Megtaláltam Gegesy Ferencet…
- Részletek
- Napi apró
- 2014. szeptember 10. szerda, 05:50
- Lángh Júlia
…Ludassy Mária szíves közlése nyomán, aki elküldte a Galamusnak
a polgármesterjelölt Facebookon közölt szórólapját. „Sétáljunk együtt a kerületben”, egy egész sorozat helyszín és dátum, remek, remélem, erről sokan tudnak, követik, sétálnak együtt, szavaznak rá.
Azért kerestem Gegesy szórólapot, mert az a – téves – elképzelésem volt, hogy ha már a lakóházam liftjében a reklámfelületen kénytelen vagyok a Fidesz és a Jobbik hirdetését látni, a közös képviselő kezébe nyomom a korábban húsz éven át sikeres, és most az Együtt-PM, továbbá a DK és az MSZP által is támogatott Gegesy Ferenc szórólapját, hogy mégis, egyenlítsek valamit a súlyos egyoldalúságon, legalább itt nálunk a liftben. De okos barátaim meggyőztek, hogy még jobb egyszerűen leszedetni ezeket a szélső és még szélsőbb jobboldaliakat, mit keresnek politikai hirdetések egy lakóház felvonójában.
A közös képviselőtől megtudtam, hogy nem ő kezeli a reklámfelületet, ó, dehogy, böngésszem csak a táblát, valamelyik sarokban ott kell lennie a liftreklám címének, telefonszámának. Nem volt ott. Sem sarokban, sem másutt a táblán. De a Google rögtön kiadta: liftreklam.com. Fölhívtam az „ügyfelekkel való kapcsolattartásnál” megadott telefonszámot. Az udvarias hölgy közölte, hogy azért rakták ki, mert a megrendelők fizettek érte. Kérdeztem, mennyit. Hölgy csuklott egyet, kérem, ez szerződésben van, nem adhatjuk ki. Aztán kiderült, hogy elég egyszerű a dolog, ha a közös képviselő közli velük, hogy a lakók nem kívánnak politikai reklámokat látni a liftben, akkor letakarják őket. Akkor is, ha a megrendelő fizetett érte? Akkor is, ha egyszer a lakók úgy akarják. Úgy akarjuk, mondtam fejedelmi többesben, és azonnal hívtam a közös képviselőt, aki megígérte, hamar intézkedik. Gondolom, fog is, rendes ember.
Istenem, milyen szánalmasan ici-pici ügyecske. És mégis örülök neki, mert a civilség gombostűnyi győzelmét jelzi az úthengerként nyomuló kétharmaduralom fölött. Néha, optimista perceimben (vagy talán éppen a legnagyobb elkeseredés idején) azt hiszem, hogy ilyen apróságokon múlik minden. Csak sokan legyünk, akik mernek kicsiben (is) lépni.
