Kövér nem tanul, de felejt
- Részletek
- Napi apró
- 2014. szeptember 13. szombat, 07:57
- Huszár Ágnes
Az Országgyűlés elnökének viselkedéséről, szóhasználatáról van tapasztalatunk, több is, mint szeretnénk. Megszoktuk, hogy a baloldalról szűk és tágabb körben ekként nyilatkozik: „a nemzetközi tőke szolgálatába” szegődve „fosztották, rabolták ki, adósították el, lakták le, amortizálták le, terrorizálták és vetették szolgaságba az országot”. Kitagadja őket a nemzetből, hiszen „a mi kudarcunk nem tud politikai ellenfeleink sikere lenni. A mi kudarcunk az egész nemzet kudarca is egyben”. Szitoktirádái nem korlátozódnak a magyar baloldalra, a brüsszeli diplomatákat „képmutató, gyarló, önérdekű alakoknak, idiótáknak és gazembereknek” nevezi.
Ha figyeljük a parlamenti közvetítéseket, láthatjuk, hogy Kövér az ülés vezetése közben háborítatlanul éli ki agresszív ösztönkésztetéseit, bélyegzi meg, alázza porig a demokratikus erők soraiban ülő képviselőket, s nem fukarkodik velük szemben a pénzbüntetések kiszabásával sem.
Ez a viselkedés nála kvázi a program, a politikai hitvallás része, öntudatosan kérdez tehát vissza az újságírói kérdésre: “Miért kéne másképpen beszélni velük, mint ahogy jólesik?” Ez egy kifogyhatatlan örömforrás is, hiszen neki, a három főméltóság egyikének rengeteg alkalma van azt tenni, ami „jólesik”.
Kövér doktor múlt heti országházi szereplése csak azért kavart kisebb botrányt, mert külföldiek jelenlétében engedte meg magának szokásos viselkedését. A lengyel Gazeta Wyborcza olvasói értesülhettek a Freedom Express résztvevőinek a magyar Országházban tett látogatásáról, melynek során a fiatalok kérdéseket tettek fel a jelenlegi kormány politikájáról is, többek között arról, hogyan viszonyul Magyarország az orosz-ukrán konfliktushoz. Mikor az egyik fiatal utalt arra, hogy a nemzetközi sajtó a magyar kormány politikáját oroszbarátnak tartja, Kövér a maga szokásos faragatlanságával lehazugozta a nyugati sajtót, majd arról beszélt, hogy Ukrajnában provokátorok működnek, az egész ukrán válság egy cirkusz. Hanna Hrabarszka, az Ukrajnából érkezett fiatal nő érzéketlenséggel vádolta az elnököt: „Az én hazámban emberek halnak meg, háború folyik”.
Kövér ezután összefoglalta véleményét az ukrán helyzetről ekképpen: „A nem létező ukrán hadsereg nem győzheti le az orosz hadsereget. A szankciók miatt Putyin nem fog térdre esni Európa előtt.” Ezzel nyilván sikerült meggyőzni hallgatóit a magyar politikai vezetés pártatlan helyzetértékeléséről. A rendezők mindenesetre megpróbálták rávenni a jelen levő lengyel forgatócsoportot arra, hogy ne használják fel az elkészült anyagot, mivel ők „manipulációtól” tartanak.
Az egész történetből világos, hogy az elnök úr ismeretei a szomszédunkban kirobbant konfliktus lényegéről minimálisak. Tudása nem mélyült el ahhoz képest, mint amikor a „komcsik” mellett még a „ruszkikat” is szidalmazta. A Fidesz kommunikációja mindig is megejtően egyszerű volt: emlékezzünk csak arra a plakátra, amely Brezsnyev és Honecker elvtársi ölelését állította szembe egy fiatal pár szerelmes csókjával. „Válasszatok!” – így a felszólítás – a jó és a rossz, az igen és a nem, a menny és a pokol között. A világ Kövér úr értelmezésében most is rendkívül egyszerű, csak éppen az oroszok – a tízmilliárdos hitel ígérete alapján – a jó oldalra váltottak, aki pedig a jókkal szemben áll, az cirkuszol, provokátor vagy egyszerűen nem is létezik. A gyökeres nézetváltás során őt nem zavarja a kognitív disszonancia, ez a hosszú távú emlékezet hiányának egyik kétségtelen áldása.
Ilyen a világ Kövér doktor értelmezésében, aki pedig még ezt sem érti, az hazug manipulátor.
