Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 18.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. január 28. csütörtök, 07:44
- Bolgár Gy. - Megbeszéljük
Bolgár György: - Tudom, hogy az utánunk következő műsorban, a Kontrában is kérték, hogy legyen Orosz József kollégám segítségére megoldani ezt az izraeli repülőgép-rejtélyt. De miután én is felvezettem a témáim között, nem hagyhatom elvarratlanul a szálakat, már amennyiben ön el tudja varrni. Szóval ne maradjunk kétségek között. A mai Magyar Nemzet vezető sztorijának címe, hogy „Izraeli kémgépek felettünk”. Ez egyértelműen azt sejteti, hogy az izraeliek biztos kémkednek nálunk, vagy valamit meg akarnak tudni. Az Index is „Izraeli kémrepülők” címmel hozott le cikket, pedig mondhatnánk egy kicsikét finomabban, hogy felderítő repülőgépek. Az egyértelmű, hogy nem Magyarországot akarják kikémlelni, hiszen annyit már tudunk, hogy magyar jóváhagyással voltak itt.
Gyarmati István: - Hadd ne kritizáljam a kollégáit. A cím- és a témaválasztás mindig sugall valamit, ezzel természetesen szenzációt keresnek. Rengeteg ilyen repülő van, általában nem Izraelből természetesen, hisz az messze van, hanem máshonnan. Ezeknek a repülőgépeknek valamerre repülniük kell. Amennyire én tudom, ez egy kiképző repülés volt, pilótákat képeztek ki. Ha ránéz Izraelre, nyilvánvaló, hogy onnan alapvetően nyugat és észak felé tudnak repülni, hiszen a többi út nem igazán nyitott az izraeli repülőgépek számára.
- Minden irányban ellenség van. Ebben az irányban viszont gyakorlatilag szövetségesek.
- Igen, de ehhez mondjuk nem kell szövetségesnek lenni.
- Például Törökország nem biztos, hogy a legjobb barát, de azért a NATO tagja. Arrafelé jöttek a gépek, Törökország, Bulgária, Románia. Errefelé lehet repülni és kész.
- Így van. Ha ezek kémrepülőgépek lettek volna, és bekapcsolják azokat a berendezéseket, amelyekről nem tudjuk, hogy volt-e a fedélzetükön, azt még a Tubesen már nem épülő radar nélkül is észrevették volna a magyar elektronikus figyelők. De nem tudok róla, hogy ilyet észleltek volna, és nem is katonai gépként, hanem polgári repülésként voltak bejelentve, polgári útvonalakon repültek. A katonai repülőgépek általában nem ugyanazokon a légi folyosókon közlekednek, mint a polgári repülőgépek. Tehát úgy tűnik, hogy ez egy teljesen normális polgári célú gyakorló repülés volt, amit katonai lajstromozású, regisztrációjú gépekkel végeztek.
- Ön nagykövet is, helyettes honvédelmi államtitkár is volt, tehát önnél alkalmasabb személyt nem is kérdezhetnék arról, hogy akkor miért nem lehet ezt ilyen egyszerűen megmondani? Ön, ha mondjuk hivatalban volna, megmondhatná?
- Én megmondanám, nem tudom, hogy még kit kérdeztek és ki mit mondott.
- A Nemzeti Közlekedési vagy a hírközlési és akármilyen hatóság adta az engedélyt.
- Persze. Mindenki, aki át akar repülni, a Külügyminisztériumon keresztül diplomáciai jegyzékben kér engedélyt, és a megfelelő civil hatóság megadja. Egyébként a magyar repülésirányítás most már teljesen civil irányítás alatt áll.
- De akkor mi elől kell menekülni? Ennek a hatóságnak az embere azt mondta, hogy hadd ne mondja meg, a Külügyminisztérium ehhez a hatósághoz küld, a HM a Külügyminisztériumhoz. Miért nem lehet két egyszerű mondatot mondani, hogy uraim, hölgyeim nincs ebben semmi rendkívüli, ilyenfajta repülések rendszeresen vannak. Nyilván azért látták meg ezeket a gépeket Ferihegynél, mert azt is gyakorolták, hogyan szálljanak le, de aztán nem szálltak le, hanem mielőtt leszálltak volna, felrepültek. Ez is a gyakorlat része.
- Igen, én úgy gondolom, hogy ez történt. Ha ők tudnak valami mást, és azért nem mondják ezt, akkor az egy másik kérdés. Én nem tudok semmi mást, de ugye nincsen meglepve, hogy a magyar közigazgatás tologatja ezeket a dolgokat ide-oda.
- Akkor mint volt vezető köztisztviselőt kérdezem, hogy mi ez a félelem, mi ez a kicsit bürokratikusnak is nevezhető, de inkább minden felelősséget hárító magatartás? Mi bajuk lehet, hogy ha mondanak két ilyen mondatot?
- Azt nem tudom, de úgy gondolják, hogy abból semmi bajuk nem lehet, ha nem mondanak. Ez egy alapvető hozzáállás, a választások előtt, és Magyarországon az utóbbi években különösen. Én ezt nem tartom jónak, mert úgy gondolom, hogy egy köztisztviselőnek kötelessége a közvélemény teljes és valósághű tájékoztatása, amennyire ezt a titoktartás követelménye megengedi. Ha volt valami titok, az egy másik kérdés. Én nem tudok róla, hogy lett volna, de én nem is vagyok benne a rendszerben, hála istennek, jó néhány éve, és nem is akarok.
- De ami nem titok, azt nyugodtan el lehetett volna mondani.
- Én úgy gondolom, hogy el kell mondani, főleg, ha felmerül egy ilyen kérdés. Arról nem is beszélve, hogy ha nem mondják el, azzal támogatják az összeesküvés-elméleteket, amelyek gyártásában egyébként is nagyon jók vagyunk.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
