Justitia lát, hall és beszél



Szakmai érdeklődésből és egy Európai Uniós ad hoc munkacsoport tagjainak kérésére részt vettem pénteken az OTP Bank és a magyar állam peres eljárásának tárgyalásán. A tét, mint sokak számára ismert, nem kevesebb, mint hogy képes-e a bank bizonyítani, hogy devizaalapú kölcsönszerződéseinek egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő általános szerződési feltételei tisztességesnek minősülnek-e a Kúria egyre maximalistább kritériumai szerint. A 2014 júliusában elfogadott adósmentő törvény rendkívüli csomagban lényegében úgy vette át a Kúria – szinte a föld teremtésétől kezdve alkalmazni rendelt – „tisztességességi” kritériumait, hogy 2004-től visszamenőleg kell alkalmazni őket, még akkor is, ha időközben bekövetkezett az elévülés, továbbá a banknak kell bizonyítani a szerződési feltételek tisztességét olyan körülmények között, amelyek lényegében egy statáriális eljárás jól kigondolt elemei. Ezt a kormányzat nem is rejtette véka alá. Répássy államtitkár néhány brüsszeli megfigyelőt fejcsóválásra késztetve azzal kérkedett, hogy a magyar állam képviseletében az igazságügyi minisztérium mindent megtett azért, hogy a tisztességtelen bankok húzzák a rövidebbet. Ezt megelőzően a Kúria egyik kollégiumvezető bírája is – talán szenvtelenül, talán megfontolatlanul – arról beszélt, hogy a Kúria hét szigorú kritériumának egyik bank sem tud majd eleget tenni. Augusztus végén elkezdődtek ezek a furcsa perek, amelyek furcsa anyagi jogi és eljárási szabályait a legtöbb bíró szokatlannak, szeszélyesnek, túlzottan szigorúnak tartotta, de a tegnapi tárgyalás előtt csak egyetlen bíró döntött úgy, hogy a törvény olyan sok sebből vérzik, hogy indokolt az alkotmánybírósági normakontrollja. Egy Justitia felébredt.


Az OTP Bank tárgyalása iránt már jóval gyérebb volt az érdeklődés, mint a több tucat egyéb per iránt. Mintha a sajtó is belefáradt volna, végül is unalmas rutindolgok zajlottak eddig a tárgyalótermekben. Az eddigi perek szinte kivétel nélkül a magyar állam pernyertességét eredményezték. Ennek ismeretében talán érthető, hogy alig volt a tárgyalóteremben a témához valamelyest értő tudósító.


Amikor a bíróságra ballagtam a zuhogó esőben, majd betértem a kávézómba, okostelefonomon már olvastam Orbán Viktor nyilatkozatát, hogy minden adós törlesztőrészlete egyharmaddal csökken. Arra a kérdésre, hogy miért éppen egyharmaddal, és miért mindenki ennyit kap, akárhogyan végződjenek is a még folyamatban lévő peres eljárások, csak azt a választ adtam magamnak, hogy azért van ez így, mert minden bizonnyal egyharmad a magyar igazság. Ha a kétharmad mondja, akkor éppen ennyi. Bár rá néhány órára Rogán Antal már olyan 20–21 százalékos visszatérítésről beszélt, majd folyamatosan jöttek a hírek az elszámoltatás rendjéről, a kamat- és díjmoratóriumról, talán csak a forintosítás került a távolabbi lehetőségek rubrikájába, mert az ezermilliárd forintot immár meghaladó bankterhek ismeretében már nem minden bosszúálló politikus annyira bizakodó, mint miniszterelnökünk, aki szerint amennyit vesztenek a magyar lányok, azt majd most szépen minden gond nélkül betalicskázzák a külföldi anyák. De persze nem mindenki anyja külföldi, így például az OTP is ilyen árva. Az MKB tulajdonosa pedig immár a magyar állam.


Szóval nem nagy bizakodással tekintettem az OTP-per tárgyalása elé. Talán csak az tartotta bennem a reményt, hogy ifjúkorom egyik érdekes bolgár nyomozónovellájának címe és tanulsága szerint Nincsen jobb a rossz időnél. Ha esik az eső és borongós az idő, akkor ez alkalmas konstelláció az eddig megoldatlan bűnügyek megoldására.


A tárgyalás röviddel fél 10 után kezdődött, és a tanácsvezető bírónő majd két órán át olvasta fel a felek beadványainak lényegét. Szó esett a rövid határidőkről, arról az abszurdumról, hogy a magyar államot képviselő ügyvédi iroda egy 2000 oldalas előkészítő iratot a tárgyalást megelőző napon késő délelőtt adott be a bíróságnak és csak délután 3-4 óra körül az OTP Banknak. Igaz, a 2000 oldal többsége táblázatokból állt, de azért azt nem feltételezhetik komoly ügyvédek, hogy egy ilyen beadványt akár a bíróság, akár az ellenérdekű fél képes áttekinteni ennyi idő alatt. Volt ezt követően egy olyan óra, amelyben a felek a lényeges érveiket magyarázták meg, a bírónő pedig több kérdést is feltett, talán többet, mint mások a korábbi tárgyalásokon együttesen.


Ezt követően a bíróság közel kétórás szünetet rendelt el, és csak fél 4-kor folytatta a tárgyalást. És kihirdette a végzését arról, hogy ez a bíróság is indokoltnak tartja a törvénynek és szinte minden érdemi rendelkezésének alkotmánybírósági vizsgálatát. A végzést fel is olvasták, így mintegy másfél órában olyan érvek és nagyon határozott megállapítások folyamát hallgathattuk végig, amelyhez foghatót én magyar bíróság előtt még sohasem tapasztaltam. És ez nem költői túlzás, ez a prózai valóság. A jegyzeteimből csak részlegesen lennék képes rekonstruálni a döntés indoklását, amely összetett, alapos és egy ilyen beszámoló keretei között aligha taglalható. De jövő hét elején az Alkotmánybíróság honlapján megjelenik a teljes végzés, s ott alaposabban lehet majd tanulmányozni. Azt viszont megelőlegezhetem, hogy a törvény kevés rendelkezése kerülte el a bírónő – ideje a jogtörténelem számára feljegyezni nevét: Dr. Csesznok Judit Anna – figyelmét, az égbekiáltóan alkotmányellenes rendelkezésektől, mint például a visszaható hatály előírása vagy a szabad bírói mérlegelés elé állított eljárásjogi korlátok, egészen a részletekben megbújó, nem kevésbé jogállamot romboló, alkotmányjogilag aggályos szabályok részletes feltárásáig. A bírónő igencsak meggyőzően érvelt amellett, hogy a törvény kifogásolt szabályai önmagukban is, de a maguk együttesében még meggyőzőbb módon alkotmányellenesek. A magyarázat arra is felhívta a figyelmet, hogy lehetne itt adóst menteni és bankokat felelősségre vonni, fennálló szerződéseket a körülmények igen lényeges változására tekintettel törvényi úton módosítani, ha a jogalkotó figyelembe venné a magyar Alaptörvényt, ennek töretlenül érvényesülő alkotmányossági doktrínáit, beleértve az Alkotmánybíróság által éppen a devizahitelekre vonatkozó, ez év márciusi 8/2014. számú alkotmánybírósági határozatát.



Csesznok Judit Anna tanácsvezető bíró az OTP Bank Nyrt. és az OTP Jelzálogbank Nyrt. által a magyar állam ellen indított perben, a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma tárgyalásán a Pesti Központi Kerületi Bíróságon – MTI/Kallos Bea

A bírónő egyáltalán nem kioktató módon, de meglehetős konsternációval említette meg, hogy ha valamit meg lehet valósítani alkotmányosan aggálytalan módon, akkor miért kerülhetett sor olyan törvény megalkotására, amely ennyire nyilvánvalóan alkotmányellenes. Nem mondta ki, mert ennél jobb a judíciuma, de ha a hiányzó zsurnaliszták nyelvére kellene lefordítanom az üzenetét, akkor ez abban áll, hogy az ilyesfajta ámokfutásnak véget kell vetni. Még nem késő, bár némileg illuzórikus, de össze lehetne rakni egy olyan törvénycsomagot, amely alkotmányos és nem mellesleg azokon segít, részben állami szerepvállalással, akik valóban rászorulnak. Ez ilyen egyszerű.


Nem látom a jövőt, nem tudom mi lesz az indítvány sorsa. Lehet, hogy elbukik az új összetételű és szellemű Alkotmánybíróságon. Az igazságügyi minisztérium igen erősen azon munkálkodik, hogy a törvény csont nélkül menjen át a taláros testületen. A magabiztosság fontos erény ebben a szakmában, ám első lépésként el kellene olvasni a Fővárosi Törvényszék végzését, és azt követően kimosdatni ezt a szerecsen törvényt. És ennek során azért jó ha tudja az egykori alkotmánybíró igazságügyi miniszter, és figyelembe veszik az ügyet elbíráló alkotmánybírák, hogy a bírónő végzését akár Sólyom László, szintén egykori alkotmánybíró is írhatta volna. A végzés arra épít, igen lelkiismeretesen és az elemzés magas színvonalán, amit a Sólyom-bíróság teremtett meg. Azt is mondhatnám, hogy nem egy jogász előtt Sólyom László szelleme jelent meg tegnap a Fővárosi Törvényszéken. A hamarosan várható alkotmánybírósági döntés arra ad majd választ, hogy ebben a kérdésben is megtagadják-e azt a múltat, magyar és európai tradíciót, amely valóban tiszteletre méltóvá tette ezt az országot. Ha így lesz, és bukik az indítvány, azaz szabad utat kap a törvény, akkor az Alkotmánybíróság elnökének valóban csak egy dolgot javasolhatok: a bukás miatt érzett rezignáltságát az arra alighanem egyedül alkalmas módon fejezze ki.


Akárhogyan alakul is a jövőnk, ez a mai nap egy rövid időre mégis némi reményt ébreszthet bennünk. A saját szemünkkel láthattuk, tulajdon fülünkkel hallhattuk, hogy él még néhány Justitia, aki lát, hall és ha kell, beszél.





Hanák András ügyvéd
Írásai a Galamusban