a jelenlegi 1600-ból. Hétfőn részlegesen felmondták a kollektív szerződést és már múlt héten lehetett hallani a sztrájkbizottság megalakulásáról.
Ez csak a legutolsó epizódja az MTV körüli botrányoknak, és nem úgy néz ki, hogy valaha is nyugvópontra kerülnek a közszolgálati csatorna felháborító ügyei. Eladósodás, gyenge műsorok, eredménytelen elnökválasztások sorozata. Nem hiszem, hogy szükséges folytatni.
Félve teszem fel a kérdést, mivel tudom, hogy a közszolgálati rádió és televízió tabutéma, nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában: van-e egyáltalán szükség közszolgálati médiára napjainkban? Sőt, helyes-e közpénzből finanszírozni egy olyan csatornát, amely, még ideális körülmények között is, az adófizetők igen kis százalékának igényeit szolgálja.
Kezdjük a nézőközönség igényeivel. Azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy a lakosság óriási többségét nem nagyon érdekli sem a magas kultúra, sem pedig az ismeretterjesztés. Márpedig egy ideális közszolgálati televízió abban különbözik a kommersz adóktól, hogy kulturális és ismeretterjesztő műsorokat sugároz. Még a könnyebb műfajok is nagyobb igényességgel készülnek, mint másutt. Gondoljunk csak a BBC lebilincselő régi és felújított Forsythe Sagájára vagy egy újabb BBC produkcióra, a Cranfordre, olyan híres színészekkel mint például Judi Dench. Lássuk be, hogy aránylag kevés embert érdekelnek ilyen és hasonló műsorok, míg egy közszolgálati adó fenntartása a lakosság egészére hárul. A helyzet hasonlít az ingyenes felsőoktatáshoz: a diplomások gyerekeinek taníttatását azok is állják, akiknek gyermekei az egyetem közelébe se kerülnek.
A magyar helyzetet vizsgálva MTV még a közszolgálati televízió követelményeinek sem felel meg. Az adófizetők pénzéből finanszírozott csatorna tele van reklámmal, pedig az állami finanszírozásnak éppen a reklámokat kellene helyettesítenie. A műsorok színvonala alacsony, és a politikával foglalkozó műsorok gyakran részlehajlóak. Az egész MTV annyira átpolitizált, hogy már most mindenki biztos benne: ha a Fidesz nyer, a választások után az MTV Orbánék házi tévéje lesz (mintha egy újabb tévére is szüksége lenne a pártnak). És akkor még nem beszéltünk a siralmas anyagi helyzetről, amelybe az MTV vezetőségének sikerült a közszolgálati tévét belelavírozni.
Monoszkóp – mek.oszk.hu
De nemcsak ez a probléma, hanem az is, hogy a klasszikus értelemben vett közszolgálati tévé helyzete megváltozott az új, modernebb televíziózási környezetben. Míg néhány évtizeddel ezelőtt örültünk, ha négy-öt csatornát tudtunk fogni (Magyarországon mindössze egyet, az MTV-t), manapság több száz közül választhatunk, és közöttük sok olyant találunk, amelyek speciális programokat szolgáltatnak, a barkácsolástól a történelmi programokig. Ezzel szemben a közszolgálati televíziónak mindenféle kívánságot teljesíteni kellene: a vallásosaknak misét és istentiszteletet, déli harangszót, a történelem iránt érdeklődőknek egy kis történelmet, azoknak, akiket érdekelnek a világ különböző tájai, egy kis utazást ide meg oda, politikai műsorokat azoknak, akiket érdekel a politika, a gyerekeknek rajzfilmeket és így tovább. Világos, hogy az összes igényt egyetlen csatorna nem tudja kielégíteni.
Van-e egyáltalán értelme pénzt költeni egy igen drága és mára már elavult koncepcióra? Szerintem nincs. A helyzet nem lesz jobb, sőt inkább rosszabb. A digitalizált televíziózással a választék még nagyobb lesz, és az MTV nézőinek száma csak fogyni fog. Lehet, hogy ma még nem lehet megszüntetni, de az az érzésem, hogy előbb vagy utóbb ez lesz a vége az ún. közszolgálati televíziónak. Különösen, mivel a jelenlegi formában magának a televíziózásnak a jövője is bizonytalan. Egyre kevesebben ülnek le a televízió elé esténként. Inkább megnézik a műsorról készült videót, amikor éppen idejük van rá.
Azt hiszem, érdemes lenne a magyar kormánynak mindezt átgondolni, mielőtt ismét több száz milliárd forintot ölnek egy olyan adóba, amelyet már most is alig néznek, és a jövőben valószínűleg még kevesebb nézője lesz.
