Money, money, de nem ABBA



Találós kérdés:
Hol volt olvasható ez a szöveg: „Szerkesztőségünk döbbenten és értetlenül áll azelőtt a tény előtt, hogy magyar politikai erők külföldi politikai szervezetekkel folytatnak partneri viszonyt, sőt pénzbeli és egyéb támogatásokat is elfogadnak tőlük.”


Válasz: a Magyar Hírlapban, két évvel ezelőtt, még Stefka főszerkesztősége idején. A célkeresztben természetesen Bajnai Gordon Haza és Haladás elnevezésű alapítványa állt, amely együttműködő partnere volt az amerikai Demokrata Párthoz kötődő Center for American Progressnek.


A történet tehát nem tegnap kezdődött, de a Norvég Alap elleni nagy erejű rendőrségi fellépéssel egy teljesen megmagyarázhatatlan, ostoba csavart vett. Noha megelégedhetnék annyival, hogy leírom: miért éppen Európa legbecsületesebb, legtisztességesebben adózó országával kell kikezdeni, ahol nincsenek oligarchák, földmutyi-, trafikmutyi- és kaszinókedvezményezettek; ahol a közpénzekkel minden kormány meseszerűen számol el, miután az állampolgárok szinte sorba állnak, hogy időben befizessék az adójukat?


De nem fogok ezen a témán lovagolni, kimerítettem. Azt viszont igazán különösnek találom, hogy van nekünk itt egy kormányunk, amelyik még a rendőrségét is ráuszítja egy Ökotárs nevű honi civil szervezetre, azt gyanítván, hogy a hozzá kerülő norvég pénzek (amelyeknek az auditálására csak a donor jogosult) „magyar politikai erőkhöz” kerülnek, közelebbről – talán – az ellenzéki LMP-hez. Ez a pofátlanság teteje. Akinek rövidebb az emlékezete mint az enyém, azt szeretném felvilágosítani, hogy Orbán Viktor – akkor már a magyar politikai élet közszereplője – a Soros-alapítvány pénzén jutott el Oxfordba, ami még hagyján. De a Fidesz évekig, ha nem egy teljes évtizeden át „fejte” a Friedrich Naumann nevét viselő német alapítványt, amely az ottani liberálisok, azaz a Szabad Demokrata Párt (FDP) kezén volt és van. Sőt! Amikor Orbán eldöntötte, hogy a liberálisoktól az álkereszténydemokraták (KDNP) társaságában átevez a konzervatív jobboldalra (Néppárt), akkor dupla fejés folyt: igénybe vétetett a CDU-s Adenauer alapítvány pénze is.


Gondolom, Lambsdorff gróf, az FDP elnöke, sokáig Orbán egyetlen európai támasza nem felejtette el a Fidesz-főnök árulását (bár pénzt sohasem emlegetett); olyannyira nem, hogy utálata családi hagyománnyá vált. Fia, Alexander Graf von Lambsdorff, az FDP európa-parlamenti frakciójának elnöke a minap kritikus episztolát bocsátott ki magából az Orbán-kormány illiberális csínytevéseiről. Pedig az árulás óta már 14 év telt el! De Lambsdorffot még jóval később is düh fogta el, ha arra gondolt, kit hizlaltak a liberálisok pénzével (amellyel persze otthon fillérre elszámoltak) oly sok éven át.



Orbán Viktor frakcióvezető és Otto von Lambsdorff, az FDP elnöke 1992-ben

(A kép forrása: ger-mania.hu)


Meglehet, most már a norvégok is tudják, hogy ki akarja rátenni a piszkos mancsát a pénzükre, de nem hagyják. Igazuk van. Más kérdés, hogy a tisztességes Ökotársnak akkor nem lesz miből osztania, tehát a nap végén a magyar civil társadalom szenved. Súlyos dilemma. Az európai unió is azért ódzkodik a büntetésektől, mert az Orbán-kormánytól elvehet ugyan pénzt, de ezzel nem azokat az embereket sújtja, akiknek a magánvagyona, vélem, biztos helyen van, hanem az egész magyar népet.





Aczél Endre újságíró