rss      tw      fb
Keres

Megjegyzés, a nyugati kollégáknak címezve




Sokadszor írják le azt a tévedést a nyugati sajtóban – ma is, mindkét szemlézett cikkben –, hogy Orbán bejelentése arról, hogy Magyarországból „illiberális államot” csinál, a korlátlan gazdasági liberalizmusra vonatkozik. El kell olvasni azt a tusványfürdői beszédet, kedves kollégák!


„…a magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni, sőt építeni kell. Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, és hozhatnék még néhányat, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő sajátos, nemzeti megközelítést tartalmaz.” (kiemelések – mzs)


Vagyis a magyar miniszterelnök felfogásában a liberális demokráciák szabad polgára „egyének puszta halmaza”, ezért ő a liberális demokráciák szabad – az államtól is szabad, csak a jog és a másik ember szabadsága által korlátozott – polgára helyébe a nemzetközösségnek alárendelt, azaz az állam által vezérelt („megszervezett”, „felépített”, „megerősített”) egyént teszi. És akkor rögtön tovább lehetne gondolkozni a nyugati sajtóban is azon, hogy miféle szabadság az, amelyet állítólag nem tagad meg a liberális alapértékek közül a magyar miniszterelnök. Mert hogy nem az individuumé, az biztos. Viszont ha az államé, a nemzeté, netán az övé, akkor máris szó sincs semmiféle liberális alapértékről. Az a szabadság, amelyet a magyar miniszterelnök emleget, a diktátorok és csak a diktátorhoz képest nem szabad, a társadalomhoz képest viszont annál szabadabb – önkényes – állam szabadsága. És aki ilyen államot és társadalmat „épít”, az ne vegye a szájára a szabadságelvű „ideológiának” még a fosztóképzővel ellátott nevét se!


Például ezt lehetne követelni a magyar miniszterelnöktől a nyugati sajtóban is.